Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-377

377. országos ülés 190í január 16-án, szombaton. 359 kinek megvan a 25 forintja, megszerzi gyermekének a boldogságát, megszerzi az engedélyt, mert megvan neki a 25 forintja. Nem csoda, ha feltámad lelkében nemcsak a hadsereg ellen, de minden állami rend ellen az elkeseredés. (Igaz! Ugy van! a haloldalon,) Lényeges kérdésnek tartom ezt még magasabb erkölcsi szempontból is. Az állam alapja, talpköve, bástyája a család. A családnak aláírja pedig, jól méltóztaiik tudni, a törvényes, tisztességes, becsületes házasságkötés. Az államnak nem lehet érdekében, hogy a vadházasságokat eló'segitse. Ellenkezőleg, az államnak kötelessége, hogy ezeket lehetőleg megakadályozza. Minél több gátló akadályt állit fel a kormány a házasságra nézve, annál inkább elősegíti az áldatlan állapotokat ós szaporítja a lelenczházak és esetleg sokszor a fogházak szomorú lakóit is. (Igazi TJgy van! a baloldalon.) Ne 50—60 éves szemüvegen át méltóztassék a kérdést vizsgálni, de 18—20 éves szemüvegen át, és jótállok, hogy a ház minden tagja nekem fog igazat adni. Még egy szempontot leszek bátor felhozni, és itt különösen felhívom a t. honvédelmi miniszter ur figyelmét, értem a munkamegtakarítás szempontját. A kérvények a törvény értelmében a főispánhoz adatnak be, mint a közigazgatási bizottság elnökéhez. Itt kétféle eljárás dívik. Vannak főispánok, a kik, helyesen, az ügy sürgősségénél fogva, mert sokszor sürgős, elnökileg intézik el a dolgot, és véleményes jelentés kíséretében felterjesztik a honvédelmi miniszterhez, természetesen utólag téve jelentést a közigazgatási bizottságnak. Ez a helyesebb mód. De vannak főispánok, a kik ezt nem teszik, hanem a törvény betűjéhez ragaszkodva, a legközelebb tartandó közigazgatási bizottsági üléshez utasítják az ügyet. Minthogy pedig a közigazgatási bizottságok minden hónap elején üléseznek, ebből már gyakran sokszor egész hónapi késedelem származik az illető felekre nézve, és ez az ügyek sürgős volta miatt a felek egyikére-másikára nézve sokszor nagyon végzetes következményekkel jár. És mikor a kérvények bejutnak a honvédelmi minisztériumhoz az ország minden részéből, a szélrózsa minden irányából, akkor igazán nem irigylem annak a szakreferensnek sorsát. Az vagy betemetkezhetik e kérvények halmazába, azután befuladhat a sürgető kérvények tengerébe, fogadhatja a sok sürgető látogatót, sokszor az illető t. képviselő urakat is, és azokkal együtt szidhatják a törvény helytelen intézkedését. Miért szükséges ez ? Hiszen ugy is megadják az engedélyt. Miért ne lehetne ezt egyszerűsíteni ? Ha már nem lehet bármiféle okokból eltörölni ezt az akadályt, miért ne lehetne legalább az eljárást egyszerűsíteni? Ezek azok a kérdések, a melyekre nézve én bátor vagyok egy határozati javaslatot beadni. Határozati javaslatom feltételes. Szerény véleményem szerint a megoldás leghelyesebb módja az volna, hogy a hadkötelezettség ne képezzen tiltó akadályt. S ezért határozati javaslatom igy szól: »Utasítja a ház a m. kir. belügyi és honvédelmi miniszter urakat, hogy záros határidő alatt törvényjavaslatot terjeszszenek be, a melynek értelmében az 1889 : VI. t. ez. 50. §-a, valamint az 1894 : XXXI. t.-cz. 26. §-a megváltoztatásával a hadkötelezettség ne képezzen házassági tiltó akadályt.« (Helyeslés balfelöl.) Miután azonban nem vagjok biztos abban, hogy az igen t. honvédelmi miniszter ur rögtön hozzájárul ehhez és a t. ház elfogadja, s lehetséges, hogy a törvényhozás bölcsesége ugy fog határozni, hogy ez a kérdés talán még nem érett meg egészen, hanem tanulmányozni kell, az illető kormányoknak egymással érintkezni kell, szóval feltételezve, hogy a t. ház nem fogadja el ezen javaslatomat, én arra kérem a t. honvédelmi miniszter urat, fogadja el a másodikat, a mit arra az esetre nyújtok be, ha az elsőt el nem méltóztatnék fogadni. Második javaslatom, mely a munkamegtakarításra van alapítva, igy szól: » Utasítja a háza m. kir. honvédelmi miniszter urat, hogy záros határidő alatt törvényjavaslatot terjeszszen be, a melynek értelmében az 1889 : VI. t.-cz. 50. §-a megváltoztatásával a kivételes nősülési engedélyeket Budapest fő- és székvárosában a polgármester, törvényhatóságokban az alispán, törvényhatósági joggal felruházott városokban pedig a polgármester végérvényesen adhatja meg.« Ez a javaslat csakugyan nem bántja a hadvezetőség törekvését semmi részében, ez adminisztratív intézkedés, a melynek azonban nagy eredménye lenne. Ha azonban a törvényhozás bölcsesége jónak látná, méltóztassék az elsőt elfogadni, mert ez gyökeres orvoslása ezen bajoknak. Bátor vagyok elfogadásra ajánlani határozati javaslatomat, a törvényjavaslatot pedig nem fogadom el. (Helyeslés és éljenzés balfelöl.) Rátkay László jegyző: Okolicsányi László. Okolicsányi László : T. ház ! Normális parlamenti és közjogi viszonyok között az ujonezok megajánlását más szempontból alig kellene vizsgálni, mint az ország teherviselési képességének a szempontjából. Abban egyet, kellene érteni mindnyájunknak, hogy a véderő fentartására szükséges eszközök, nevezetesen az ujonezok nem tagadhatók meg attól a hadseregtől, a mely az állam haderejét képezi, a mely felett ugyanaz a törvényhozás rendelkezik, a mely annak a hadseregnek kiegészítéséről, az ujonczainak megajánlásáról is intézkedik. Fájdalom azonban, a mi viszonyaink e tekintetben nem normálisak és nem elégségesek. Nekünk a nép teherviselési képességének szempontján felül még azon kérdéssel is kell foglalkoznunk, hogy azt az ujonczállományt, a melyet a törvényhozás megajánl, milyen vezetés alá adjuk, milyen kezek vezetése, milyen fejek rendelkezése alá bocsátjuk, (Ugy van! balfelöl.) Vizsgálnunk kell azt, hogy milyen