Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-366

366". országos ülés 1903 deczember 30-án, szerdán. 5S hanem megfojtják csirájában. Azt mondják : a nemzetnek le kell mondani kívánságairól, mert azzal szemben a korona állást foglal. Azt azonban nem mondják, hogy a koronának kell meghátrálnia, mert a nemzet foglalt állást! Pedig ezt kellene mondani. Ha volnának Magyarországon erős elhatározásu emberek: akkor a nemzet elhatározása érvényesülhetne a korona állásfoglalásával szemben, (ügy van! balfelöl) A miniszterelnök ur második kijelentése, hogy messzemenő és senki által nem várt eredményeket értünk el. Volt alkalmunk a múlt hetekben az osztrák miniszterelnök szájából meggyőződni arról, hogy mai napság miből álnak ezek a reformok. A miniszterelnök ur válaszolt is az osztrák miniszterelnöknek, de azzal épen nem tisztázódott a helyzet. Nem tudjuk ma sem, hogy az osztrák miniszterelnök állítása igaz-e, vagy pedig a magyar miniszterelnöké, mert hogy a miniszterelnök ur álláspontja tisztázta a helyzetet az osztrák miniszterelnökkel szemben, az nem újság. Felmerülnek gyakran vitás kérdések Ausztria és Magyarország kormányai között és Magyarország elméletileg mindig tisztázza a maga helyzetét, de azért mégis mindig az osztrák felfogás győz. Ha Ausztria és Magyarország között per van, a per anyagának tárgyalásakor mi igazainkat mindig be tudjuk bizonyítani, de a pert mindig az osztrákok nyerik meg. Mi folytonosan dicsekszünk ország-világ előtt azzal, hogy mennyire meg tudjuk világítani a magyar álláspontot elméletileg, de sajnosán azt kell tapasztalnunk, hogy a gyakorlatban ennek az osztrákok veszik hasznát. A miniszterelnök ur most megint fenhéjázva arról beszél, hogy ő messzemenő reformokat hozott s ez alapon hozzánk azt a felszólítást intézi, hogy azok fejében hagyjuk abba küzdelmünket. Hát, t. képviselőház, nekem, a ki szintén a küzdők soraiban foglalok helyet, kötelességem még egyszer megvizsgálni és feltárni az ország előtt, hogy tulaj donképen miben is állanak ezek a katonai reformok ? (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Az nem szenved kétséget, hogy azon válasz után, a melyet gr. Tisza István miniszterelnök ur Körher urnak adott, a helyzet tisztázva nincs; épen ugy nem tudjuk az úgynevezett vívmányok értékét ma, a mint nem tudtuk azt akkor. Bécsben az urakháza utolsó ülésében — mint tudva van — herczeg Windischgrätz arra kérte az osztrák miniszterelnököt, hogy azon reformokról és változásokról, melyeket a magyar miniszterelnök ur a hadsereget illetőleg a magyar országgyűlésen kilátásba helyezett, adjon autentikus felvilágosítást. Az osztrák miniszterelnök erre rögtön megadta az autentikus felvilágosításokat, a mennyiben következőkép nyilatkozott (olvassa): »Van tudomásom mindazon intézkedésekről és reformokról, a melyekről most olyan sokat beszélnek a magyar országgyűlésen és vitatkoznak a nélkül, hogy tudnák azoknak a tartalmát és a nélkül, hogy ismernék azokat, mert hiszen azon reformok legnagyobb részben még meg sincsenek állapítva, el sem döntettek. Hogy mit és mennyit érnek a czélba vett intézkedések és reformok, azt megbecsülni nem tudom, mert hiszen azt megbecsülni jelenlegi állapotában, a mikor még nem kész a dolog, nem is lehet. Arról azonban — mondja az osztrák miniszterelnök — biztosithatom az urakat, hogy akármi legyen is azon reformokban, a hadseregnek belső és külső egysége és ennek alapján régi tradicziói nem változnak semmit. A hadsereg marad a régi és mindazok, a mik történni fognak, csak oly értékűek lehetnek, a melyek a létező közjogi viszonyokkal semmi tekintetben ellenkezésben nincsenek.« Az interpelláló herczeg Windischgrätz a miniszterelnök válasza után szükségét látta annak, hogy megindokolja, miért intézte ő ezen kérdést az osztrák miniszterelnökhöz. Azért intézte — ugy mond, és erre kérek figyelmet fordítani — mert a magyar országgyűlésen az ellenzék vezére az obstrukczióról arra való utalással mondott le, hogy oly engedményeket és vívmányokat értek el, a melyekről néhány évvel ezelőtt még álmodni sem mertek volna. A magyar ellenzék vezérének ezen kijelentései a legkomolyabb aggodalmakkal töltötték el az osztrákokat, a kiknek szivében éberen élnek és mélyen belevésődtek a chlopyi hadiparancs szavai. Tehát a magyar ellenzék vezérének kijelentései okozták az osztrákok súlyos aggodalmát, és ez volt az oka az ő kérdésüknek. De hozzátette az interpelláló herczeg "Windischgrätz, hogy most már, miután az osztrák miniszterelnök ur beszédéből meggyőződött arról, hogy azon reformok és uj intézkedések, a melyeket a magyar országgyűlésen hangoztatnak, még meg sincsenek állapítva, és miután biztosítja őt az osztrák miniszterelnök arról, hogy a hadsereg külső és belső egysége és hagyományai semmiben sem fognak változni; miután továbbá arra is kötelezte magát az osztrák miniszterelnök, hogy minden olyan törekvésnek, a mely a hadseregnek régi szervezete és hagyománya ellen irányulna, határozottan ellene fog szegülni: mindezeknél fogva az osztrákok teljesen meg vannak nyugodva, (tigy hang a szélsőbal-oldalon : Meg is lehetnek nyugodva!) B. Kaas Ivor: És a szabadelvű párt is! Várady Károly: Körber szava, fájdalom, még mindig beteljesedett! Csávolszky Lajos: Nincsen, t. miniszterelnök ur, olyan ellenzéki szónok itt e házban, nincsen olyan feketevérü politikus, a ki a miniszterelnök ur sokat hangoztatott nagy reformjait pőrébbre tudná levetkőztetni, mint az osztrák miniszterelnök és az interpelláló herczeg Windischgrätz tették. (Ugy van! balfelöl.) Az ő szavaiban világosan ki van mondva, hogy azon reformoknak, a melyekről a magyar miniszterelnök beszél, még teljességgel nincsen testük;