Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-387

262 387. országos ülés 1904- január 28-án, csütörtökön. ban is, Bálunk is, de ezzel a baj nem szűnik meg. A politikai rendszerben Tan a baj, a politikai rendszernek megváltoztatásával lehet csak a bajt orvosolni, és akárhányszor szüntetik meg és szereltetik le az obstrukcziót Ausztriában is, nálunk is, ezzel a baj nincs megszüntetve. A politikai rendszernek megváltoztatása szükséges, hogy a bajok megszűnjenek. A Habsburgdinasztia alatt sok nemzet él együtt, de egyetlen egy nemzetnek sem ideálja, nem tartozik életczéljai közé e politikai rendszer fentartása. Vannak egyesek, a kiknek ez a mai kormányzási rendszer jó, a kik lelkesednek érte, Holló Lajos: Alsó-Ausztria népe! Csávolszky Lajos: Egyesek, jómódú hivatalnokok, magasrangu katonatisztek, vállalkozók, a kiknek az állammal összeköttetéseik vannak, szubvenczionáit újságírók, meg vannak elégedve, de a népek, a nemzetek nincsenek megelégedve és nem lelkesednek ezért a rendszerért. A mely nemzet pedig nem lelkesedik, a melyet nemes aspirácziók nem melegítenek, azok csak eszközök, anyagok, és ki vannak téve a feloszlásnak minden pillanatban. Már mutatkozik a feloszlásnak jele nálunk is és be is fog következni, ha erős kézzel, erős elhatározással, a messze jövőbe való előrelátással nem fogjuk uj alapokra fektetni e két birodalom népeit, oly alapokra, a melyeket nekünk a történelem és a természet jelöl ki. Megpróbáltak már itt minden rendszert a reakcziótól a czentralizáczióig, az abszolutizmustól a dualizmusig; nem használt semmi; csak egyetlenegy rendszert nem próbáltak meg, a mely pedig használt volna: a nemzetek történelmi jogainak teljes tiszteletben tartásának és a népek helyes, méltányos jogai, követelései teljesítésének rendszerét. (Igaz! JJyy van! a baloldalon.) Elrémül az ember, hogy ha most is halljuk, a mint halljuk Ausztriából Pitreichtől és Körbertől, hogy a hadsereg régi hagyományaihoz való ragaszkodásban van az üdv, a boldogság. De még jobban elrémül, ha látja, hogy ebben az országgyűlésben sem többség, sem kormány nincs, a mely ennek az őrületes politikának útját tudná állani. Pár esztendő előtt egy kis munkát írtam, (Halljuk! Haljuk! a baloldalon.) a melyben részletesen kifejtettem azt, hogy e kettős birodalomnak a lakossága 45 millió lélek. Ebből a 45 millióból Magyarországra jut 19 millió, Csehországra 9 millió, Lengyelországra, illetőleg Gí-alicziára és Lodomériára 8 millió, a délszlávokra 3 millió. Itt van tehát egy kettős birodalom, a melynek 45 millió lakosa közül 39 millió nem a németséghez tartozik, hanem történelmileg kifejlett önálló- népekhez és nemzetekhez, és mégis, daczára annak, hogy a 45 millióból 39 millió önállóan kifejlett nemzetekhez tartozik, német lobogóval akarják vezetni ezt a kettős birodalmat. Chernel György: Es német szóval! Csávolszky Lajos: Helyesen mondta Lengyel Zoltán t. képviselőtársam, hogy német itt minden, német az uralkodóház, német az udvar, a diplomáczia, a hadsereg, (Igaz! a baloldalon.) hogy hihetetlen, mit akarnak ezzel a németséggel. Csak nem képzelik, hogy a nagy német birodalom mellett valaha ez a kettős birodalom ismét német nagyhatalommá lehessen? A józan ész és a viszonyokat mérlegelő elme csodálkozva kérdi, hogy mit akarunk mi még mindig azoknak az elveknek a hangoztatásával, a melyeket Bécsből hallunk? A németségre helyezünk minden súlyt, a németséget teszszük befolyásossá, annak kezébe adunk minden hatalmat, mig a kettős birodalom azon két hatalmas nemzetét, a milyen a cseh és a magyar, folytonosan hátráltatjuk, jogaiban folytonosan nyirbáljuk, jóllehet épen e két nemzet az, a mely hatalmát képezi a Habsburg dinasztiának, és a melyre támaszkodhat. Sok nemzete van ennek a kettős birodalomnak, de egy sincs, a mely nem a Habsburg dinasztia alatt keresne boldogulást. Csak a német nem ott keresi ás mégis a német kedvéért elnyomjuk a többieket, (Igaz! TJgy van! balfelöl) és hogy a németek jogtalan követeléseit kielégítsék, megnyirbálják a mi jogos követeléseinket. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Legyen megengedve, hogy Ugron Gábor t. képviselőtársam tegnapi beszéde kapcsán megjegyezzem azt, hogy igaza van neki, én is helyeslem, hogy mi olyan helyzetben vagyunk, hogy a Habsburg-dinasztia alatt keressük boldogulásunkat. Programmunk, a mi küzdelmünk mind azt mutatja, hogy mi nem az elszakadást keressük, hanem azt a módot, mikép lehet Ausztria császára és Magyarország királya közt az érdekellentétet kiegyenlíteni, iparkod ank egy olyan helyzetet teremteni, melyben Ausztriával Magyarország mint önálló állam békés egyetértésben megélhet. Nem az elszakadást keressük, nem azt akarjuk, nem akarták 48-ban sem, hanem a békés egyetértést Ausztriával és ő Felsége többi tartományaival, a mint azt akarták 1848-ban is. De senki sem kívánhatja, hogy önállóságunkat feláldozzuk. Az a küzdelem, a melyet folytatunk, épen a dinasztia érdekében van, mert ha a dinasztia Magyarország állami önállóságát minden kellékeivel felruházza, akkor a magyar nemzet meg lesz elégedve, lelkesedve csoportosul a dinasztia körül és sokkal jobban biztosítja jövőjét, mint akármivel, a mit most higvelejü tanácsosai neki mondanak. De ha az idő, a tapasztalás azt mutatja, hogy a nemzetnek minden áldozatkészsége hiábavaló, hogy a mi lojalitás ank nem ér semmit, mert a magyar nemzet aspiráczióit, a mik pedig örök lánggal égnek a nemzet kebelében, megvalósítani sohasem lehet, akkor én nem azt mondom — és talán Ugron Gábor képviselőtársam is helyeselni fogja ezt, — hogj