Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-366

54 366. országos ülés 1903 deczember 30-án, szerdán. azokat megfogni nem lehet; azok nincsenek megállapítja, a mi pedig még nincsen megállapítva, meghatározva, a miben még döntés nem történt, annak értékét sem lehet — nagyon természetesen — meghatározni. Miután pedig azt is hozzátette, hogy ha lesznek is valamelyes reformok, azok semmiesetre sem lesznek olyanok, a melyek a hadsereg régi hagyományait és egységét megváltoztatnák : tisztában lehetünk a felől, hogy mik lesznek ezek a reformok. Ennél világosabban beszélni nem lehet. És mit válaszolt erre a magyar miniszterelnök, a midőn ez a tárgy itt a képviselőházban szőnyegen forgott? Azt mondta, hogy biz' ez szomorú dolog, hogy Ausztriában igy beszélnek, (Derültség balfelöl.) de hát ő az uralkodó nevében tette azon ígéreteket, és az uralkodó iránt tartozó tisztelet megköveteli, hogy elhigyjük azt, hogy ezen ígéretek teljesülnek is. De, t. ház, ez nem elég, mert hiszen az osztrák miniszterelnök is rendesen az uralkodó nevében szokott beszélni, (Ugy van! balfelöl. A császár nevében!) sőt hivatkozni is szokott rá, hogy ő az uralkodó nevében beszél. Ha tehát az uralkodó nevében beszél a magyar miniszterelnök és az osztrák miniszterelnök egyaránt, és mégis mindegyik mást mond: itt egyedül a miniszterelnök uraknak szavahihetőségéről táplált véleményünktől függ, hogy melyiknek higyjünk, ennek-e vagy amannak? (Igaz' Ugy van! balfelöl.) Ez pedig nem elég, t. ház. A miniszterelnöknek, ha azt akarja, hogy komolyan vegyük Ígéreteit, még állása koczkázfatásával is döntést kell provokálnia ezen ügyben. Ez az ügy még nincsen tisztázva, és kell, hogy tisztázva legyen a ház előtt. Döntést kell provokálnia az uralkodó részéről, hogy az uralkodó döntse el már most, ki járt el helyesen: a magyar miniszterelnök e, a midőn ilyen ígéretet tett ezen országgyűlésen, vagy az osztrák miniszterelnök, a ki lekicsinyelte és semmibe vette ezen reformokat? (Ugy van! balfelöl.) Nekünk nem elég az, hogy a miniszterelnök ur itt felesel, az sem elég, hogy az osztrák miniszterelnök egy pár gorombaságot mond; nekünk az kell, hogy a legilletékesebb helyről nyerjünk felvilágosítást arra nézve, hogy menynyiben vehetők komolyan ezen Ígéretek és reformok, a melyeket a miniszterelnök ur folytonosan hangoztat, és hogy mikor fognak azok életbelépni ? Ha a miniszterelnök ur ezt nem teszi, akkor ne csodálkozzék azon, ha a legnagyobb kételkedést és bizonytalanságot tápláljuk ezen reformok teljesülése iránt. És akkor jogom van azt kérdezni a miniszterelnök úrtól, hogy miképen tudja ő az ország méltóságával összeegyeztetni azt, hogy ő felállít itt egy programmot; annak alapján többséget szerez itt e házban; annak alapján kabinetet alakit; annak alapján már kormányoz is, és annak a programúinak pontjai még nincsenek megállapítva. (Ugy van! Ugy van! balfelöll) Teljes jogom van hozzá azt a kérdést is intézni, hogy hogyan tudja saját méltóságával és az állása méltóságával összeegyeztetni azt, hogy ő meszszemenő, senkitől nem várt nagy horderejű vívmányokat hirdessen, a melyek még megállapítva nincsenek, és mert megállapítva nincsenek, nem is tudhatjuk azoknak értékét? (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) De jogom van az ellenzék vezérférfiaihoz is azt a kérdést intézni, (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) hogy a kik folytonosan a békét ajánlják az országnak ezen reformok ellenében, vájjon nem látják e elérkezettnek az idejét annak, hogy abbahagyják ezen békülési ajánlatokat mindaddig, mig ezek a reformok megállapítva nincsenek és nincsenek biztosítékaink ezen reformok életbeléptetéséről? (Helyeslés balfelöl.) Mert hogy mi a küzdelemről lemondjunk puszta ígéretek folytán, a melyekről az uralkodónak legmeghittebb, legbizalmasabb embere az osztrák törvényhozásban kijelenti, hogy azok még nincsenek meg, azoknak még nincsen testük, azok még meg nem foghatók, azok nincsenek megállapítva, és mivel nincsenek megállapítva, azoknak értékét meg sem becsülhetjük, de akármilyenek legyenek is azok a reformok, azok a hadsereg egységét nem fogják alterálni. sem hagyományait; mondom, hogy mi ezen puszta ígéretekért az országot rávegyük arra, hogy ezen küzdelemről lemondjon, ez nem komoly politika, ez az országgal szemben megengedhetetlen játék! (Igaz! Ugy van. balfelöl.) A honvédelmi miniszter ur rettenetesen haragszik, hogy ezen küzdelem még mindig tart. Hát én is azt mondom, hogy nem jó, hogy még mindig tart, mert ennek a küzdelemnek már régen érvényesülnie kellett volna és régen sikert kellett volna aratnia. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) És érvényesült is volna és sikert is aratott volna, ha meglett volna az a kellék, a mely minden küzdelemnél kell, hogy legyen: a szívósság és határozottság. (Ugy van! Ugy van ! balfelöl.) Én Magyarország közjogi viszonyai mellett üdvös dolognak, nagy jótéteménynek tartom az obstrukcziót bizonyos körülmények között, igy most is, de mindig és mindenütt csak az olyan obstrukcziót, a mely szívóssággal és nagy határozottsággal, állhatatossággal van összekötve. (Helyeslés balfelöl.J A mely obstrukczióban ezek a kellékek nincsenek benn, azt elítélem, kárhoztatom. Gyenge kezű. ide-oda tántorítható, befolyásolható emberek ne vállalkozzanak obstrukcziőra, azok csak kompromittálják az ügyet, a melyet védeni akartak. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Ezek csak kárt, de hasznot nem okoznak ; és a mily üdvös fegyver erős elhatározásu, SZÍVÓS kitartásu egyének kezében az obstrukczió, ép olyan nevetséges dolog gyenge, gyámoltalan bábuk kezében. Én ezért az obstrukczió megkezdése előtt és az obstrukczió megindulása napjaiban, bár éber figyelemmel kisértem minden mozzanatot, de aggódó lélekkel, mert épen nem