Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.
Ülésnapok - 1901-385
178 385. országos ülés 1904 január 26-án, kedden. párton, hogy különösen a mi pártunkról nagyon sokan csatlakoznak ezen mozgalomhoz... Holló Lajos: Sokan kezdettől fogva ott voltak, mint Kaas Ivor és mások. B. Kaas Ivor: Kovács Pál, Zboray Miklós! Kovács Pál: ... és a küzdőkkel együtt sorompóba állottak, akkor következett be, t. ház, a fordulat, a miben, azt hiszem, hogy nagy része volt annak, hogy t. képviselőtársaim meghagyták magukat téveszteni, mert akkor is felütötte az a hydra a fejét, felütötte fejét az inszinuáczió és rágalom, hogy ime a klerikálisok, mert mindig ezt a jelszót szeretik használni velünk szemben, ime a klerikálisok álltak sorompóba, és ez minket minden esetre kell, hogy gondolkozóba ejtsen. T. ház! Én sajnálattal tapasztaltam azt... (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t, képviselőház ! Kovács Pál: Sajnálattal tapasztaltam, hogy t. függetlenségi képviselőtársaimnak nagy részét sikerült ezzel a jelszóval megtéveszteni és őket eltántorítani attól a küzdelemtől, a melyet maguk inicziáltak és a mely mellett olyan kijelentéseket tettek itt, hogy itt élünk vagy halunk, de ennek a küzdelemnek nem szabad eredmény nélkül lefolyni. Elégséges volt ennek a jelszónak hangoztatása arra, hogy őket a küzdelem abbanhagy ására rábírják, őket lecsendesítsék, mintegy felforralt vízzel végigöntsék. Á mikor ilyen jelszavakkal, legalább nagyrészben ilyenekkel, sikerült egy komoly küzdelemben a harczolók számát kevesbíteni és a békepártiakat ezen az alapon megerősíteni, midőn látjuk, hogy ilyen mellékes körülmények által is hagyják magukat befolyásoltatni, akkor én is ugy vagyok, mint az a jóravaló magyar ember odakinn az országban, a ki elveszíti a hitét annak az őszinteségében, hogy ez a harcz tiszta szívből, elvi alapon indult meg. Az ilyen rágalmak termékeny talajra találnak a választók soraiban, ugy, hogy nagyon kevés ember van, a ki tisztán lát, különösen a néppártra vonatkozólag, a melyre sok olyan mindent rá akarnak tukmálni, a mi eszeágában sem volt. Az ilyen meggyanusitásokban a legszélsőbb superlativust érte el sajtónknak egyik, mondhatom, félhivatalos orgánuma — nem akarom a nevét sem említeni, mert úgyis ki fogják találni, a kiket illet — a mely mai számában egy olyan inszinuáczió val támadja meg közvetve a mi pártunkat, a mely egyenesen őrültségnek mondható. (Ugy van! bálfelöl.) T. i. egy igen tisztes polgáráról a fővárosnak, a kit több mozgalomból van szerencsém ismerni, Kardhordó Árpádról azt mondja, hogy ezelőtt hat héttel egy ajánlatot kapott 2000 korona kíséretében, — Kardhordó annak az újságírónak, a ki meginterwiewolta, kijelentette, hogy nem fogja megemliteni az illető nevét, a mi igen jellegzetes — azért, hogy egy népgyűlést szervezzen, a mely legalább 500 főből álljon, a résztvevők búzavirágot tegyenek gomblyukukba, vonuljanak fel a várba és gróf Tisza István ablakait verjék be, ezzel azt kívánván dokumentálni, hogy ime, Magyarországon is lábrakapott a Hohenzollern-kultusz, azok folytán, a mik itt az országban történnek, t. i., hogy a nemzet kívánsága semmiesetre nem teljesíttetik, szóval, hogy ezzel intimidáltassanak az illető körök. Ez az interwiew a 4. vagy 5. oldalon egészen szárazon van előadva. De azon a helyen, a hol más újságban a vezérczikk szokott lenni, és a hol ez a lap bizonyos tere-feréket közöl, ma egyébről sincs szó, mint erről a interwiewről; de itt már kilátszik a lóláb és az illető lap abból, hogy ezt az inczidenst egy ismeretlen ur követte el, mindjárt azt hozza ki, hogy valószínűleg egy klerikális csinálta és ha klerikális, hát akkor természetesen nem lehet más, mint néppárti. Ennélfogva azután ilyenféle gondolatokat füz ehhez a dologhoz. B. Kaas Ivor: Nem lehet más, mint rendőri agent-provocateur! Buzáth Ferencz: Ilyen fegyverekkel küzd a kormánypárt! Kovács Pál: Ebből az a következtetés vonatik le, hogy az a párt, a melynek neve elé a klerikálison kivül még az aulikus jelzőt is szokták tenni, ime, most milyen salto-mortalé kat csinál. Ezek, azt hiszem, eléggé jellegzetesek arra, hogy minden tisztán látó és tisztán gondolkozó ember lássa, hogy itt megtévesztésről van szó, és hogy az, a kiről annyi rosszat mondanak, mégsem lehet olyan rossz. Én csak azt az óhajtásomat fejezem ki, hogy minden jóravaló magyar ember vegyen magának annyi fáradságot, hogy ismerje meg ennek a pártnak valódi jirogrammját, és azután ítéljen felette, ne pedig az ilyen aljas ráfogások és rágalmak után, mert különben sohasem szanálhatjuk közéletünket, és ha bármiféle párt a legjobb programmal jelenik is meg itt az országgyűlés előtt, azt a legaljasabb rágalmakkal fogják illethetni, ugy a sajtóban, mint a képviselőházban, már pedig ezzel közéletünk alapjában lesz megtámadva. Gabányi Miklós: Nem olyan fekete az ördög, mint a milyennek festik. (Zaj. Ehiöh csenget,) B. Kaas Ivor: Megjelentek a vesztegetések a láthatáron! Kovács Pál: Ezek után arra az alapra akarok rátérni, a melyen a múlt szombaton Polónyi Géza képviselő ur támadta ezt a javaslatot és abból kifolyólag óhajtom azt az álláspontot jelezni, melyet én a magam részéről helyesnek tartok. O arra az alapra helyezkedett és azt akarta mint konzekvencziát levonni, hogy a 67-es alap csődöt mondott, és a legnagyobb bizonyítékul hozta fel a mostani javaslat tárgyalását és az abból kifolyólag felmerült helyzetet.