Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-382

382. országos ülés 190í január 22-én, pétiteken. 113 zék, a ti akkor ezen beszédében, a melyet szin- f tén csak rövid kivonatban kívánok itt ismertetni, mondhatom egész keretét adta a mi gyülekezési szabadságunknak és rámutatott arra, hogy mennyire nem lehet szó Magyarországon engedélyezési rendszerről, és hogy mennyire megtámadja egyenesen az alkotmányt az a miniszter, a ki a gyülekezési joghoz ilyen vagy hasonló titkos rendeletekkel hozzányúl. így azt mondja Szilágyi Dezső, hogy az, mert nincsen irott jog, még nem jogosíthat fel senkit arra, hogy ott, a hol nincsen irott jog, kénye-kedve szerint magyarázzon egy alkotmánybiztositékot. Azt mondja azután (olvassa): »Kérdem én, mi lenne a mi alkotmányunkból, ha azon elv fogadtatnék el, hogy a mely alkotmányviszonyra nézve irott törvény nincsen, az a miniszteri szabályozás önkényének szabad térképen oda van engedve? Ugyan kérdem, hol van irott törvény által elismerve, hogy az egyeseknek kérvényezési és panasztételi joguk van ? Én ismerek törvényt, a mely ezen jogot a törvényhatóságok számára biztosítja, de az egyesek számára megadja ezt az alkotmányos gyakorlat, nem pedig az irott törvény.« Továbbá azt mondja (olvassa): »Ha létezik jogállapot, és ha ezen jogállapot Magyarországon a gyülekezési jog szabadsága, akkor kérdem: honnan veszi a miniszter ur azon jogot és hatalmat, hogy ezen jogilag fennálló állapotot módosítsa, s hogy ezen jogilag fennálló állapot alapjogelve helyébe — a szabadság helyébe — az ellenkezőt, az engedélyezést ültesse? Mert nem az a kérdés, t. ház, hogy melyik törvény az, a melyet a miniszter a maga rendeletével megsértett. Az igazi kérdés az, hogy melyik törvény, melyik jogforrás az, a melyből a miniszternek azon jogosítványa származik, a melyet ezen rendelet kibocsátásávabgyakorolt.* Ugyancsak itt rámutat Szilágyi Dezső arra is, hogy az ilyen rendeletnek kibocsátása az 1848: III. t.-czikkben lerakott miniszteri felelőségi elvnek előtérbe állítását képezi, mert az 1848: III. t.-czikkben a miniszter felelőssé tétetik azért, hogy senkinek a személyes szabadságát ne korlátozza. Már pedig Szilágyi Dezső és mindazok, a kik akkor felszólaltak, — többi között gróf Apponyi Albert t. képviselő ur is, a ki akkor támogatta Szilágyi Dezső felszólalását — abban konkludáltak, hogy az ilyen rendeleteknek kibocsátása megcsonkítása azon szabadságnak, a mely a gyülekezési jogban megnyilatkozik, a személyes szabadságnak súlyos megsértését képezi és a miniszternek felelőségrevonását involválja. És akkor, t. képviselőház, Szilágyi Dezső benyújtott egy határozati javaslatot, a mely szemben áll a miniszteri rendelettel, t. i. egy határozati javaslatot, a mely azt mondja (olvassa) : » Miután äz a Magyarországon jogilag és tényleg fennálló gyülekezési szabadságot felfüggeszti a nélkül, hogy erre akár a törvényhozás a kormányt felhatalmazta volna, akár KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXil. KÖTET. rendkívüli viszony alapján beállott szükséggel indokolhatná; miután ama rendelet kibocsátásánál a közlés törvényes és szokásos módja nem tartatott meg, miután elvégre annak tartalma a gyűlést kívánó polgárokat hazai jogunkon nem alapuló magánjogi és büntetőjogi felelőségnek veti alá« stb. és ezért javasolja, hogy egy kilencz tagú bizottság küldessék ki egy ilyen törvény megalkotása czéljából. Ezt a határozati javaslatot akkor többen írták alá, és megjegyzem, hogy ezen határozati javaslatot azért nyújtotta be Szilágyi Dezső, mert Tisza Kálmán rendelete miatt Pest vármegye egy kérvényt intézett a képviselőházhoz. Ezen kérvény tárgyalása alkalmából a kérvényi bizottság jelentésével szemben nyújtotta be akkor Szilágyi Dezső az ő határozati javaslatát. Ülnek itt most is a képviselők közül többen, a kik Szilágyi Dezső akkori határozati jaavslatát aláírták, sőt mondhatom, hogy azok között, a kik a múltkor olyan örvendve fogadták a t. miniszterelnök ur által kibocsátott rendeletet, egy-kettőt látok olyat is, a kik Szilágyi Dezsőnek ezen májusban beadott határozati javaslatát aláirtak. De, t. képviselőház, hogy mennyire szükséges, hogy aggodalommal és tépelődve vigyázzunk ezen szabadságjogunkra, azt bizonyítja azon rövid gyakorlat is, a mely a t. miniszterelnök ur, mint belügyminiszter kormányzása alatt már is kifejlődött. A t. miniszterelnök ur azt mondja pl. beszédében, hogy ő az elsőfokú rendőrhatóságokra bízza azt, vájjon megadhatónak vélik-e az engedélyt — a mint ő kifejezi magát — a népgyűlés megtartására vagy sem. És ugyanakkor azt mondotta, hogy ő majd őrködni fog a gyülekezési jogra és gyülekezési szabadságra, magasabb fórumbeli állásánál fogva. Mert, azt mondja a t. miniszterelnök ur, a ki nem lesz megelégedve a döntéssel, az fölebbezze meg a határozatot és ő majd dönt a kérdésben. De mit látunk, t. képviselőház, ezzel szemben ? Hogy a t. miniszterelnök ur ténykedése az egész felebbezési jogot illuzóriussá tette. (Igaz! TJgy van I a ssélsőbaloldalon.) Mert ő egy izben olyan döntést hozott, a mely páratlan a belügyi kormányzat terén és a melyet itt röviden fel is akarok hozni. (Halljuk! Halljak!) A t. miniszterelnök ur ugyanis, a mióta a belügyi kormányzatot vezeti, a mikor hozzá egy beküldött népgyűlés miatt felebbezést nyújtottak be, a következő határozatot hozta (Olvassa): »Szám 55.706. A magyar királyi belügyminiszter. Kelet. 1903.« Hozta ezt a rendeletet egy Szalay József és társai által tartatni kivánt népgyűlés tárgyában és intézte azt Kecskemét város polgármesteréhez. (Olvassa) ;- »A fölterjesztett iratokat, tekintettel arra, hogy a bejelentett gyűlés tartása már a fölterjesztéskor régen idejét multa, (Élénk derültség a néppárton és a szélsőbaloldalon.) és igy a felebbezett határozat felülvizsgálása tárgytalanná vált, visszaküldöm. « (Derültség a szélsobaloldalon.) 15