Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.
Ülésnapok - 1901-382
114 382. országos ülés 190k január 22-én, pénteken. T. képviselőház! Azt mondja tehát a t. miniszterelnök ur, hogy vigyázni fog a gyülekezési jogra, csak tessék a határozatot felebbezni. De hogyan áll a helyzet? A mi alkotmányos törvényünk mit mond? Azt mondja, hogy a gyűlést 24 órával előbb kell bejelenteni. Vagy tudomásul veszi azt az illető alsófoku hatóság, vagy nem. Ha nem, akkor nyomban konzumálódott az egész dolog. Ennélfogva, ha a miniszterelnök ur arra az álláspontra helyezkedik, hogy nem vizsgál felül olyasmit, a mi az időbeli czélszerüségnél fogva az elintézést nem kivánja, akkor az ő legfelsőbb fokon való döntése egyrészt szükségtelenné, másrészt lehetetlenné válik, annál is inkább, mert még közbenső fok is van: a vármegye, vagy városoknál a polgármester. A t. miniszterelnök ur azonban itt a parlamentben a felelőséget hangoztatja, belkormányzatában pedig a felelőséget azzal a hihetetlen kijelentéssel utasítja el, hogy az időbeli czélszerüség már nem kivánja a döntést. (Zaj és felkiáltások bal felöl: Ez a frivol eljárás!) Figyelmeztetni bátorkodom a t. miniszterelnök urat, hogy elődje, Széll Kálmán nem ezt az elvet követte, sőt egész seregét bocsátotta ki az irányító rendeleteknek. Be is fogok két ilyen fontos rendeletet mutatni. Hiszen természetes is, hogy ha egy alsófoku hatóság egy téves döntést hoz, különösen mikor valamely fontos alkotmányjogról van szó, a felsőbb hatóság czélszerüségi okból nem fogja kivonni magát, hogy elvileg döntsön a kérdésben. A miniszterelnök urnak álláspontja tehát azzal az indokolással, hogy: »a dolog már idejét multa«, annál is aggodalmasabb, mert Széll Kálmán miniszterelnöksége alatt sikerült már visszabillentenünk a helyes alkotmányosság mérlegét. íme Széll Kálmán egyik rendelete: Kelt 1902. november 24-én; alá van irva Gulner államtitkár. »Tekintetes Hegedüs Aladár, Baja város polgármestere. Tekintetes polgármester ur! A városi tanácsnak f. évi Julius 30-án tartott ülésében hozott azt a határozatát, a melylyel helybenhagyta a városi rendőrkapitánynak egy olyan határozatát, a mely a népgyűlést tudomásul nem veszi, megsemmisitem.« Aztán indokolja miért: mert azon körülmény, hogy bejelentők a népgyűlést nyilt helyen kívánták megtartani, a népgyűlés tartására vonatkozó bejelentésnek tudomásul nem vételére elegendő indokul nem szolgál, miutáu a hatóságnak kötelességében áll a közrendet fentartani. Ugyancsak Gulner államtitkár azt mondja egy második határozatában, midőn ilyen feltevésekből kiindulva megtiltották a népgyűlést, azt mondja Gulner államtitkár: megsemmisíti a határozatot, mert nem helyes, hogy tudomásul nem vette . . . Megjegyzem, hogy Széll Kálmán és államtitkára mindig konzekvensen és óvatosan tudomásulvételről beszél, hogy szó se legyen engedélyezésről. Tehát megsemmisíti a bajai polgármester határozatát, mert az, hogy a bejelentés teljes hitelt érdemlő alakban kiállítva nem lett, továbbá, hogy a népgyűlés helyéül kijelölt ingatlan tulajdonosának beleegyezését nem igazolták, nem elegendő arra, hogy a tudomásvételt megtagadták. Ugyancsak Gulner államtitkár aláírásával itt van Széll Kálmán idejéből egy határozat, a mely Beniczky Lajos alispánt tanítja ki (olvassa): »Uraságodnak Julius 5-iki határozatát, a melyben helybenhagyta a ráczkevei főszolgabíró tudomásul nem vevő határozatát, megsemmisítem, mert az a körülmény, hogy beszédek tartására nem helybeli lakosok, hanem idegenek jelentkeztek, továbbá, hogy a bejelentés mit sem tartalmaz arra, hogy kik vállalnak felelőséget, továbbá, hogy a népgyűlés tartására vonatkozó bejelentés ilyen módon nem lett előterjesztve, kellő szónokok megjelölve nem lettek, nem ok arra, hogy a népgyűlés megakadályoztasaék. mert ugy vidéki, mint helybeli lakosok aláírták a folyamodványt és a gyűlés rendezőiül azok tekintendők, a kik aláirtak és azok szavatolnak a gyűlés megtartásáért.« Ugyancsak Sséll Kálmán idejében, 1900 november 24-én megsemmisíttetett egy ilyen rendelet, csak röviden jelzem, hogy több időt ne vegyek igénybe. Ez Pálffy Ferencz szegedi polgármesterhez van intézve (olvassa): »Polgármester urnak augusztus 16-án ennyi és ennyi szám alatt hozott határozatát, a melylyel Német Antal és társai szegedi lakosokat népgyűlés iránti bejelentéssel elutasította, megsemmisítem« . . . és ezt is hasonlókép indokolja. Mindebből látni méltóztatik, hogy Széll Kálmán kormányzása alatt tisztességes jogtudással, erős alkotmányos felfogással igyekeztek útját állni annak, hogy Magyarországon az a felfogás vez-hessen gyökeret, mintha a gyülekezési jog engedélyhez kötött jog volna. Ennélfogva azt hiszem, mindenki jogosultnak fogja tartani felszólalásomat annál inkább, mert a kezemben lévő számtalan döntés, a melyeket csak azért nem olvasok íel, nehogy az időt továbbra is igénybevegyem, az előző kormány alatti ellenkező gyakorlatot igazolják. Csak arra akarok még rámutatni, hogy ennek a tárgynik egész terjedelmére akkor fogok rátérni, ha a t. miniszterelnök ur rendeletét a maga egész terjedelmében fogom ismerni. Meg akarom jegyezni, hogy én elvárom azt, hogy a t. miniszterelnök ur ezt a rendeletet a ház elé fogja terjeszteni, mert lehetetlennek tartom, hogyha a t. miniszterelnök ur itt előáll a ház előtt és azt mondja: én kibocsátottam egy rendeletet, sejteti velünk, hogy egy ilyen rendelet létezik, hogy azután visszavonuljon azon kötelessége elől, hogy miután már itt a törvényhozás előtt jelezte ezen rendelet létezését, annak tartalmát velünk megismertesse. Ennélfogva fel is kérem és fel is hivom a t. miniszterelnök urat az általános jogtudat szempontjából, de
