Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-376

342 576. országos ülés 1904január 15-én, pénteken. Gr. Tisza István miniszterelnök: A nélkül tel iát, hogy én az egyes kifejezéseket, vagy azt, hogy itt a nemzet és nemzetiség közötti különbség elmosódott, védeni akarnám, ismételve konstatálom, hogy itt az a jogsérelem egyáltalában nem fordult elő, a mely beállott volna akkor, ha ez egy közjogi fejtegetés során történt volna. B. Kaas Ivor: Pedig végzetes sérelem történt! (Zaj. Halljuk! jobbfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: T, képviselőtársam továbbá a vezénynyelv kérdésére nézve is kiemeli azon nagy különbséget, a mely a közös hadügyminiszter ur nyilatkozata, ér, a szabadelvű párt programmja közt van. Én azt tartom, hogy a közös hadügyminiszter ur állásfoglalása a szabadelvű párt állásfoglalásával abban teljesen azonos, hogy mind a két állásfoglalás a nyelvre vonatkozó jelenlegi állapot fentartását tisztán czélszerüségi okokkal indokolja. Ugron Gábor: Azt a visszaélést! Gr. Tisza István miniszterelnök: A közös hadügyminiszter katonai természetű czélszerüségi okokkal, a szabadelvű jiárt pedig jiolitikai természetű czélszerüségi okokkal indokolja, de a helyzet súlypontja ebben van és a kétértelműségek eloszlatása erre nézve volt szükséges, hogy konstatáltassék az, miszerint igenis a magyar törvényhozásnak joga van itt változást előidézni, de ezzel a joggal nem él czélszerüségi okokból és nem jogi lehetetlenség folytán. (Élénk ellenmondások a bal- és a szélsobaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Elnök csenget.) A gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam beszédében foglalt részletkérdésekre ezúttal nem terjeszkedem ki azért, . . . Ivánka Oszkár: Majd a választások után, (Mozgás.) Gr. Tisza István miniszterelnök:. . . mert magam is azt kívánom, hogy mentül előbb legyen meg az alkalom mindezekkel a részletkérdésekkel ex asse foglalkozni. Ivánka Oszkár: A választások után! Gr. Tisza István miniszterelnök: Ugy látom, a t. képviselő ur monomániában szenved és a választás rögeszméjétől sehogy sem tud megszabadulni. (Elénk derültség és tetszés jobbfelöl.) Én azt gondolom, hogy nem válik az ügy javára és nem válik a magyar jaarlament niveaujának előnyére, ha ilyen komoly, ilyen fontos kérdések taglalásánál, és akkor, a midőn a kormány nevében egy gr. Apponyi Albert beszédére kell válaszolnom, (Helyeslés jobbfelöl.) akkor ilyen magas szinvonalu politikai közbeszólás történik. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ivánka Oszkár: Hiába itt a frázis és a csavarás. (Felkiáltások a jobboldalon: Ki volt a facsavaré? Zaj. Elnök csenget.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Ismétlem, a reformmunkával összefüggő összes részletkérdések megbeszélése ex asse kell, hogy megtörténjék, mindeniké a maga helyén. Én most ebbe belemenni nem akarok, (Zaj a baloldalon.) de belefogok menni nagyon szívesen, valahányszor itt lesz annak helye és ideje. (Helyeslés jobbfelöl.) Csávolszky Lajos: Most van a helye! Gr. Tisza István miniszterelnök: Most csak azt engedje meg nekem a t. ház, hogy felolvassak egy rövid passzust abból a beszédből, a melyet a közös hadügyminiszter ur épen egy órával ezelőtt tartott az osztrák delegáczió albizottságában. (Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Zaj a baloldalon.) B. Kaas Ivor: Kölcsönbiztositás! (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Nem kívánom az egész nyilatkozatot felolvasni, hiszen a t. képviselő uraknak alkalmuk lesz erről rövid idő alatt tudomást szerezni. Az egész nyilatkozat tenorja, a mint nem is kételkedtem, hogy igy lesz, az, hogy a közös hadügyminiszter ur kijelenti, hogy ő a törvényes állapotot, az ország jogait respektálja és tisztán katonai . . . (Nagy zaj a szélsobaloldalon. Felkiáltások a jobboldalról: Hiszen ezt vontált kétségbe. Nagy zaj. Elnök csenget. Egy hang balfelöl. Milyen csoda!) Kérem, ez nem csoda! De ha ezt kétségbevonták, (Ugy van! a jobboldalon.) ha ennek lapokban és beszédekben az ellenkezőjét állították, ugy nemcsak joga, de kötelessége minden becsületes embernek magára nézve az igazságot helyreállítani. (Elénk helyes)és jobbfelöl.) Ezen fejtegetései közben (Zaj balfelöl. Halljuk ! Halljuk! jobfelöl.) a közös hadügyminiszter ur kijelenti, hogy távol állott tőle: die staatsrechtíiche Stellung Ungarnsund die StaatsSprache Ungarns berühren, beziehungsweise beeinträchtigen zu wollen.« (Nagy zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl. Elnök csenget.) Ez a teljesen korrekt és teljesen precziz nyilatkozat megerősít engem abban a feltevésben, hogy akkor jártam helyes utón, mikor nem egyes kiragadott kifejezéseket, de a közös hadügyminiszter ur állásfoglalásának egészét . . . Ugron Gábor: Az is rossz és gonosz! Gr. Tisza István miniszterelnök:... és az abban nyilvánuló korrekt és helyes intencziót tekintettem irányadónak. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Ez megerősít engem abban a tudatban, hogy akkor teszek az országnak szolgálatot, ha ezen az utón haladok tovább. És ha itt egy közbeszóló ur jónak látta erre vonatkozólag már az imént megjegyezni, hogy védtem a hadügyminiszter urat, mert muszáj, én erre ezt mondom, hogy én egyetlen muszájt ismerek csak magamra nézve: azt, a melyet lelkiismeretem parancsol, (Helyeslés a jobbóldalon.) de ezt a muszájt aztán követni is fogom, r akár tetszik a t. képviselő urnak, akár nem. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Rátkay László jegyző: Darányi Ferencz! (Nagy zaj és derültség a jobboldalon. Elnök csenget.) Holló Lajos: Holnap! (Felkiáltások a jobboldalon: Ma!)