Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.
Ülésnapok - 1901-389
296 389. országos ülés 1904 január 3Ö-án, szombaton. személyi uralom sokkal könnyebben érheti el czéljait ugy, bogy ha elbuvik bizonyos ügyesen felállított Vordermannok mögé, (Ugy van! jobbfelöl.) így állván a dolog, t. báz, mindig bizonyos merőben rendkívüli színezetet nyer a helyzet, ha parlamenti bizottságok ragadják meg a vezetést. Ez a kormány és a többség részéről a tanácstalanságnak, a tehetetlenségnek bevallása (Ugy van! jobb/dől.) és elbuvás a felelősség alól, (Ugy van! jóbbfelol.) erre pedig a mai viszonyok között, nézetem szerint, semmi szükség sincs. A többségnek és a többségből alakult kormánynak megvan a maga határozott, világos, öntudatos programmja. Ezt a programmot helyesli a nemzet többsége (Igaz! Ugy van! jobb felöl) és a nemzet óriási nagy többsége kívánja, hogy szemben ezzel a programmal az extrém fegyverek ne alkalmaztassanak, (Ugy van! Ugy van! jóbbfelol.) Ily körülmények között, a mint ismét és ismét jeleztem, a többség és a kormány igyekezett a maga eljárását ugy intézni, ugy megszabni, bogy megkönnyítse az obstrukczióban korábban résztvett összes t. képviselő urak részére ezen extrém fegyverektől való tartózkodást. Ezen a téren hajlandó is megtenni bár mikor mindent, a mivel az eszmék tisztázása, az előítéletek vagy félreértések eloszlatása utján ezt az örvendetes eredményt elérhetné. De, engedelmet kérek, arra a térre nem engedjük vinni a dolgot, a hol a mi eljárásunk a kormánynak és a többségnek abdikálása volna, a mely eljárás követése mellett a többség és a kormány meghátrálna kötelességének teljesítése elől, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) és a melylyel visszalökné az országot egy nagy lépéssel a chaosz felé, felébresztené a bizonytalanság, a nyugtalanság érzetét és megakasztaná a konszolidáczió azon munkáját, a melyre vállakoztunk és a melynek terén az idő rövidségéhez képest talán némi eredményt értünk el. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ezek azon indokok, t. képviselőház, a melyeknél fogva tisztelettel kérem, hogy a beterjesztett indítványt napirendre tűzni ne méltóztassék. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Rákosi Viktor: Az ügy a lovagiasság szabályai szerint elintéztetett! Elnök: A háznak kell határoznia a felett, hogy vájjon az indítványt tárgyalásra kitűzni kivánja-e? Felteszem tehát a kérdést, kivánja-e a ház, hogy Smialovszky Valér indítványa tárgyalásra kitüzessók, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik az indítványt tárgyalásra kitűzni kívánják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik, Felkiáltások jóbbfelol: Ellenpróbát!) Kérem most azon képviselő urakat, a kik nem kívánják, hogy az inditvány tárgyalásra kitüzessék, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. Kimondom, hogy a ház Smialovszky Valér képviselő ur iuditványát tárgyalásra nem tűzi ki. Mielőtt a napirend során tovább haladnánk, jelentein, hogy az összeférhetlenségi állandó bizottság Baross Károly képviselő ur összeférhetlenségi ügyét tárgyalás alá vévén, Ítéletet hozott. Az ítéletet és az indokolást a háznak bemutatom. A házszabályok értelmében az ítélet és a indokolás felolvasandó. Felkérem a jegyző urat, legyen szives az ítéletet és az indokolást felolvasni. Endrey Gyula jegyző (olvassa az összeférhetlenségi állandó bizottság Ítéletét és az in dokolást.) Elnök: Az összeférhetlenségi bizottságnak ezen ítélete folytán arra kérek a t. háztól felhatalmazást, hogy Fehér vármegye bodajki választókerületében ennek következtében az uj választás iránt a törvényes intézkedéseket az elnökség megtehesse. Ha ezt a t. ház elfogadja, (Helyeslés.) ugy hatärozatképen kimondom, hogy a ház erre nézve az elnökséget megbízza. Következik az 1903. évre kiállítandó ujonczok megajánlásáról szóló törvényjavaslat (írom. 405. 411) tárgyalásának folytatása, még pedig szólásra következik? Endrey Gyula jegyző: Kecskeméthy Ferencz ! (Zaj és mozgás balfelöl.) Kecskeméthy Ferencz: T. ház! A jelenlegi politikai helyzetben nehezen határoztam el magam a felszólalásra; de ugy érzem, hogy felszólalni kötelességem és mulasztást követnék el, ha elhallgatnám azokat, a miket elmondandó vagyok. (Halljuk ! Halljuk! bal felöl) Csak röviden kívánok szólni, és a mit mondani akarok, az, azt hiszem, hozzájárul álláspontunk igazolásához, a melyet a szőnyegen lévő törvényjavaslattal szemben elfoglalunk mi, a kik azt el nem fogadjuk. A. t. honvédelmi miniszter urnak a tegnapi interpelláczióra adott válasza csak meg erősít engem abban az elhatározásomban, hogy felszólaljak. (Helyeslés balfelöl.) Valóban nagyon megkapó volt a t. miniszter urnak érzékenykedése és részvéte, a melylyel a behívott tartalékosok és póttartalékosok sorsát szivén viselni mutatta. Nagy rokonszenvvel emlékezett meg róluk, a segítség nélkül maradt családapákról, az anyák könyeiről és a kenyérkereső nélkül maradt családokról. Hát én nem vonom kétségbe, hogy ő igazán részvétet érez azok iránt; de midőn ezen keserűségekért az obstrukcziót okolja, azt gondolom, hogy egy kissé eltéveszti az adreszt. Én nem tartozom ma az obstruálókhoz, bár az obstrukcziót jogosulatlannak nem tartom, hanem csak kedvezőtlen körülmények közé jutottunk. Nem érzem magam hivatva arra. hogy az obstrukcziót védelmezzem; de nem állhatom meg, hogy a t. honvédelmi miniszter urnak szavaira, a melyekben az ellenzéket, mondjuk az obstrukcziót teszi felelőssé az előállott állapotokért, nem állhatom meg, hogy meg ne jegyezzem, hogy a fogás,
