Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-378

378. országos ülés 190-'i január 18-án, hétfőn. í) De hát csak a hadsereg válságával állunk-e mi szemben? Gr. Apponyi Albert minapi nagy beszédében rámutatott — a mint ő maga kifejezte — arra a milieure, a mely Ausztriában fejlődött ki akkor, a midőn ott a kormány képviselői az ő katonai programmjukat előadták, s a mely azután a Dersehatta-féle határozatban, Schönborn volt igazságügyminiszternek a felségjogokról szóló jogi magyarázataiban és a többi szónokoknak a magyar álláspontokat és követeléseket visszautasító okoskodásaiban nyilvánult meg. Ez mind igy van. De ez nem meriti ki a helyzetnek komolyságát távolról sem. Minden gondolkodó fő tudja vagy érzi, hogy a válság, a mely mint erős láz egyik rázkódtatásból a másikba dönti ezt a nemzetet, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) nemcsak ezt, de Ausztriát is és az összes közigazgatási és kormányzati ágakat hazánkban, hogy ez a láz azoknak a beteg állapotoknak a következménye, melyek a két állam közti viszonyt zavarják. Mielőtt ezek a katonai kérdések felmerültek, az utolsó választások előtt nagy vita volt a gazdasági kérdés felett. Mindenki állást foglalt az önálló vagy a közös vámterület mellett, a Széli-féle formula alapján vagy ellenkező meggyőződésből, de abban egyetértettek, hogy Magyarország anyagi exisztencziáját csak egy olyan kiegyezéssel lehet biztosítani, a mely munkájának jövedelmezőségét lehetővé teszi és nem engedi, hogy idegen kezek kotorászszanak Magyarország zsebében. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Hát a mikor ezek a kérdések voltak a Bánffy-kormány alatt napirenden és vezettek azután az ischli klauzulához, nem ugyanaz a politika nyilvánult-e meg akkor a gazdasági kérdésekben, mint a melyet most a katonai kérdésekben tapasztalunk ? Beismerem, hogy a Bánffy-féle kiegyezés, a megbukott ischli klauzula nélkül, sokban javított, különösen a bankkérdésben, az eddigi állapotokon. De ez ellen a kiegyezés ellen, a mely a két kormány közt létrejött, a melyhez a törvényhozás hozzájárult és a melyet a király szentesitett, micsoda milieu nyilatkozott meg a Éeichsrathban ? Nem foglalt-e a Reichsrath Magyarország és Ausztria gazdasági viszonyainak felségileg már jóváhagyott rendezésével szemben épugy állást, mint a hogyan most tüntet a jogos katonai követelések ellen? A Reichsrath nem tárgyalta akkor a kiegyezést; az a kiegyezés évről-évre áll csak fenn; mindig újra és újra terjesztetik be a Reichsrathba; a 14. §. alapján abszolút módon tartatik fenn. A gazdasági kiegyezés négy esztendő óta provizórium, a mely, a mint a Reichsrath felette dönt, a mint azt visszautasítja, azonnal romba dől. ugyanazok az urak, a kik ekként jártak el a Bánffy-féle kiegyezéssel szemben, másképen csélekedtek-e, mikor a Széli-féle egyezség jött? Nem abszorbeálták-e Széll Kálmán összes gazdasági és pénzügyi tehetségét, egész nagy munkaerejét azok a rtPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXII. KÖTET. gazdasági tárgyalások, azok a pénzügyi alkudozások, a melyeket 1899-től kezdve 1902. deczember utolsó pillanatáig folytonos huzavonával töltött el, mert a legilletékesebb osztrák kormánykörök nem engedték, hogy ezek a viszonyok Magyarországgal tisztáztassanak, gáncsot gáncs után vetettek nekünk, és mikor végre eredményt értek el, a melynek megbirálásától, mint a tárgyhoz nem tartozótól, ezúttal tartózkodom, az osztrák Reichsrath minden egyebet tett, csak a kiegyezési törvényeket nem vette tárgyalás alá. Tehát a katonai válsággal párhuzamos a gazdasági válság is. De elég volt ez az osztrákoknak? Elég volt az, hogy a két legfontosabb intézmény, a hadsereg és a vámszövetség kérdésében maguknak foglalják le a hatalmat és letörjék Magyarország jogos érdekeit ? Nem! Felvetették a fejedelmi abszolutizmus jogát mint követelést, a kiegyezésnek ilyen vagy amolyan magyarázatát, és pedig nem valamely másodrangú tényező, hanem maga az osztrák miniszterelnök vallotta illetékesnek magát arra. hogy a magyar törvényeket megbírálja. Egész sora a tekintélyes férfiaknak állott fel, hogy a felségjogoknak olyan magyarázatát adják, a mely Ausztriának részint mint szerződő félnek, részint pedig a fejedelmi jogok czimén olyan jogosítványokat kölcsönözzön, a melyek megengedik a magyar belső dolgokba való beavatkozást. Magyarországnak megtiltották, hogy mozduljon : ez Körbernek, Pitreichnak, Schönbornnak, Welsersheimbnak, Derschattának és az egész r

osztrák delegácziónak álláspontja. És önök ezt sem veszik észre ? Nem gondolják meg, hogy itt egy rendszeres osztrák neutralista támadás folyik a magyar nemzet, annak vagyona, joga, vére, nyelve és annak egész államisága .ellen ? Önök beletévednek ezen vagy amazon részletkérdésbe, önök a béke kedvéért feladják ezt a jogot és azt a jogot, önök okoskodnak, hogy mentsék ezt az eljárásukat a parlamentarizmus érdekével és elvével, mely Magyarországon az egyetlen fegyverünk; önök a többségre és annak okvetlenül tisztelendő jogaira hivatkoznak, s nem azt nézik, mi az igazság; önök támadnak és ócsárolnak bennünket, mint a kik a hazát rontjuk: akkor, a mikor ilyen gálád osztrák politika, a mely Pitreich miniszter beszéde szerint a 90 es évek közepe óta, tehát immár nyolcz esztendő óta Magyarországot aláásni törekszik, vermet ás nekünk, a melybe egész államiságunkat és nemzeti létünket beletemethesse. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ezt védelmezzük mi, és ebben a védelemben megfogyatkozunk, mert önök, t. szabadelvüpárt, a kik a legális többséget képezik ebben a házban, a kiket illetne meg az, hogy Magyarország minden jogát és akaratát érvényesítsék ugy a kormányzatban, mint a törvényhozásban, a kiket tehát a védelem Ausztriával és minden idegen befolyással szemben kötelez, önök néha-néha egy-egy felszólalásban kifejezést 2