Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-365

•18 365, országos ülés 1903 deczember 29-én, kedden. beszédet olvasta volna, az egészen más. Akkor igenis joga lett volna az elnök urnak megtiltani a felolvasást, (Zaj jobbfelöl) de ez nem volt beszéd, a mit felolvasott, sőt ellenke­zőleg, egy felirat volt, és csak idézet volt arra, hogy a maga alaptéteteleit, a melyeket előre­bocsátott, a melyeket senki kétségbe nem von­hat, megindokolja. Már most egészen természetes dolog, nem vagyunk mindnyájan megáldva a szónoki mű­vészet oly erejével, mint a ház legkitűnőbb tagjai és bizony én is, más is, a kik nem let­tünk a szerencsétől megáldva ezen tehetséggel, a magunk indokait sokszor czitátumokkal ki­vánjuk előadni és kénytelenek is vagyunk erre. Annál is inkább kénytelen volt erre t. képviselő­társam, a ki, a mint méltóztatnak tudni, nem valami sürün szólal fel és igy a szónak művé­szetébe nincs annyira beavatva. De itt van a házszabályok 221. §-a is, a mely világosan meg­mondja (olvassa): »Egyedül az elnöknek van joga a szólót beszédében félbeszakítani.« És taxatíve fel van sorolva, hogy az elnök urnak mikor van ehhez joga. Azt mondja a házsza­bály (olvassa): »Bgyedül az elnöknek van joga a szólót beszédében félbeszakítani, vagy a tárgy­tól való eltérés eseteiben őt figyelmeztetnie De nem tért el t. képviselőtársam a tárgytól, mert a felirat egyenesen erre vonatkozik. Az­után azt mondja (olvassa): »Ha szóló a köz­erkölcsiségét és illemet sértő, vagy egyébként a ház tekintélyével össze nem férő kifejezést hasz­nál, ha valamely osztály, nemzetiség vagy hit­felekezet ellen gyűlöletre izgat, avagy a háznak valamely tagja ellen durva sértést követ el« akkor az elnöknek joga van tőle a szót meg­vonni. De ezen esetek egyáltalában fenn nem forogtak, én tehát a magam részéről ismételve azon köteles tisztelet daczára . . . Borbély György: Inkább olvasta volna fel az egészet, mintsem hogy maga itt beszéljen! Várady Károly: Borbély képviselő ur min­den közbeszólása daczára kijelentem, hogy az elnök ur nem járt el helyesen. (Felkiáltások jobb felöl: Rendre!) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselő urak! Egy felvilágosítással . . . (Zaj jobb felöl.) Ne méltóztassék az elnököt zavarni, ha beszél és reflektál, méltóztassék csendben lenni és csendben meghallgatni. (Halljuk! Halljuk!) Én sem a 219., sem a 221. szakaszok alapján nem jártam el, hanem implicite és eo ipso közvetlen is bizonyítja a 227. §. eljárásomnak teljes helyességét, mert a szavazás megkezdése előtt az indítványok és módositványok, ha az elnök szükségesnek tartja, vagy a ház vala­melyik tagja kívánja, olvasandók fel... Várady Károly: Ez itt nem indítvány! Elnök: ...nem pedig az olyan felirati javas­lat, indítvány vagy módosítás, a mely a házban már egyszer, még pedig a jegyző által hivatalosan felolvastatott. (Zaj balfelöl.) Csen­det kérek, t. ház. (Zaj.) Kubinyi Géza: Tessék nyíltan obstruálni. Gr. Zichy Aladár: Nem kérek tanácsot az úrtól. Kubinyi Géza: Nem is adok. De ha véle­ményt tetszik mondani, nekem is tetszik. (Zaj.) Gr. Zichy Aladár: Semmi köze hozzá. Kubinyi Géza: Nem is adok tanácsot, de ha tetszik Zichy urnak beszélni, nekem is tet­szik. (Hosszantartó zaj.) Elnök: Méltóztassanak az elnök válaszát nyugodtan és csendben végighallgatni. (Nagy zaj. B. Kaas Ivor közbeszól.) Kérem b. Kaas Ivort, ne méltóztassék új­ból vitatkozni és társalgást folytatni. Csendet kérek! A házszabályok 227. §-ára, mint mellék­bizonyítékra hivatkozom. Csakis ebben az eset­ben van említés téve arról, hogy indítvány és módosítás, vagy valamely határozati javaslat újból felolvasható a házban, egyéb szakasz erről nem rendelkezik. (Igaz! a jobboldalon.) De az uzus eddig az volt, hogy mindazok az Írásban beadott javaslatok és elleninditványok, felirati javaslatok, a melyek egyszer a házban felolvas­tattak, csakis a 227. §. alkalmazása mellett vol­tak újból felolvashatók. Várady Károly: A jegyzők által! Elnök: Én a ház szokása és a házszabályok szellemének értelmében jártam el! (Elénk he­lyeslés a jobboldalon.) Lovászy Márton: T. ház! A házszabályok­hoz kérek szót. (Nagy zaj és mozgás a jobb­oldalon.) Várady Károly: Nem vagyunk százan ! Ugron Gábor: Vigyázzanak, mindjárt sza­vaznak ! (Zaj a jobboldalon; felkiáltások: Ki vigyázzon ? Mire ?) Várady Károly: Nem vagyunk százan! Ugron Gábor : Ne erőszakoskodjanak! Lovászy Marion: Csak pár mondatban kí­vánok reflektálni. Kubinyi Géza: Kik erőszakoskodnak ? Tessék felelni Ugronnak. Lovászy Márton: Már azóta elmondtam volna. Azt hiszem, hogy a t. elnök ur teljes téve­désben van. Az a szakasz, a melyre az elnök ur hivatkozik, a melyben kimondják a házsza­bályok, hogy az elleninditványokat, vagy módo­sításokat csak egyszer lehet felolvasni, olyan felolvasásokra vonatkozik, a melyeket a bureau, a jegyzők végeznek. (Igaz! a baloldalon.) Nem is képzelhető máskép. (Zaj a jobboldalon.) Hi­szen a mikor a tárgyalás rendjén foglalkozni akarok valamely elleninditványnyal. vagy módo­sítással, tiszta lehetetlenség, hogy megtagad­ják tőlem, hogy idézhessek. (Igaz! a bal­oldalon.) Azt hiszem, hogy a t. elnök ur, mint mellékbizonyitékot sem használhatja fel a ház­szabályokat, és a képviselőtől azt a jogot, hogy a tárgyalás alatt levő módosításokat és ellen­inditványokat, a melyekkel foglalkozni kivan,

Next

/
Oldalképek
Tartalom