Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-366

52 3b6. országos ülés 1903 deczember 30-án, szerdán. ennélfogva a t. házat, méltóztassék e jelentéseket a ház tagjai között szétosztatni és a fennálló gya­korlathoz képest előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a közoktatásügyi bizottsághoz utasítani. Elnök: A tanítói nyugdíj- és gyámalap, nemkülönben a tanári nyugdíj- és gyámintézet 1902. évi állapotáról szóló kétrendbeli jelentés a ház tagjai között szét fog osztatni, előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett pedig a közok­tatásügyi bizottsághoz utasittatik. (Helyeslés.) Hertelendy László jegyző: Nyegre László a gazdasági bizottság előadója! Nyegre László előadó: T. ház! Van sze­rencsém bemutatni a gazdasági bizottság jelen­tését (írom. 478) a képviselőházi alkalmazottak fizetési pótléka, továbbá ugyancsak a gazdasági bizottság jelentését (írom. 479) Konkoly-Thege Sándor országgyűlési képviselő tiszteletdijainak utalványozása iránt beadott kérvénye tárgyában. Kérem a t. házat, hogy a jelentések kinyomatá­sát, szétosztását ós annak idején napirendre tűzését elrendelni méltóztassék. Elnök: Mindkét jelentés ki fog nyomatni, szét fog osztatni és annak napirendre tűzése iránt a ház annak idején fog határozni. Következik az indítvány- és interpelláezíós­könyvek felolvasása. Nyegre László jegyző: Van szerencsém a t. háznak jelenteni, hogy az inditványkönyvben ujabb bejegyzés nincs. Elnök: Tudomásul vétetik. Nyegre László jegyző: Az interpelláczíós­könyvben a következő ujabb bejegyzések foglal­tatnak : Szluha István, a Dunaföldvár nagyközség­ben tűrhetetlenné vált közigazgatási állapotok tárgyában a belügyminiszterhez; Udvary Ferencz, az olasz borvámklauzula tárgyában a földmivelésügyi miniszterhez; Szederkényi Nándor, az olasz kereskedelmi szerződés tárgyában a földmivelésügyi és keres­kedelemügyi miniszterhez; Lovászy Márton, a magyarországi görög­keleti szerb egyház viszonyai tárgyában a miniszterelnökhöz és báró Solymossy Ödön, az adóreformról szóló törvényjavaslat és a földkataszteri becslések ki­igazítása tárgyában a pénzügyminiszterhez. Elnök: Javaslom a t. háznak, hogy tekin­tettel arra, hogy az interpellácziók száma nagy, a ház az interpellácziók előterjesztésére két óra­kor térjen át. (Helyeslés.) Hozzájárul ehhez a ház ? (Igen.) Ezt tehát határozatként kimondom. Következik a napirend szerint az 1889. évi VI. t.-cz. 14., valamint az 1890 : V. t.-cz. 3. §-a rendelkezésének, illetőleg a közös had­sereg és a haditengerészet, valamint a honvéd­ség számára megállapított ujonczjutalék mennyi­ségének az 1903. év végéig való fen tartásáról szóló törvényjavaslat (írom. 404, 410) általános tárgyalásának folytatása, illetőleg az ezekre vonatkozólag beadott indítványok és határozati javaslatok beadóit megillető zárbeszédek előter­jesztése. Trubinyi János jegyző: Csávolszky Lajos! Csávolszky Lajos: T. képviselőház! Mielőtt elleninditványomnak újból való elfogadását a t. háznak ajánlanám, méltóztassék megengedni, hogy a miniszterelnök urnak néhány nap előtt tartott beszédére tegyem meg megjegyzéseimet. A miniszterelnök ur deczember 23 án tar­tott beszédében először konstatálta a tényt, hogy a magyar vezényleti és szolgálati nyelv iránti vágy és kívánság a nemzet széles rétegeiben el­terjedt, de mielőtt az teljesülhetett volna, közbe­jött a korona állásfoglalása a magyar miniszter­elnökhöz intézett és a magyar miniszterelnök által aláirt kéziratban, tehát teljesen kifogás­talan közjogi formák közt. Másodszor kijelen­tette a miniszterelnök, hogy »hajlandó az ural­kodó messzemenő és senki által nem várt refor­mokat engedélyezni a katonai téren.« Ezek alapján felszólítást intézett hozzánk, hogy járul­junk hozzá a küzdelem abbahagyásához. Ezen két állításban foglalható össze a mi­niszterelnökbeszédéneklényege. Az első kijelentés azt bizonyítja, hogy a miniszterelnök ur nem tartozik a nemzet azon széles rétegei közé, a melyek a magyar nyelv behozatalát szükséges­nek tartják. A második pedig azt mutatja, hogy a miniszterelnök még ma is olyan Ígéretekkel biztatja az országot, melyeknek valósága iránt nincs biztonságban. Ha egy királyi kézirat, mihelyt a közjogi formáknak megfelelően jött nyilvánosságra, ele­gendő arra, hogy Magyarország jogainak útját állja: akkor Magyarország mindenkorra lemond­hat jogainak érvényesítéséről, mert az uralkodó mindig fog találni Magyarországon embert, a ki odaadja névét a kézirat aláírására. Ez volt Ma­! gyarországnak szerencsétlensége eddig is, hogy a szoldateszka és a czentralisták által félreveze­tett uralkodó mindig talált magyar embert, a ki alkotmányos formák közt lehetővé tette az ország jogainak megcsorbítását. Ha azonban nem akadt volna mai napság magyar ember, a ki a gróf Khuen-Héderváry miniszterelnökhöz intézett kéz­iratot aláírja: akkor meg lehet róla győződve a t. ház, hogy a felséges ur látva azt, hogy a vezényleti nyelv követelése oly elhatározott kí­vánsága a nemzetnek, hogy nincs miniszterelnök, a ki azt a megtagadó királyi kéziratot alá­jegyezze, meggondolta volna a dolgot, hogy vájjon nem jobb-e inkább kielégíteni egy lojális és hozzá ragaszkodó nemzetnek méltányos és jogos kívánságát, semhogy olyan bonyodalmakba vezesse az országot, a melyeknek következmé­nyeit belátni lehetetlen. (Ugy van! balfelöl.) Nálunk, t. ház, a nemzeti akarat nem érvényesülhetett soha, mert mielőtt érvényesül­hetett volna, letörték azt. A nemzetben meg­megujul a vágy önállósága biztositékainak meg­szerzése iránt, de ezt a vágyat nem nevelik, nem szilárdítják meg, győzelemre nem juttatják;

Next

/
Oldalképek
Tartalom