Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-384

38í. országos ülés 1904- január 25-én, hétfőn. 169 ház elé került, résztvett a harezban, sőt tudtommal — meglehet, hogy tévedek*, ezt kegyesen konczedálja — »a rendkívüli eszközök alkalmazását is helyeselte és támogatta az ez irányú akcziót. Mikor az ujonczlétszám felemelésére vonatkozó javaslat lekerült a napirendről és jött gr. Khuen Héderváry, akkor gr. Zichy János t. képviselőtársam egy igen érdekes és onnan süriin megtapsolt beszédben kijelentette, hogy sapientis est consilium mutare in melius, ők lemondanak a rendkiviili eszközök ajkai mázasáról.« Én kikerestem gróf Zichy János akkori beszédét, mert már szombaton megjegyeztem, hogy ez nem felel meg a valóságnak, ez nem igy történt. Lássuk csak. mit mondott gróf Zichy János, leszerelt-e ő, lemondott-e ő a párt nevében az obstrukczióról vagy nem? Egyebek közt a következőleg nyilatkozik (olvassa): »T. képviselőház! Katonai törvényjavaslatok voltak letéve a ház asztalára, a melyekről itt az mondatott a többség részéről, hogy azok nagyon fontosak, nagyon életbevágók. Az argumentumok egész tárházával vonultak fel a javaslatok törvényerőre emelkedésének érdekében; azt mondották, hogy a nemzetnek, a monarchia nagyhatalmi állásának, a hadsereg egysége fentartása érdekében van e javaslatok törvényerőre emelkedése. És ime, t. képviselőház, elmúlván az idő, visszavonattak, illetőleg felfüggesztettek ezen törvényjavaslatok . . . Holló Lajos: Egyelőre! .. . gróf Zichy János: . . . mintha semmi sem mondatott volna, mintha semmi sem történt volna, mintha nem exponálták volna magukat ezen törvényjavaslat érdekében az uralkodó pártnak legkiválóbb egyénei, legnagyobb jellemei és mintha nem áldoztatott volna fel épen ezen törvényjavaslat érdekében egy igen népszerű, egy igen alkotmányos és egy igen tehetséges kormányelnök. T. képviselőház! Ezek a törvényjavaslatok ma én előttem ugy tűnnek fel, mint egy óriási szappan-buborék, a melyben utoljára és teljesen megtört a magyar alkotmányos élet napjának a fénye. A másik szomorú konklúzió, a melyet levonhatok ezen válságból, az, hogy Magyarországon mindent fel lehet áldozni: fel lehet áldozni a többség akaratának tekintélyét, szívesen ellentétbe jön önmagával az uralkodó pártnak egy igen nagy része, csak ne kelljen letenni a haza oltárára a nemzeti vívmányoknak egyetlen parányát is. ...Holló Lajos: Néppárti ember tanítja ki önöket! Ugy kell!.,. gr. Zichy János: T. képviselőház! A két küzdő fél, a mely a harcz mezején állott, az uralkodó párt épen ugy, mint a 48-as párt, negatív értelemben győzött. Győzött a szabadelvű párt annyiban, a mennyiben nem kellett engednie a 48-as párt nemzeti követelményeinek, és győzött a 48-as párt annyiban, a mennyiben hátrálásra kényszeritette az uralkodó pártot. Vesztes ezen küzdelemben csak a nemzet maradt. ... Holló Lajos: Csak maradna, de nem hagyjuk!.,. gr. Zichy János: Vesztes KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906, XXU. KÖTET, egyelőre csak a nemzet maradt, mert elbukott a többség akaratának parlamentáris elve és — mi tagadás benne — legyőzettek a nemzeti aspirácziók. ... Barabás Béla: Olyan nincs!« A végén pedig tovább beszélt gr. Zichy János a szabadelvű párt csődjéről; a beszéd vége igy hangzik (olvassa): » Mikor Széll Kálmán miniszterelnök itt a képviselőházban bejelentette a kabinet lemondását, határozottan kijelentettük azt, hogy ha az ő lemondása a régi rendszer újjászületését jelentené, akkor bennünket a legerősebb küzdők legelső soraiban fognának találni. (Tetszés a néppárton.) A miniszterelnök ur mai beszédéből, az ő személyes tulajdonságaiból és kabinetje összeállításából én azt vélem konstatálhatónak, hogy az ő uralma Széll Kálmán szellemében a jog, törvény és igazság folytatásaképen fog jelentkezni, s amenynyiben ezen feltevésünkben csalatkozni nem fogunk, már most kijelentem azt, hogy elvi álláspontunk sértetlen fentartása mellett ezen kormány ellen is teljes lojalitással fogunk küzdeni. « Hát hol van itt, t. képviselőház, a leszerelés ? Hol van itt az, hogy gr. Zichy János kijelentette volna, hogy megváltozott a gondolkodásmódunk és mi lemondunk a rendkívüli eszközök alkalmazásáról ? Egy árva szó sincs erről! (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) Már most Polónyi Géza képviselő ur a következőket konstatálja (olvassa): »Én azt mondtam, gr. Zichy János tartott a házban egy beszédet, a melyet önök megtapsoltak, a melyben kijelentette, hogy az obstrukcziónak további alkalmazását helytelennek tartja, sőt rettentő eleven színezéssel hangsúlyozta, hogy a kisebbségnek nem szabad akaratát a többségével szembe szegezni. Ez egy történelmi tény!« Hát hol van az a történelmi tény? (FélIciáltásoh a haloldalon: Sehol ') Én felolvastam a beszédnek majdnem egészét, azon részeket, a melyek erre a kérdésre vonatkoznak és én kényszerítve vagyok az igazság érdekében konstatálni, hogy történelmi tény az, hogy a mit Polónyi Géza képviselő ur itt belemagyarázott és állit, az nem áll, (Elénk helyeslés a baloldalon.) ezt az elméletet, ezt a beszédet — ő az időpontban tévedett — ő mondotta el szombaton. (Derültség és taps a baloldalon.) T. képviselőház! Beszédem folyamán beterjesztettem egy határozati javaslatot, a mely határozati javaslatban a felségjogok kérdése is tárgyaltatik. Azt hiszem, hogy Polónyi Géza t, képviselőtársam ilyen szerkezetben el fogja fogadni azt, mert ő a mellett van, a mit én is osztok, hogy nincs a felségjogba beleértve a nemzeti nyelv kérdése. 0 vitáz az 1867 : XII. t.-cz. értelme felett, és különösen azt állítja (olvassa): »Vagy igaz az, hogy az 1867 : XII, t.-cz. alapján kétség nem férhet ahhoz, hogy a magyar vezényleti és vezérleti nyelv tekintetében a nemzetet megilletik a jogok, és akkor azt a 22