Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-383

383. országos ülés 1904- január 23-án, szombaton. 141 ur kétszeri rendreutasitásoni daczára is az engedetlenséget, folytatja, újból rendreutasítom és felteszem a kérdést: javaslom a t. háznak, hogy Lengyel Zoltán ügyét a mentelmi bizottsághoz utasítsa.« T. ház! Nekem a mentelmi bizottság határozatához nincs jogom egy szót sem szólni, de szólhatok személyes kérdésben. Konstatálom a naplóból, hogy négyszer szólottam és a következőket mondtam: »A házszabályokhoz kérek szót . , . Bocsánatot kérek . . . Nem függ az elnök úrtól . . . Kérem szépen . , .« (Derültség halfelöl.) Konstatálom, hogy Kovács Pál képviselő ur nem folytatta állítólag megkezdett beszédét, azóta sem beszélt és az elnök ur az ügy ezen stádiumában a kérelem előterjesztése után Szederkényi képviselő urnak, a miniszterelnök urnak, gróf Zichy Aladár képviselő urnak, sőt nekem magamnak is megadta a szót. A konzekvenczia tehát azt hozza magával, hogy, ha az elnökség kijelenti, hogy megkezdett beszéd közben nem szabad szólani, akkor maradjon meg e mellett, ha pedig nem, akkor kérjen az elnökség alázattal bocsánatot. (Ugy van! bal felől. Zaj és derültség jobbfelöl.) (Az elnöki szélcet Jaiabffy Imre foglalja él.) Az elnöki szék nem lehet a miniszterelnöki intések szerint pártczélokra felhasználható, az elnöki széknek magasabban kell állnia, hogy sem ilyen szemrehányást tehessen valaki. De a t. miniszterelnök ur, a ki gróf Apponyi Albert alatt szintén tagja volt a szabadelvű pártnak, másfél esztendő alatt szó nélkül hallgatta ugyanezen eseteket. És csak most áll elő a házszabályoknak azzal a magyarázatával, hogy, mint ő mondja: » Ennek folytán a szónoknak nincs joga háromnegyed előtt, beszédének megkezdése előtt ezt a kérdést felvetni és annak elintézését a ház részéről provokálni, hanem, ha szólásra felszólittatott, és több van hátra, mint egy negyed óra, tartozik a házszabályok értelmében beszédét egyszerűen megkezdeni.« A t. képviselő urakat nagyon sokszor voltam bátor a házszabályokban kioktatni. (Oh, óh! jobbfelöl,) Konstatálom, hogy a képviselő, a kit a jegyző tárgyhoz szólásra felhív, nem köteles beszédét megkezdeni. Egyszerűen felállhat és azt mondhatja, hogy nem él a szólás jogával; mondhatja, hogy kéri a ház tanácskozási képességét megállapítani; öt perez szünetet kérhet; kijelentheti, hogy mielőtt a tárgyhoz szólna, a házszabályokhoz akar szólani, hogy előbb személyes kérdésben beszél; a 207. §. alapján az elnök ur engedélyét kérheti, hogy a tárgytól eltérőleg szólhasson. Ha igy tovább végigmegyek a skálán, azt hiszem, a t. közbeszóló képviselő urakat elég pozitive meggyőzhetem arról, hogy a képviselőnek nem kötelessége, mint a járomba fogott állatnak, rögtön az igát húzni, beszédét rögtön megkezdeni, Nem áll, a mit a miniszterelnök ur mond, hogy: »beszédének megkezdése előtt semmiféle előzetes házszabályvita nem le* hetséges«, és hogy a kit a jegyző felhivott, beszédét megkezdhesse. Hát én konstatálom, hogy száz meg száz eset volt itt, mikor a szónokkal egyidejűleg felállottam és a házszabályok, vagy személyes kérdés cziméu szót kértem, és a 215. §. alapján az elsőség mindig engem illetett. Azt mondja azonban a t. miniszterelnök ur (olvassa): »Egészen világos, hogy a ház mostani mélyen t. elnöke a házszabályokat hűen, becsületesen és tisztán kezelte akkor, a mikor semmiféle előzetes diskussziót ezen a téren a szólásra felszólított képviselő ur beszédének befejezte előtt megengedni nem akart.« T. ház! Mikor a tényeket konstatáltam és mikor ezt a két dolgot egymással szembe állítom, hivatkozom a képviselőház egyhangú határozatára, a melyet akkor hozott, a mikor Perczel Dezső elnök ur az elnöki széket elfoglalta, és a melyben kimondotta, hogy az elnökség ezentúl is gr. Apponyi Albert szellemében tartozik eljárni és a házszabályokat kezelni. Kérdem a t. miniszterelnök urat, ha ő ezt a mostani házszabálykezelést tartja hűnek, becsületesnek és tisztának, minek tartja akkor gr. Apponyi Albert házszabálykezelését, a mely ezzel egészen ellenkezik ? Gr. Apponyi Albertet pedig arra kérem, régi reputácziója érdekében, nyilatkozzék, személyes kérdésben vagy a házszabályokhoz szólva, magáénak ismeri-e ezt a házszabálykezelést? A miniszterelnök úrhoz és Perczel Dezső elnök úrhoz pedig szintén intézek egy kérdést. Nyilatkozzék a miniszterelnök ur, ha nem tartotta helyesnek gr. Apponyi Albert házszabálykezelését, miért nem szólalt fel ellene, miért tűrte el ? Önök ítélhetnek, tehetnek akármit. A dolog ugy nézett ki, mintha én a képviselőházban magamra hagyattam volna, mintha fellázadtam volna, mintha törvénytelenül jártam volna el. (Egy hang bal felöl: Meg is irták!) Lehet, hogy megírták, lehet, hogy elmondották rólam, de én mindig ugy fogok itt állni, olyan egyenesen, a mint az Tsten engemet megteremtett és ha tényleg az egész parlamenttel állanék is szemben, akkor is védeném az igazságot, mert azért küldöttek ide. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A miniszterelnök ur kivan szólani. Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház! Egész egyszerűen kijelentem, hogy ezen teljesen deplaszirt, hosszú, zagyvalékos beszédre, a melylyel csak az idő telt, (Nagy zaj és mozgás a bal- és a szásőbaloldalon. Fel kiált ás oh a baloldalon : Rendre! Micsoda beszéd ez! Zajos helyeslés jobbról.) egy szóval sem szándékozom válaszolni. (FelkiálMsolc a baloldalon: Rendre!) Nagyon jó lesz, ha a képviselő urak soha ennél erősebb kifejezést nem fognak használni! (Élénk helyeslés jobbról.) Tegnapelőtt megvitattuk e házszabály-kérdést a maga helyén. Az, hogy a házszabályok