Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-377

352 377. országos ülés 190b január 16-án, szombaton. fognak: természetes dolog, hogy mindenkor szükség lesz egy ilyen fékező szervezetre, a mely határt szab az emberi gonosz indulatoknak és a mely mindnyájunk létfeltételét: a jogrendet biztosítani képes. (TJgy van! Ügy van! a baloldalon.) De hogy, t. ház, ez a hadsereg, ez a hadszervezet ezen magasztos és fenséges feladatának megfelelhessen, és hogy a közérdeknek megfelelő legyen az a szolgálat is, melyre ezek a szegény fiuk katonáskodásuk ideje alatt kötelezve vannak: feltétlenül szükséges,. hogy a társadalom, s az általa fentartott hadsereg között meglegyen az összetartozandóság érzete, a hadsereg és a nemzet között teljesen ki legyen fejlődve az érzelem- és a gondolatvilágának harmóniája, egysége; szükséges, hogy ugyanazok a nemzeti eszmék lelkesítsék azt a haderőt, hadszervezetet, a melynek a nemzetet lekesitenie kell; s végül szükséges, hogy ugyanaz a nemzeti nagyság, nemzeti dicsőség, s a nemzeti hatalom vágya legyen szelleme annak a hadseregnek, a mely a nemzetnek is szellemét kell, hogy képezze. Vagyis, t. képviselőház, nemzetinek kell lenni annak a haderőnek egész szellemében, nemzetinek kell _ lenni nyelvében és minden intézményében. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Feltétlenül szükséges, hogy annak a hadseregnek minden tagját, tehát nemcsak a tisztikart, hanem a legutolsó közlegényt is szivében, lelkében, minden izében az a tudat hassa át, hogy, a midőn ő súlyos és nehéz szolgálatot teljesít hazájáért és az alkotmányos monarchikus elvből kifolyólag, királyáért, a midőn ő védi e hazát és királyát, ugyanakkor védi önmagát, védi családját, családi tűzhelyét, és védi azt a rögöt, a melyet őseink megszereztek és a melyet apáról-fiura örökségképen hagytak; védi elaggott szüleit, szóval védi mindazt, a mihez ezen a földön őt a szeretet és tisztelet köteléke fűzi, védi összességében az egész nemzetet. Tehát a hadseregnek nemzetinek kell lennie. Két nagy világhódító eszme van az emberiség tulajdonában: a vallási és a nemzeti eszme. E kettő képes millióknak és millióknak a szivét lángra gyújtani és e kettőért kéjjes az ember azt, a mi a földön legdrágább kincse, esetleg még életét is feláldozni. A hadsereg szervezetében tehát első és legfőbb követelménynek tartom, hogy abban ápoltassák, fejlesztessék és fentartasfék a nemzeti érzület; nem az osztrák hadsereg hagyományaihoz, hanem a magyar nemzeti hagyományokhoz való ragaszkodás uralkodjék benne. (Helyeslés balfelöl.) Feltétlenül szükséges azonban a nemzeti érzület fentartása mellett, hogy az a súlyos és kemény szolgálat legalább elvisehetővé legyen; s e czélra feltétlenül szükségesnek tartom, hogy azon hadsereg szellemében a törvényesség, a humanizmus, az emberies érzület legyen az uralkodó, (ügy van! balfelül.) Mert a jogos, a törvényes követelések teljesítése sohasem lesz gyűlöletes, ellenben a jogtalan, törvénytelen követelés, ha ahhoz még barbár eljárás és szemmellátható zaklatás is járul, azt a szolgálatot valóban gyűlöletessé teszi; és nem csoda, ha a legénység a nyilvános törvénytelenségek és embertelen bánásmód láttára végképen elkeseredik és beáll a fegyelmezetlenség, a fegyelemsértés és a lázong mint annak újév táján a Boszniában elhelyezett csapatoknál tanúi voltunk. Azt hiszem, hogy senki sincs e házban és e hazában, a ki azt állítaná, hogy az olyan fegyelemsértő jelenetek, lázongások a hadsereg szervezetére és harczképességére előnyösek volnának. (Igaz! JJgy van! balfelöl.) De még egy veszélyesebb következmény is származhatik ebből; mert ha ezen, most még csak szórványosan jelentkező tünetek általánosakká válnak; ha az elégületlenség a hadsereg szervezetében általános lesz: ám méltóztassék akkor annak vészes következményeivel egy hadsereg mellett leszámolni! Mert századokat meg lehet fékezni, le lehet fegyverezni és bebörtönözéssel büntetni, de százezrek bebörtönözésére sem elegendő hatalom, sem elegendő börtön és börtönőr nincs. A középkori zsoldos hadseregeket, a melyek nagyobbára kalandorokból, azt mondhatnám, hogy az emberiség salakjából toboroztattak, lehetett és kellett is a legszigorúbb fegyelem vasvesszejével összetartani. Azokat a csapatokat — mert hiszen hadseregnek nem is nevezhetők — az illető fejedelmek pénzükön vásárolták és tartották fenn; azokat nem a hazaszeretet, vagy az uralkodó iránti ragaszkodás és hű ség, hanem a hadizsákmány reménye, a rablásí vágy és a fejedelem kincstárának bősége lelkesítette. De ma, a felvilágosodás századában, a midőn iskoláinkban, templomainkban, de mindenütt a társadalmi téren is az emberi jogokat hirdetjük annak a népnek, midőn a nép nagy tömege már gondolkozni tud és akar is: akkor már nemcsak ezeknek az emberi jogoknak hirdetését és tanítását, hanem azoknak az életben való megvalósítását is követeli az államélet minden terén, tehát követeli a hadsereg terén is. Ma már nemcsak érzi ez a nép jogait, hanem legnagyobb részben ismeri is őket, sőt a sajtó elterjedése folytán azt lehet mondani, hogy a tételes törvényeket is ismeri. Nem lehet tehát csodálni, hogy ha a legénység, a mely otthon ezeket az emberi jogokat tanulta és beszívta, ott abban a hadseregben pedig igen sokszor a legdurvább bánásmódban részesül, fellázad ezen törvénytelen, méltánytalan és embertelen bánásmód láttára, és azután iparkodik azt tőle telhetőleg meg is torolni. Hogy azután azon megtorlás nem mindig a legtörvényesebb és nem mindig parlamentáris formában történik, az nagyon természetes, az következik annak a szegény katonának szerény műveltségéből. Mert hiszen minden baka nem ülhet pl. oda az elnöki emelvényre, hogy onnan dörögje le rendreutasító villámait, hanem meg kell elégednie a juhász-