Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-384

158 384. országos ülés íWh millióiból épített, szerzett, intézményezett, a mihez ennek a nemzetnek nemhogy tulajdonjoga volna, de még itt ezen a földön sincs a legnagyobb része elhelyezve. (Igazi Ugy van! balfelöl.) Azonban én szívesen elfogok térni attól az elvi álláspontomtól, a melyen minden közösügyes intézményeknek ellentmondok (Helyeslés balfelöl.) és egyetlenegy közösügyes intézménynek sem szavazom meg a szükségletét, (Helyeslés bal felöl.) s miután már a pártkötelék nem is köt, hát kész volnék talán meg is szavazni ezt a törvényjavaslatot, csak semmisítsék meg a legközelebbi múltnak a tapasztalatait, (Ugy van! balfelöl.) és bizonyítsák be nekem azt, hogy még sem puszta illúzió az, hogy a közösség alapján a paritást el lehet csakugyan érni, és az állami életnek ily kapcsolatban is lehetővé van téve a maga önálló működhetése, (ügy van! balfelöl.) a maga czéljai szerint való fejló'dhetése. Bizonyítsák be azt, de necsak okoskodással, necsak ígéretekkel és jó szándékkal és hajlandósággal, de tényekkel, (Ugy van! balfelöl.) hogy csakugyan létezik a kiegyezési törvényezikkben megnevezett, az egész hadsereg kiegészítő' részét képező magyar hadsereg, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) mert ezen a dolgon fordul meg az egész. Ha ez létezik, akkor mindjárt szent a békesség. Mutassák meg azt, hogy miben magyar az egész hadsereg az a része, a melynek a számára most az ujonczok megajánlását kérik. Mutassanak a bakanadrágon és a huszárcsákón kivid valamely jelet, a mely után meg tudjuk mondani azt, hogy ime ezek a mi fiaink, emezek meg az osztrákok fiai. (Ugy van! balfelöl.) Csinálják meg azt, hogy ha egy idegen ide bejön Magyarországba és látja azt a sok német tisztet, ne gondolja azt, hogy itt egy megszállott tartományban van, (Ugy van! balfelöl) hanem egy ezredéves királyságban, egy önálló államban, a mely állam bir az önállóság minden attribútumával. (Ugy van! Ugy van ! a baloldalon.) Vegyék le rólunk ezt a szégyent és eszközöljék ki legalább azt, hogy a hadsereg által elnyelt milliókból valami a magyar nemzetnek is visszatérüljön, hogy legalább a haszonért mondhassuk azt, hogy ez a mi hadseregünk, hogy ez magyar hadsereg. Mert az, a mit ételért és italért itthagynak, az épen csak csekély mértékben pótolja azt a munkaerőből elvont veszteséget, a mit általában véve a katonaállítás idéz elő. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Lássuk tehát egyszer végre-valahára, hogy mi igaz abból a 67-ből, Jöjjünk tisztába ezzel. Itt van előttünk maga a törvény, a mely biztosítja a nemzetnek azt a jogát, hogy az ujonczmegajánlással feltételeket szabhasson. Szabjuk tehát meg a mi feltételeinket. Hiszen mindent egyszerre nem akarunk és mindenesetre meg fogunk hajolni a technikai akadályok előtt, melyeket azonban nem a tradicziőnak keresztelt január 25-én, hétfőn* elfogultság és előítéletek emelnek ós elfogadjuk az igazi czélszerüségi okokat, a melyek gondolkozó főknek a homlokáról sugároznak le, nem pedig megabroncsozott fejű koponyáknak a tarkójáról szöknek ki, onnan, a hol a czopfnak a töve van. (Élénk tetszés és helyeslés a baloldalon.) A kik ennek az alapnak annyira hivei, a kik annyira bíznak ezen alapban, ime, most a küzdelemnek a közepén — és nem a végén, a mint azt az igen t. miniszterelnök ur mondta, mert még csak ezután kezdődik a küzdelem — hisz épen itt az ideje, mutassák meg, győzzék meg a nemzetet tényekkel arról, hogy erre a 67-es alapra lehet építeni és meg lehet szerezni mindent, a mi a nemzet erősödésére, anyagi ős szellemi jólétére, méltóságára tartozik. (Ugy van! a baloldalon.) Lássuk, hogy mondhassuk azt, hogy ime, a hadsereg, ez a terméketlen, ez a kopár szikla, a mely, mint a czentralisztikus törekvések kietlen sasfészke, még pedig kétfejű sasfészke meredett fel előttünk, ime ez is zöldülni kezd, ós oldalain, lankásain termő talajra találnak a nemzeti aspiráczióknak elhintett magvai. Hadd lássuk ezt! Hogyha lehetséges ezen az alapon, akkor én csak azt nem értem, hogy miért nem áll fel minden ember egy akarattal, miért nem mondja mindenki, hogy ime ez a törvény folyománya, és hogy az idő már bőven elkövetkezett arra, hogy teljesedésbe menjen, hogy betöltessék. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Lengyel Zoltán: Csak férfiak kellenének hozzá, a kik tudnának érte küzdeni! Bedöházy János: Ha általában a magyar hadsereg kifejezésnek ott a törvényben valamely értelmet tulajdonítunk és nem csupán puszta megnevezésként áll ott, akkor ennek a törvénynek, a kiegyezési törvénynek egyetlenegy lehet a magyarázata, józan, értelmes, magyar ember felfogása szerint, az, hogyha azt mondják, hogy magyar hadsereg, akkor az legyen magyar hadsereg és ne német. (Igaz! a baloldalon.) Ez igen egyszerű dolog tehát. Ha az ujonczmegajánlással gyakorolhatjuk ama jogunkat is, jhogy a feltóteleket meghatározzuk a törvény szerint, a mi még végrehajtattam annak követeljük a végrehajtását és tűzzük ki feltételül a megajánlással kapcsolatosan azt, hogy végre is hajtandó. Ha e végrehajtásra hosszabb idő szükséges, ám legyen, de akkor lássunk bizonyos törvényes garancziákat is, és főként, a mi minden törvényes garancziánál többet ér, mert törvényünk van sok, lássunk komoly lépéseket arra, hogy a végrehajtás munkálata megkezdődött, hogy az már nemcsak szándék, de tény is. Ha a kiegyezési törvénynek ezt az erejét demonstrálta volna a miniszterelnök ur elődeinek bármelyike, vagy demonstrálná a t. miniszterelnök ur, vagy demonstrálni fogná közelebbi utóda, akkor bizonynyal nemcsak az obstruk-