Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-377

377. országos ülés 190k január 16-án, szombaton. 357 ifjú életét csak azért, hogy mielőbb szabaduljon az üldöztetéstől. A Megváltót hét napig kínozták hóhérai, mig annak a szegény magyar fiúnak három hosszú esztendeig kell azt a szomorú vesszőfutást szenvednie. Azon se csodálkozhatunk, ha a nemzet szive, a nemzet lelke is elfordul az ilyen bánásmód láttára a hadseregtől, és azt nem védőjének, hanem ellenségének tekinti; (Ugy van! balfelöl.) és nem csoda, ha az a kívánság ébred benne, hogy azt a szervezetet el kellene pusztítani a föld színéről, és annak romjain föl kellene állítani azt a másik szervezetet, a mely a magyar nemzeti eszmének megfelelően védőbástyája, biztosítéka lehet az erős, a hatalmas magyar nemzeti államnak. (Ugy vvnl balfelnl.) Még két kérdést leszek bátor röviden érinteni, a melyek szintén szoros összefüggésben vannak ezen törvényjavaslattal, és a melyek nemcsak a hadszervezetre, hanem az egész magyar nemzetre nézve lényegesek, s főleg a nép legszegényebb rétegeire nézve bírnak fontossággal. E kérdések elseje a kétévi katonai szolgálati időnek behozatala, a melyet én két szempontból tartok igen lényegesnek. (Halljuk!) Nevezetesen pénzügyi szempontból, de másodszor és talán még inkább nemzetgazdasági szempontból is. (Halljuk! balfelöl.) Ha emlékezőtehetségem nem csal, b. Fejérváry Géza volt igen t. honvédelmi miniszter ur egy alkalommal már nyilatkozott e házban ezen kérdésre nézve, még pedig olyanformán, hogy a hadvezetőség a kérdés megoldása elől nem zárkózik el, hogy foiynak is e végből tanácskozások, sőt a közös hadügyminiszter ur épen e napokban a delegáczióban is körülbelül ilyen értelemben nyilatkozott. Csakhogy mi sem a báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter ur, sem Pitreich hadügyminiszter ur nyilatkozataival álláspontunknál fogva megelégedve nem lehetünk, (Ugy van! balfelöl.) mert ők azt mondják ugyan, hogy igenis tanulmányozzák a kérdést és megoldása elől nem zárkóznak el, de hozzáteszik, hogy ez igen nagy pénzügyi áldozatba fog kerülni, mert tetemes létszámemeléssel fog járni, (Mozgás balfelöl.) mi ellenben, az ezen padokon ülők, épen ellenkezőleg, nem létszámemeléssel, hanem inkább létszámapasztással óhajtanok a kérdést megoldani. Mert mi azt tartjuk, hogy egy ilyen óriási békelétszámra még katonai szempontból sem lehet feltétlenül szükséges, annál kevésbbé polgári szempontból, mert hiszen a rend fentartására tökéletesen elegendő a csendőrség is. Ha ritka esetekben előfordul is az, hogy katonai karhatalmat kell igénybevenni, arra sem szükséges százezer embert fegyver alatt tartani; mig ellenben katonai szempontból a kiképzésre vonatkozólag ezt szintén feleslegesnek tartom, mert hiszen megmutatják a póttartalékosok, a kiket két hónap alatt kiképeznek, és a kik tulajdonképen mégis döntő számmal vannak a hadilétszámban. Tehát háború esetén nem az a százezer ember, hanem az a millió, vagy két millió ember a döntő tényező. Tehát hadászati szempontból sem szükséges azt az óriási békelétszámot fentartani. Mi tehát a létszámleszállitásra törekszünk, és akkor már tökéletesen áll a mi álláspontunk, hogy pénzügyi megtakarítás is várható belőle, mert hiszen ha az emberanyagot nem három esztendeig, hanem csak két esztendeig tartjuk bent, óriási pénzügyi megtakarítás várható, Nem is számítom és nem is veszem tekintetbe a felszerelést, mert azt elismerem, hogy a hadilétszám miatt annak feltétlenül meg kell lenni. Tehát csak a fentartás, az élelmezés költsége lenne megtakarítva. De ha még nem így volna is, ha feltéve, de meg nem engedve, még valami többletbe kerülne is, még akkor is feltétlenül szükségesnek tartanám a kérdés ilyen megoldását nemzetgazdasági szempontból, (Helyeslés balfelöl.) Mert itt már aztán óriási nagy különbség az, hogy a nemzetnek épen a legmunkásabb részét, az ifjúságot, három esztendeig-e, vagy csak két esztendeig tartjuk vissza a munkától és életpályájától. Nagy különbség arra a szegény paraszt családra nézve, hogy az a munkabíró fiu két esztendeig van-e távol, improduktív czélokra felhasználva, vagy pedig három esztendeig. De nagy különbség magára az intelligencziára nézve is, hogy az az intelligens fiatalember három esztendeig kénytelen-e megszakítani pályáját, vagy pedig csak két esztendeig. Ez nemcsak nemzeti, hanem kulturális szempontból is felette fontos és sürgős. De még egy szempontot leszek bátor e tekintetben előadni. A hadsereg szellemére vonatkozólag bátor voltam jelezni beszédem egy részében, hogy bizony ottan a humanizmus még mindig nem nagyon ismert fogalom. Maga a honvédelmi miniszter ur is elismerte itt, hogy bizony nagyon súlyos és nagyon terhes szolgálat az. Tehát emberbaráti, humanitárius szempontból igen nagyfontosságú az a kérdés, hogy annak a szegény fiúnak három esztendeig vagy csak két esztendeig kell-e a boldog feltámadásra, a boldog megszabadulásra várakoznia, (Ugy van! balfelöl.) és én azt hiszem, hogy ha három év helyett csak két év volna az a szolgálat, akkor az öngyilkosságok száma is kisebb volna, és az a statisztika, a melyet erről méltóztatott bemutatni a háznak, kedvezőbb eredményt mutatna fel, mert a mostani elszomorító és ijesztő példáját mutatja annak, hogy valósággal milyen viszonyok lehetnek ebben a hadseregben. Tehát még ebből a szempontból is nagyon fontos ez a kérdés. Kérem ennélfogva az igen t. honvédelmi miniszter urat, kegyeskednék a házat tájékoztatni e kérdésben elfoglalt álláspontja felől, mert hiszen a hadügyminiszter ur álláspontját van szerencsénk ismerni, de nekünk elsősorban saját