Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-386

386. országos ülés 190b En tudom, azt fogja mondani erre a t. miniszter ur: de egy hadseregben hogy lehet különböző nyelv? Miként fog az hadviselés esetén azután mutatni és hogy fog működni? Nagyon egyszerűen, t. ház. Hiszen a csehországi hadjárat alkalmával a poroszok két hadsereggel jöttek Ausztriába, egy harmadikat pediglen szerveztek és az működött a különböző német országokban. Azon két hadsereg közül, a melyet Frigyes trónörökös és Frigyes Károly herczeg vezetett, egyik sem ütötte meg a 200 ezret, mindegyik kétszázezren alul volt, s mégis stratégiai hátrányok szenvedése mellett a két sereg külön vonult föl, külön jött be Csehországba és egyesült a königgrätzi csatatér előtt, a csatának pillanatában. Németország pediglen, midőn Francziaországot megtámadta, három hadsereget állított fel, s a három hadsereg közül egyik sem rúgott 300.000 emberre. S a németek ezzel a három hadsereggel nyomultak különböző utakon előre. Mit bizonyít ez? Azt, hogy a gyakorlatban, midőn nagy stratégiai feladatokat kell megoldani, hogy azután a taktikai siker elérhető legyen, a hadsereg nem mint egységes hadsereg jelenik meg, hanem különböző hadseregekre van felosztva, mint ilyen külön fővezérek alatt áll és küzd, s hogyha bekövetkezik is az, a mi bekövetkezett, a mi épen olyan nagy szerencse volt és kiszámítás kérdése, hogy épen a csatatéren egyesül, a mint egyesült Königgrätz előtt: akkor is megmarad a két hadsereg a két külön hadvezér alatt. A két hadsereg csak egymással érintkezik, s egymással az összeköttetést fentartja. De most azt kérdem, hogy a csatatéren az az érintkezés, a melyet láttunk a két hadsereg között Poroszországban, vagy pedig a porosz hadsereg három hadseregének az az érintkezése, a melyet láttunk Franczia országban, az nem engedi-e meg azt, hogy az egyik hadseregnek más 'egyen a szolgálati nyelve, mint a másiknak, miután nemcsak külön szervezeti, hanem külön működési egészet is képez, mint ilyen külön vezérlet alatt áll, s egyedül csak a fővezértől kaphatják már a hadtestparancsnokok is a rendeleteket és utasításokat, valamint ők is összes tudósításaikat a fővezérhez küldik? Ausztriának és Magyarországnak hadserege akkora, hogy nem két, hanem négy, s ha kell

v hat működő hadsereget lehet abból felállítani. És Magyarország területéről akkora sereg van toborozva a honvédséggel együtt, ez a hadsereg akkora számot tesz ki, hogy két külön hadseregben feltétlenül működhetik, ugy, mint a hogy a porosz hadsereg egészében működött két hadseregre osztva Csehországban, avagy működött három hadseregre osztva Francziaországban. Sőt azt mondom, hogy kell is, hogy Magyarországnak hadi ereje és Ausztriának hadi ereje ekként külön legyen szervezve, mert ugyanazon egy hareztérre négy hadsereggel felvonulni nem lehet, négy olyan nagyszámú hadsereggel, mint a milyet a mi január "/7-én, szerdán. 229 hadseregeink kitennének; mert ott, a merre nekünk háborúra esetleg kilátásunk lehet, sem vasutak, sem vizi- és egyéb utak akkora fejlettséggel elkészítve rendelkezésünkre nem állanak, hogy egy több, mint 300.000 emberből álló sereget teljes és szoros összefüggésben egymás mellett, ele különböző számos oszlopokban, előre vezetni lehessen. Hát, t. képviselőház, ha már 600.000 embert tudunk egy hareztérre küldeni mi éB Ausztria is 600.000 embert tud egy csatatérre küldeni, miért legyen az, hogy 1,200,000 embert küldjünk oda? Nem is lehetséges, t. képviselőház, mert a hol öt-hatszázezer ember két hadsereg szervezetében vagy 18—24 oszlopban előrenyomul és annak a különböző csapatai és szárnyai a szomszédos teriileteket is bejárták, ott már az élelmiszerek is, a takarmányok is annyira ki vannak merítve, hogy az a hadsereg, a mely 600.000 embernél nagyobb mennyiségben Ausztria vagy Magyarország bármelyik harezterére felvonulna, nem verekedhetik meg. A midőn tehát, t. ház, stratégiai és katonai szempontból nézzük a hadsereget, illetőleg a midőn azt abból a szempontból vizsgáljuk és tartjuk szem előtt, vájjon az a maga feladatainak háborúban meg tud-e felelni, be kell vallanunk, hogy ezen czél elérése végett egyáltalában nem szükséges az, hogy a magyar hadsereg a közös hadseregbe beolvasztva legyen, még kevésbbé szükséges, hogy a magyar hadseregben az osztrák, a német kommandó fentartassék, (Igaz! Ugy vart! a baloldalon.) Ha tehát, t. ház, ezt nem teszi szükségessé a nagy stratégiai feladatok elérése, akkor nem teszik szükségessé ezt a taktikai feladatok sem, mert a taktikai feladatok egy ilyen hadseregen belül, a hadtest körében bonyolittatnak le, és ott azok a tisztek, a kik a hadsereghez tartoznak és annak nyelvét beszélik, a maguk feladatainak a legkitűnőbben meg fognak felelni. De nem akarnak szakítani azzal a rendszerre], hogy itt egy egységes császárságnak kell mindig megnyilvánulni ; (ügy van! Ugy van! a baloldalon.) nem az a főgondolat, hogy hogy lehessen az ellenséget megverni, hanem mindig az a főgondolat: birni egy házi intézménynyel a hadseregben, a mely hűségesen ragaszkodik az uralkodóházhoz, ragaszkodik ahhoz a képzelt birodalomhoz, a mely a császárságot alkotta és ezért minél jobban vetkőzze le az nemzeti voltát, nemzeti természetét, nemzeti gondolkozását és alakuljon át hűséges szolgájává és katonájává. a császárság eszméjének, a császárság gondolatának, s legyen végrehajtó közege a császárságnak, akár itt benn, akár pedig künn a háborúban. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Én nem hiszem, t. ház, hogy, ha komolyan figyelembe veszi a hadügyminisztérium, hogy Ausztria is, Magyarország is mennyire nem gazdagodik, sőt szegényedik, ha figyelembe veszi azt, hogy más államoknak hadseregszaporitásá-