Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.
Ülésnapok - 1901-377
358 377. országos ülés 190í január 16-án, szombaton. kormányunk, a itt az igen t. honvédelmi miniszter ur állásfoglalására kell kíváncsiaknak lennünk. De bátor vagyok még egy kérdésre kiterjeszkedni, és erre már igen kérem azután mind az igen t. honvédelmi miniszter ur becses figyelmét, mind az igen t. belügyminiszter úrét, mert ez a kérdés már mindkettőjük resszortjához tartozik és különösen azért is kérem arra a t. háznak becses türelmét, mert épen e kérdésben szándékozom határozati javaslatot is beterjeszteni. Ez a kérdés, t. ház, le van fektetve az 1889 : VI. t.-cz. 50. §-ába és le van fektetve az 1894 : XXX. t-ez. 26.§-ába. Ez a hadkötelezettségnek, mint házasságtiltó akadálynak a kérdése. Az 1889 : VI. t.-cz. 50. §-a ekként szól (olvassa): »A nősülés a hadköteleskor előtt és a harmadik korosztályból való kilépés előtt nincs megengedve. Kivitetnek azok, a kik az ujon ;zállitásnál töröltettek, vagy a harmadik korosztályba be nem soroztattak. Különös tekintetbevételt érdemlő körülmények között a kivételes nősülhetési engedélyt a honvédelmi miniszter adhatja meg; azonban ezen engedély a védkötelezettség teljesítése tekintetében kedvezményt nem állapit meg. A ki a fentebbi tilalom áthágásával nősül meg, kihágást követ el és 30 forinttól 300 forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik. Az engedély nélküli nősülésben bűnrészes hivatalos közeget ugyanezen pénzbüntetés éri, fenmaradván ellene még a hivatalos szabályok szerinti eljárás.« Az 1894: XXXI. t.-czikk 26. §-a pedig azt mondja, és ez már a t. belügyminiszter úrra tartozik (olvassa): »Tilos a házasságkötés a véderőről szóló törvény értelmében szükséges nősülési engedély nélkül.« Végül erre vonatkozik ugyanezen törvény 125. §-a, a mely azt mondja, hogy (olvassa): »A véderőről szóló törvényjavaslatnak az engedély nélkül való nősülésre vonatkozó büntető határozatai érintetlenül maradnak.* Méltóztassanak megengedni, hogy a kérdéssel kissé foglalkozzam. Hogy a házasság megkötéséhez a hadkötelezettség teljesítésére nézve semmiféle kedvezmény nem jár, ez kitűnik a hivatkozott és felolvasott törvényezikknek azon részéből, a hol azt mondja, hogy az engedély a védkötelezettség teljesítése tekintetéből kedvezményt nem állapit meg. Tehát hadászati, hadszervezeti szempontból ez a kérdés teljesen mellékes kérdés, mert a hadvezetőségre nézve tökéletesen mindegy az, hogy az illető házas-e vagy nem, hogy az az illető besorozott katona feleséges-e vagy sem; mert hiszen, ha feleséges is, azaz megkapja a nősülési engedélyt, egyszerűen besoroztatik, ha t. i. alkalmas arra. A besorozottak pedig teljesen egyforma elbánásban részesülnek, semminemű külön kedvezményt nem kap az a házas, mint a minő a nemházasoknak nincs. És hogy, t. ház, ez az enyhébb és helyesebb felfogás volt az uralkodó már az 1889-ik évi törvényhozás bölcseségénél is, kitűnik ez abból, hogy e kérdéseket már akkor sokkal enyhébben ítélte meg, mint az előző törvényekben volt, mert a régi 1879-ik évi törvényezikk 46. §-a ezt még vétségnek minősítette és a törvény áthágásáért ezer forintig terjedő pénzbüntetést vagy 6 hónapig tartó fogházat vetett ki rá, míg ellenben ez a jelen, most érvényben lévő törvény már csak kihágásnak minősiti és az ez ellen vétőket sokkal csekélyebb mérvben, 30 forinttól 300 forintig terjedhető büntetéssel sújtja. Nem képezhet tehát a nősülés akadályt a hadszervezet harczképessége szempontjából; kitűnik ez abból is, hogy a hadvezetőség most is csak rendkívüli esetekben emel a házasság elé akadályokat. Köztudomású dolog, hogy ezeket a kivételes nősülési engedélyeket az igen t, honvédelmi miniszter ur nagyon helyesen, nagyon okosan, nagyon bölcsen, ha csak valami rendkívüli körülmény nem forog fenn, mindig feltétlenül megadja. Nem lehet tehát akadály a házasságkötés a hadsereg szervezetére nézve és semmiféle rossz, kedvezőtlen hatással, hátránynyal nem lehet a hadiszervezetre, vagyis nem képez lényeges kérdést a hadsereg szempontjából. De, t. ház, igenis lényeges kérdés ez annak a sok ezer szülőnek a szempontjából, mert hiszen köztudomású dolog ma már az, hogy ez csak pénz kérdése, ez anyagi kérdés, zsebkérdés. Mert ezek a kivételes nősülési engedélyek pénzbe, sokszor talán aránytalanul sok pénzébe kerülnek annak a szegény embernek. Mert először is kell orvosi bizonyítvány; az igen t. orvos urak pedig ezt nem állítják ki ingyen, van ennek bizonyos taksája, mely, gondolom, kezdődik öt forintnál. Aztán kell kérvény. Az a szegény ember maga nem tudja megcsinálni; eo ipso olyan emberhez fordul, a ki megcsinálja. Ez már drága munka. Azután kell esetleg felszerelés, keresztlevél stb., ez mind pénzbe kerül, ugy, hogy alig csalódom, ha azt mondom, hogy a legszegényebb embernek is — mert ez progresszive emelkedik az egyesek vagyoni viszonyaihoz képest — legkevesebb 25—30 forintjába kerül. (Igstz! a baloldalon.) Nem számítom a sok utánjárást, az ezzel járó költséget és idővesztést. Hátha nincsen meg neki az a huszonöt forintja ? Méltóztassék már most elképzelni azt a szomorú lelki állapotot, a mibe az a szegény szülő jut. Becsületben, tisztességben felnevelte gyermekét, most a boldogság küszöbén van, az ifjú megtalálta a földön legnagyobb kincsét, boldogságát: mennyasszonyát, becsületes, tisztességes házasságot köthet, az apa megszerezheti gyermekének a földi mennyországot, de nem lehet, mert hiányzik az a nyomorult 25 forintja. És látja az a szegény ember, hogy a szomszéd, a kit az Isten földi javakkal áldott meg, a
