Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-383

140 383. országos ülés 1904- január 23-án, szombaton. jobboldal helyeselt ennek, itt van a napló, nem volt ellene semmi kifogása, és Perczel Dezső mostani elnök ur mint képviselő az ellen a házszabály-magyarázat ellen nem tiltakozott. Most mi történik? Január 21-én, tegnapelőtt Kovács Pál képviselő ur áll fel és azt mondja (olvassa): »En azon kérdéssel járulok a t. ház elé, hogy tekintettel arra, hogy olyan anyagot kell a t. képviselőház előtt feltárnom és elmondanom, a melyből én a mai körülmények között semmit el nem hagyhatok, mert különben nem lesz meg beszédemnek az az értelme és az a hatása, a melyet azzal elérni óhajtanék : méltóztassék megengedni, tekintettel arra is, hogy csak tiz perez választ el azon időtől, a midőn ezt már joggal kérhetem, hogy beszédemet holnap tarthassam meg.« Ezzel t. képviselőtársam abbahagyta beszédét és leült. És most mi következik ? Az uj régime alatt az az elnök, a ki akkor mint képviselő nem tiltakozott a házszabályok ezen értelmezése ellen, azt mondja (olvassa): »A házszabályok 212. §-a világosan megmondja, hogy ezt csak az "a képviselő kérheti, a kire az ülés meghatározott idejének vége előtt egy negyed órával kerül a sor. Most a ház hiteles órái szerint még 25 perez van hátra az ülés végéig, tehát még több, mint egy negyed óra áll a képviselő ur rendelkezésére. Ha e 25 perczet megtoldjuk egy negyed órával, ugy a képviselő ur háromnegyed óra alatt elvégezheti mondanivalóját.* És most jön a csalhatatlan elnöki kijelentés (olvassa): »A képviselő urnak ez a kérelme tehát a házszabályok értelmében nem teljesíthetők Gr. Apponyi Albert erre azt mondja: de akkor is meg kell kérdezni a házat. (Helyeslés a néppárton és a szélsőhaloldalon.) A dolognak ez a része a képviselő urak szerint lehet vitás, de most jön az az eset, a melyről tulaj donképen szó van és a melyet ezzel a kérdéssel elhomályosítani nem lehet, hogy t. i. Szederkényi a dolognak ebben a stádiumában a házszabályokhoz kért szót, és most már nem arról volt szó, hogy az illető képviselő háromnegyed előtt mit tehet, hanem hogy Szederkényi Nándor egy ilyen kérés előterjesztése után jogositva van-e a 215. §. értelmében a házszabályok czimén felszólalni vagy nem? Ehhez pedig joga volt a képviselő urnak, mert a felett nem a 212., hanem a házszabályok 215. §-ának c) pontja intézkedik, a mely ugy szól, hogy a képviselőnek bármikor jogában áll a házszabályok czimén felszólalni. Igen ám, de az elnök ur most azt mondja, hogy a képviselő urnak ez a kérelme nem teljesithető; ezt mondja beszédének első részében; és rövid három másodperczczel később azt mondja, hogy (olvassa).'»Addig, a mig Kovács Pál képviselő ur beszédét be nem fejezte, nem adhatok a képviselő urnak szót.« Rövid három másodpercz alatt tehát a kérelem már átváltozott megkezdett beszéddé. Azt mondja azután továbbá az elnök (olvassa): »Kovács Pál képviselő ur már megkezdette beszédét.« Erre Szederkényi Nándor igy szólt (olvassa): »Kovács Pál képviselő ur egy kérést terjesztett elő és leült.« Az erre azt mondja (olvassa): »Kovács Pál képviselő ur nem a házszabályokhoz kért szót, hanem azért állott fel szólásra, mert a jegyző a szólásra jelentkezettek sorrendje szerint őt hivta fel szólásra.« Ezután a napló a következőket tartalmazza (olvassa): »Szederkényi Nándor: T. ház! Csak röviden . . . Gajáry Géza: Milyen czimén beszól? Elnök: Egyes t. képviselő urak szigorúan őrködnek a házszabályok megtartása felett, és mindenben a házszabályok megsértését látják, de a maguk részéről viszont mindent elkövetnek arra, hogy az ő szempontjukból a házszabályokat kijátszszák.« Erre közbeszóltam én, hogy (olvassa): »Erre száz éi száz preczedens van! Másfél esztendeig igy történt!« Szederkényi Nándor: T. ház! Elnök: A t. képviselő urnak nincs joga szólani, és a házszabályok értelmében nem adhatom meg neki a szót, Szederkényi Nándor: T. ház! Elnök : Ha Szederkényi Nándor képviselő ur tovább folytatja: én azt az elnökkel és a házzal szemben való renitencziának fogom tekinteni, és ahhoz képest fogok vele szemben eljárni. Erre Szederkényi Nándor leült és én ugyanazon jogezimen állottam fel; s ugyanezen jogczimen az ügynek ezen stádiumában utólag meg is adta az elnök ur nekem a jogot a felszólalásra. Tgy szóltam (olvassa): T. ház! A házszabályokhoz kérek szót! Ugron Gábor: Erőszakot nem tűrünk! Elnök (cseuget): Egy esetben adhatnám meg a házszabályokhoz a szót a képviselő urnak: hogy ha Kovács Pál képviselő ur, a ki a felszólalások során következik, beszédét meg nem kezdte volna, és illetőleg ugy tekintetnék, hogy a mit mondott, az nem volt beszédének megkezdése. Lovászy Márton: Nem igaz! Hellebronth Géza: Nem kezdte, nem igaz! Ugron Gábor: Kérést intézett, hogy ne kezdje meg! Gajáry Géza: Tessék bezárni a vitát.« (Fellááltásolc a szélsőbaloldalion: A viczeelnök !) Erre én a napló szerint igy szóltam (olvassa): ^Bocsánatot kérek... Elnök: A házszabályok értelmében nem adhatok szót Lengyel Zoltán képviselő urnak, erre nincs jogom. Nem adhattam meg a szót Szederkényi Nándor képviselő urnak, époly kevéssé adhatom meg Lengyel Zoltán kéjiviselő urnak. Ugron Gábor: Ez erőszak! Elnök: A házszabályok értelmében nem adhatom a szót senkinek. Lengyel Zoltán: Nem függ az elnök úrtól... Elnök: Nem adhatom meg a szót. Kubinyi Géza: Mindennek van határa! Elnök: Lengyel Zoltán képviselő urat rendreutasítom. Lengyel Zoltán: Kérem szépen . . . Elnök: Figyelmeztetem Lengyel Zoltán képviselő urat, ha nem tesz eleget az elnök intézkedésének, kénytelen leszek másodszor rendre • utasítani, Minthogy Lengyel Zoltán képviselő