Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.
Ülésnapok - 1901-376
576. országos ülés 1904 január 15-én, pénteken. 341 Elnök: Az ülést újból megnyitom. A miniszterelnök ur kivan szólani. Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Én csak igen röviden kivánok egypár megjegyzést tenni azon beszéd után, a mely az imént elhangzott és a melynek zárpasszusához egész melegséggel csatlakozom, (Elénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás és zaj a baloldalon.) csatlakozom, mert magam is azt kívánom, sóvárogva kívánom, hogy lehessen a tettek mezejére lépni a kilátásba tett reformok megoldására, . . . (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Tisza István miniszterelnök: ... hogy foglalkoztathassuk a házat és, azon kérdésekre nézve, a melyek oda tartoznak, foglalkozhassak a delegáczió a reform megoldásával kapcsolatos konkrét kérdésekkel. Én szívesen fogadom az erre való ösztönzést, a sürgetést, a kritikát még akkor is, ha talán túlszigoru, mert meg vagyok róla győződve, bogy ennek az ügynek kielégítő megoldását csak ugy érhetjük el, ha az alkotásokra ós a mind teljesebb megoldásra ösztönző kritika terére lépünk. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) A mi már most magát t. képviselőtársamnak beszédét illeti, ő igen helyesen abból a megjegyzésből indult ki, hogy azok a nyilatkozatok, a melyek az osztrák delegáczióban nem felelős faktorok részéről történtek, bárminő tiszteletreméltó egyes személyiségtől eredjenek is azok, reánk nézve közjogi szempontból irrelevánsak. És épen ezért én még azon pár rövid megjegyzés terére sem követem t. képviselőtársamat, a mely ezen faktorok nyilatkozataira vonatkozik. Felszólalásomnak czélja kizárólag az, hogy a közös hadügyminiszter ur tegnapelőtti beszédére vonatkozólag még egypár rövid megjegyzést vagy kijelentést tegyek. (Halljuk! Halljuk!) Az én t. képviselőtársam kiemeli azt a tényt, hogy a közös hadügyminiszter ur tegnapelőtti nyilatkozatával meg volt az osztrák delegáczió elégedve és én is megnyugvással vettem azt. Ezután konstatálja, hogy közjogi kérdések körül mennyire különbözők a felfogások az osztrák delegáczióban és minálunk, és azután kérdi: hogy lehet tehát az, hogy ilyen közjogi felfogással biró tényezők egyaránt megnyugvással fogadják valakinek a nyilatkozatát? Nos, t. képviselőtársam .itt figyelmen kivül hagyja azt a körülményt, hogy a közös hadügyminiszter ur nem közjogi elveket fejtegetett, nem közjogi kérdésekről beszélt. (Igaz ! Ügy van! jobbfelöl. Zaj balfelöl.) Közjogi téren kétségtelenül van divergentia: van először magában a két állam közjogában. A mint ma is igen helyesen jelezte t. képviselőtársam, a fejedelmi jogokra vonatkozólag a magyar közjog álláspontja az osztrák közjogétól különbözik. (Ugy van! jobbfelöl.) Ebben magában véve nem volna semmi baj, és semmi veszedelem, ha azzal a gyakorlati hátránynyal nem járna, hogy azután némelyek Ausztriában saját közjogi felfogásukat kívánnák a magyar közjog terére átvinni. (Ugy van! jobb felől.) Ez, meg vagyok róla győződve, egy átmeneti baj, (Halljuk! Halljuk!) mert én hiszem, és remélem, hogy Ausztriában minden komoly faktor meg fog győződni arról, hogy, valamint mi nem kivánjuk a mi közjogi elveinket ő reáják oktrojálni, ugyanúgy szemben találná magát az egész magyar nemzettel bárki is, a ki az osztrák közjog elvei alapján kívánná _ a magyar közjog felfogását érvényesíteni. (Elénk tetszés és helyeslés jobb felöl. Zaj balfelöl. Felkiáltások balfelöl: Pitreich ezt akarja.') B. Feilitzsch Arthur: Hát nem igy van ? Hát ez sem tetszik! (Zaj balfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: De, mondom, ez a sajnálatos tény ma megvan, (Mozgás balfelöl. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) s épen ennélfogva nagyon nehezen volna képzelhető, hogy valamely közjogi fejtegetés egyaránt fogadtassák helyesléssel az osztrák és a magyar törvényhozó testület kebelében; de már tegnapelőtt kiemeltem azt és ismétlem, hogy a közös hadügyminiszter ur egyenesen ki óhajtott zárni minden közjogi vonatkozású fejtegetést a beszédéből ; hogy ő elfogadva a törvényes alapot, azt, a melyet az 1867: XII, t.-cz. teremtett, az összes felmerülő kérdésekkel tisztán és kizárólag a katonai szakszerűség és czélszerüség szempontjából akart foglalkozni. (Mozgás a baloldalon.) Ivánka Oszkár: Ezzel nem egyezik az, a mit Apponyi mondott! (Mozgás. Halljuk! jobbfelöl. Elnök csenget.) Gr. Tisza István miniszterelnök: És hogy t. képviselőtársamnak ez a félreértése végighúzódik megjegyzéseinek egyéb részein is, erre nézve még két körülményre hivom fel a t. ház szíves figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőtársam visszatér arra a paszszusra, a melynek kifejezéseiről tegnap én is nyilatkoztam, — a melyben t. i. a hadseregről azt mondja a hadügyminiszter ur, hogy ez nem lehet sem német, sem magyar, sem cseh stb. — és azt mondja, hogy a közös hadügyminiszter ur itt a hadsereg jogi természetét definiálja. Meg vagyok róla győződve, hogy a hadügyminiszter urnak eszeágában sem volt a közös hadsereg jogi természetét definiálni, mert azt definiálja a törvény. 0 beszél arról, hogy a közös hadsereg kebelén belül az egyes ellentéteket és súrlódásokateliminálnikell,éspedig azáltal, hogy közös hadseregben egyenlő elbánásban részesüljön a hadseregnek minden tagja, hogy ott egyik nemzet se akarja a másikat elnyomni, tehát egészen más eszmelánczolatban mondotta ezt. (Mozgás és ellenmondások balfelöl.) Ugron Gábor: De a német nyelv utján elnyomás történik. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Zaj. Elnök csenget.)
