Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-378

10 378. országos ülés 19()k január 1d-án, hétfőn. adnak hazafiságuknak, (ügy van! ügy van! a haloldalon.) de azután elernyednek és a harczot nem az osztrákkal, nem az osztrák államférfiakkal szemben folytatják, hanem ellenünk. (Ügy van! ügy van! a haloldalon.) És önök, a függetlenségi pártnak harczedzett fiai, a kik nem fogadták el az 1867-iki kiegyezést, a kik elvül tűzték ki maguk elé Magyarország teljes függetlenségét, a kik követelték a magyar hadsereget, a kik a bihari pontok mellé állottak, a mellé, hogy nem kell közösügy, nem kell delegáczió, nem kell közös kormány, hanem kell magyar hadsereg, kell magyar nemzeti bank, és a kik ezen elvek mellett állottak . . , Boda Vilmos: Most is állunk! Holló Lajos: Odahaza! (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) B. Kaas Ivor: . , . állottak és állanak ma is, a kik ezeket az elveket három évtizednél tovább hirdetik, vallják, és a kik ezt a küzdelmet ezekért a nemzeti jogokért, de nem is ezekért, hanem kevesebbért, de ezen irányban felvették és a nemzet előtt képviselték, itt e házban nagy tűzzel vívták: önök ezt a harczot eredmény nélkül, sikertelenül abbahagyták, és igy ránk, egy csekély csoportra maradt nem a győzelemnek reménye, mert az nem tőlünk függ, hanem a kötelességnek teljesítése, hogy óvásunkkal (ügy van! ügy van! a baloldalon) és a végsőig való küzdelmünkkel bizonyítsuk be, hogy a magyar jognak és Magyarország létének még mindig vannak hitvallói. (Elénk helyeslés balfelöl.) Visszatérek, t. képviselőház, arra a katonai politikára, a mely a kormány által helybenhagyott hadügyminiszteri programúiban megnyilatkozik. A hadügyminiszter maga a fősúlyt a létszámemelésre helyezi és abban a beszédében, a melyet megnyugtatónak mondott a miniszterelnök ur, s a melyből a miniszterelnök ur a jogra vonatkozó tételt felolvasta a végből, hogy minket meggyőzzön arról, hogy nincsen elvi ellentét, sőt nincsen egyáltalában ellentét a Tisza-kormány politikája és a Pitrcich politikája között: mondom a közös hadügyminiszter ebben a beszédében a következő programmot állította fel és ezekben összegezte a maga programmját (olvassa) : Az illető törvényjavaslatok már ki vannak dolgozva, mind a két kormánynak át vannak adva. A mi azoknak keresztülvitelét illeti, az különböző okokból rögtön nem eszközölhető. Különösen idetartozik az ujonczlétszám felemelése, hogy az állomány fentartható legyen, továbbá a tisztek szaporításáról való gondoskodás, azután a tovább szolgáló altisztek ellátása. A kétévi katonai szolgálatot illetőleg a költség kérdését is tekintetbe kellett venni, és mivel hogy jelenleg a tüzérség reorganizácziója előtt állunk, a mely nagy költségeket fog okozni, ezért a kétévi katonai szolgálat behozatala csak fokozatosan lesz keresztülvihető. Mindenesetre több évre, az évek egész sorozatára van szükség, hogy a kétévi szolgálatét behozhassuk. Tehát, t. képviselőház, elsősorban szükséges a létszámfelemelés, másodszor a tisztek szaporítása, harmadszor az altisztek szaporítása és jövő ellátásuk biztosítása, negyedszer a tüzérségnek egész reorganizácziója, nemcsak az ágyuknak a beszerzése, hanem a mi azzal jár: a lóállomány, a szekerészét és általában az egész tüzérség reorganizácziója, és ez annyi költséget fog okozni, — hogy mennyit, azt nem mondja meg a miniszter ur, talán még nem is számította ki — hogy azt az egész könnyítést, a melyet a kétévi katonai szolgálat okoz, félre kell tolni és majd csak évek múlva, ha már az uj milliók meglesznek és az ujabb milliók még valahonnan előteremthetők, akkor fogják ezt a könnyítést megadni a népnek. Itt milliók és milliók szavaztatnak meg a legnagyobb áldozatok árán, sőt a már tönkrement középosztálynak ezen, a deficzit szélén álló kincstárral szemben való mérhetetlen ujabb megterheltetését is készek elfogadni. Hiszen a múltkor nem régen ez a ház megszavazta a tisztviselők fizetésemelését; ez csak 17 millió korona évenkint. Sokkal közelebb állanak hozzánk a magunk tisztviselői, (ügy van! ügy van! balfelöl.) mint az osztrák altisztek, az osztrák tisztek és azoknak penziói, mert bármennyire megérdemelték is azok azt a penziót, az mégis tény, hogy ezek a pénzek Bécsbe, Gráczba és nem tudom, hová vándorolnak ki, és azokat nem élvezik a magyar állam polgárai. Mi igenis fizessünk, a pénzt pedig megkapják mások, holott a mi tisztviselőink nekünk dolgoznak, s az ö tisztességes ellátásukról gondoskodni a mi kötelességünk. Ez azonban nem változtat azon semmit, hogy a 17 millió csakugyan 17 millió, és hogy azt csakugyan annak a szegény népnek kell kiizzadni. Azután jönnek a czivillista felemelésével. Két millió már a múlt évre be van véve abba az utólagos költségvetésbe, (ügy van ! bal felöl.) Holló Lajos: Már folyósították is! B. Kaas Ivor: Alkalmasint már folyósították is, és ha megszavazzák most, ugy megszavazzák jövőre is, és ebből lojalitási kérdést csinálnak. Nekem az a meggyőződésem, hogy ő Felsége személyére nézve ebből egy fillér sem szükséges, (Igaz! ügy van! bálfelöl.) hanem hogy kik kapják ezt az ujabb két milliót, azt kérdezzék meg a bécsi fő udvarmesteri hivataltól ; kérdezzék meg az ottani főasztalnokmestertől és mindazoktól az udvari hivatalnokoktól, a kik az ottani osztrák vagy német cselédséget felfogadják, fizetik, elbocsátják; az osztrák szállítóktól, a kereskedőktől stb. Szóval: ezt a két milliót, a melyet mi már ki is fizettünk, a melyet már ki is utaltak, azt megint csak Magyarországnak Ausztria javára való megterheltetése czéljából viszik el.