Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-382

382. országos ülés 190b január 22-én, pénteken. 109 viselőknek megtiltja, hogy nekik korteskedniük nem szabad ?« Továbbá ugyancsak a t. miniszterelnök urat mintegy támogatva kiáltották odaát lévő t, képviselőtársaink, hogy hol van az megtiltva, hogy egyáltalában tisztviselők ne utazhassanak a jelölttel kortesutra, mikor — igy mondták közbeszólva — ha utaznak, levetik a tisztviselői köntöst és mint magánemberek utaznak. (Mozgás a baloldalon.) Ez volt Kubinyi Géza képviselő urnak közbeszólása. Természetesnek fogja találni a t. képviselőház, hogyha ilyenféle felszólalások — most csak azokról beszélek, a melyek a választási jogra vonatkoznak, — mély aggodalommal töltik el a törvényhozót; mert hiszen ha én azt látom, hogy ilyen miniszteri megnyilatkozásoknál ugyanazok, a kik még csak a közeit múltban egy, a tisztességes kormányzatot meggy ökeresiteni igyekező kormányt lelkesedéssel támogattak, most ugyanazok az ilyenféle kijelentést hasonló lelkesedéssel, sőt mondhatom, duhajkodó jókedvvel támogatják: akkor hol van a meggyőződésnek az az erőssége, a mely minden oldalon — mert hiszen nemcsak mi vagyunk az ellenőrzésre hivatva, hanem a túloldalon ülő képviselő urak is, — a képviselők által gyakorlandó ellenőrzést mindenkor erősen fogja itt latbavetni, és honnan mentsen akkor á közvélemény erős jogtudatot és erős megnyugvást arra nézve, ha idetekint a parlamenti munkálkodásokra, hogy azokat a jogokat, a melyeket a mi alkotmányunk az állampolgárok számára biztosit, a parlament mindenkor szilárdan fenn is fogja tartani s minden erejével megszilárdítani is fogja? (Ugy van! Ugy van! a hal- és a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Én azért választottam a napirend előtt való felszólalás formáját, hogy módot adjak a t. miniszterelnök urnak bizonyos nyilatkozatok megtételére; mert a mikor Magyarország miniszterelnöki székéből olyan kérdések hangzanak el, hogy hol vannak azok a törvények, a melyek megtiltanák a tisztviselőknek a korteskedést: akkor egyfelől a miniszterelnök urnak kötelessége nyilatkozni, másfelől azonban nekem is a módot kell keresnem arra, hogy a miniszterelnök urnak, — nem akarom mondani, hogy irányítást, de talán tájékoztatást adjak arról, hogy a tisztviselőkre vonatkozó ezen intézkedések, mely törvényeinkben foglaltatnak, (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) T. képviselőház! Az 1899 : XY. törvényczikk épen azért lett meghozva és abba egyes nevezetesebb intézkedések erre vonatkozólag csak azért vétettek be, mert a parlament azon törvényes rendelkezéseket, a melyek a tisztviselők hivatali hatalmára és ugy büntető, mint fegyelmi felelőségére vonatkozólag érvényben vannak, valamint a választási törvényeket nem tartotta elegendőknek arra, hogy azok a tisztviselőknek a választásokra való befolyását kellő módon akadályozzák. A törvényhozás belátta, hogy speczifikálni kell az eseteket és hogy részletesen kell szabályozni azt a mértéket, a meddig a tisztviselőnek választási korteskedésekben résztvenni szabad. Természetes, t. képviselőház, hogy a mikor mi választási szabadságról beszélünk, a választási szabadság egész terjedelmében az is benne foglaltatik, hogy minden állampolgár szabadon és menten minden befolyástól gyakorolhassa az ő választási jogát; világos, hogy a tisztviselőt sem kívánja senki megakadályozni abban, hogy ő minden befolyástól menten élhessen választói jogával. Hiszen, t. képviselőház, épen mi akarjuk, hogy a kormány ne éreztesse neheztelését azon tisztviselőkkel, a kik esetleg ugy gyakorolják választói jogukat, hogy &z a kormány érdekkörébe bele nem vág ; évek hosszú során át mi követeltük, hogy a tisztviselők számára is a teljes választási szabadság törvényileg biztosíttassák. De ez alatt, t. ház, nem lehet azt érteni, hogy a tisztviselő kortescselekményeket vihessen véghez. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Jól tudom, t. ház, hogy a korteskedés fogalma a maga összes ismérvei szerint egész tisztán megállapítva nincs, és bizony sok szó fér ahhoz, hogy a korteskedés fogalma alatt ki mit ért. Az azonban tény, hogy a korteskedés fogalmában sokkal több foglaltatik, mint a menynyit egy tisztviselőnek, a ki az állam tekintélyét, sz állami és közrendet képviselni és érvényre juttatni hivatva van, megengedni lehet, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) sokkal több foglaltatik a korteskedés fogalomban, mint a mennyit^ e fogalom alá itten subsummálni akarnak, És épen azért, a midőn itt a t, miniszterelnök ur azt hangoztatja, hogy hol van az a tilalom, illetőleg hol van az megirva, hogy a tisztviselőnek korteskedni nem lehet: ezzel mindenkinek kötelessége szembeszállani és mindenkinek kötelessége a parlamentben az ilyen nyilatkozatok értékét megfelelő mértékre redukálni. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Egész röviden csak azon törvényes rendelkezésekre kívánom a minisztereinek ur figyelmét felhivni, a melyek az 1899. évi XV. törvényczikkben, a curiai bíráskodásról szóló törvényben foglaltatnak . . . Gr. Tisza István miniszterelnök: Nagyon jól ismerem! Visontai Soma: Jól tudom, hogy ismeri a miniszterelnök ur, de méltóztassék megengedni, hogy egész röviden rámutassak ezen törvény 167. és 168. szakaszaira. A, 167. §. a következőket mondja (olvassa): »Állami és törvényhatósági közhivatalnok, a rendezett tanácsú városok polgármestere és rendőrkapitánya és a községi (kör) jegyző nem vehet részt politikai pártgyülések összehívásában, nem lehet azoknak elnöke, vagy jegyzője, és tőlük megbízást el nem fogadhat; nem vehet részt a képviselőjelöltek körutazásában, továbbá valamely hatáskörébe eső cselekménye, vagy mulasztása, illetőleg ezekre vonatkozó Ígérete, vagy fenyegetése által, vagy