Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.
Ülésnapok - 1901-378
37 ü. országos ülés 190b Es a midó'n igy a hadiköltségeket, valamint a tisztviselők fizetéseit is felemelik; a midőn felemelik a czivillistát és a midőn igy a leghatártalanabb költekezésbe merülnek: ugyanakkor felemelik a quótát és igy mindig nagyobbá válik az a teher, a mely már most is elviselhetetlen. (Ugy van! balfelöl.) De önök ezt tudják és mégis keveset törődnek vele, hogy megakaszazák ezt a politikát, (Ugy van! balfelöl.) hogy Ausztriával szemben bebizonyítsák azt, hogy Magyarország és annak képviselőháza vigyáz nemcsak jogaira, nemcsak közjogára, hanem a népek vérére, pénzére, anyagi egzisztencziájára is. A kérdésnek legtöbbet vitatott része, — hogy megint a katonai ügyekre térjek vissza — a katonai nevelés. Én itt egy határozati javaslatot terjesztek be, a mely álláspontomat megvilágítja és a mely arra vonatkozik, hogy az összes, Magyarországon lévő katonai nevelőintézetek a magyar honvédelmi miniszter illetékessége alá adassanak, (Helyeslés balfelöl.) mivelhogy azok a fiatal gyerekek, a kik a katonai nevelőintézetben vannak, még nem hadkötelesek, tehát a véderőtörvény keretébe nem valók, annál kevésbbé a közös hadügyminiszter illetékessége alá, továbbá, mert a közoktatásügy semmiképen sem képez közös ügyet, ez pedig nevelés- és közoktatásügy ; azután, mert a Magyarország területén levő intézetek, épületek Magyarország tulajdonát képezik és nem az osztrák aerarium tulajdonát, tehát csak a magyar kormány fenhatósága alatt tarthatók és végül, mert a magyar katonai nevelésért a felelőséget nem bizhatjuk egy osztrák tábornokra, a ki Bécsben székel és a kit itt felelőségre nem vonhatunk. Ezen katonai nevelésügy kizárólag oly belügyünk, a melyért jogosan és méltányosan kizárólag a magyar honvédelmi miniszter lehet felelős. Joggal mutatott rá gróf Apponyi Albert, hogy a jelenlegi állapot bármennyire visszás, alappal bir az 1889-iki véderőtörvényben, mely a katonai nevelőintézetekről szól, tehát azokat a katonai nevelőintézeteket a közös hadügyminiszter illetékessége alá rendeli, a honnét azokat ki kell venni, mert most tényleg ott vannak. Mindazonáltal, hogyha arra az alapra, a gróf Apponyi Albert által vitatott alapra helyezkedünk, akkor is követelnünk kell a következőket: hogy az összes magyarországi katonai nevelőintézetekbe csak magyar honos fiuk vétessenenek fel; (Helyeslés bal felől.) aztán, hogy az állam által adományozott alapítványi helyeket a magyar királyi honvédelmi miniszter ur töltse be; s hogy a magyarországi katonai nevelőintézetekben kiképzett ifjak kizárólag magyar ezredekhez legyenek beoszthatok. Miért állítom én fel ezen három tételt? Mert, ha ezeket nem állítjuk oda, akkor soha — ez a szó most igen divatos — soha sem érhetjük el azt, hogy a magyar ezredekhez magyar tisztikart kapjunk teljes számban. Ha megengedtetik az, hogy ezekbe a magyar nevelőintézetekbe a közös hadügyminiszter tetsz ése január lH-án, hétfőn. 11 szerint küldjön nem magyar honosságú fiukat, akkor, hogyha hozzá folyamodnak a morva, tiroli, stíriai és bécsi gyerekek, a kiket nem tud elhelyezni az osztrák katonai intézetekben, mert ott nincs elég hely, akkor azokat ide küldi nekünk, kinevelteti őket Kőszegen vagy Kismartonban vagy akárhol Budapesten, hiszen tele vannak ezek az intézetek most is osztrák fiukkal. Molnár Jenő : Katonatisztek gyermekei! B. Kaas Ivor: Azok megtanulnak ott egy keveset magyarul és ezt elégségesnek tartják és alkalmas fogásnak arra, hogy a magyarországi ezredekhez beoszszák őket. Ott magyarokká nem lesznek, hanem folytatják a germanizáczió munkáját. A kormány meg előáll itt azzal, hogy az ezrednyelveket tudják. Hiszen azt beszélte tegnapelőtt Pitreich ur, hogy az ezrednyelvek megtanulását szigorúbban megköveteli. S ezzel talán port hintenek a mi szemünkbe is. Nagy nyereségnek és nemzeti vívmánynak tüntetik fel azt, hogyha ennyi meg ennyi osztrák, német vagy cseh, a ki itten nekünk parancsol, a mi fiainkat vezényli, hogy az ért magyarul. A halbrechts és halblinkset németül mondja ugyan, mert a kommandó megmarad németnek, hanem annak a szegény ujoncznak a betanításánál, vagy ha elővezetteti a r raportra, panaszánál megérti, hogy mit akar. Én nem mondom azt, hogy a jelenlegi siralmas, megalázó állapottal szemben ez is nem egy kis haladás. De csak arra való, hogy meggátolja a valóságos reformokat. Holló Lajos: Ugy is meg volt! B. Kaas Ivor: Tudom, hogy meg volt a Dienstreglementben, de valóságban nem. Holló Lajos: Nem is lesz meg soha! B. Kaas Ivor: Akár meglesz, akár nem lesz meg, haszon belőle nincs, mert csak rendszeresítése annak és alkalomadás, hogy az osztráknémet tisztek importja a magyarországi nevelőintézetek segítségével, sőt szaporításával a magunk költségét emelje és a magunk kárára, a magunk ifjúságának kitolására folytattassék, Ha azonban ellenkezőleg, a mint én mondom, ezekbe az intézetekbe csak magyarországi ifjak vétetnek fel, ha a belőlük kikerült tisztek nem helyezhetők át a morva és felső-ausztriai ezredekbe, hanem kell, hogy a magyar ezredek az innen kikerült magyar honos fiukból kapjanak tisztikart, akkor van remény arra, hogy a magyar sereg megkapja a magyar hazafias nevelésben, a magyar gondolkozásban felnőtt tisztikart. Ezt azonban Pitreich ur megtagadja. Gabányi Miklós: Magyarfaló Pitreich! B. Kaas Ivor: Ez a hadügyi kormányzatnak olyan joga, a melyet okvetlenül kell, hogy önmagának fentartson, hogy a tiszteket a szolgálat érdekében hova dislokálja, hogy a tiszteknek kedvére engedje, hogy ide vagy oda helyeztessenek. És ebben is van egy bizonyos, hogy ugy mondjam, taktika. Mert ha arról van szó,
