Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.
Ülésnapok - 1901-376
338 376. országos ülés 190k január 15-én, pénteken. ilyesülni kell akkor is, a mikor abból a magyar nemzetre előny származliatik. (Helyeslés balfelöl.) De akárhogy legyen ez a dolog, a magyar törvényeknek határozott intézkedésével szemben sem a közös hadügyminiszter urnak, sem senkinek — kivéve természetesen magát a törvényhozást — nem áll jogában korlátokat, feltételeket szabni. Ha a kivételekre szükség van, a mint hogy én belátom, hogy bizonyos pontig szükség van. tessék ezeket a kivételeket preczizirozni és azok törvényesitését illetékes helyen kérni, (Helyeslés balfelől.) Hát itt is a törvényeinken alapuló elvi posztulátumok közt, a melyet a szabadelvű párt a magáévá tett, és a hadügyminiszter álláspontja közt én a kiegyenlítést igen nehéznek tartom- (Igás! ügy van! balfelöl.) De menjünk tovább. Menjünk át arra a pontra, a melyre nézve a t. miniszterelnök ur kifejezetten konstatálja, hogy a közös hadügyminiszternek nyilatkozatai és a szabadelvű párt által elfogadott programm egymást teljesen fedik: a katonai oktatás kérdésére. (Halljuk! Halljuk!) Itt legyen szabad mindenek előtt egy megjegyzést tennem, a melynek megtételére már régebben lett volna alkalmam, mikor t. i. a t. miniszterelnök ur ecsetelte a katonai tanintézetekben czélba vett módosításokat, A t. miniszterelnök ur annak idején tett kijelentéseiben, valamint a hadügyminiszter ur mostani expozéjában szó van bizonyos kadétiskolák, bizonyos reáliskolák áthelyezéséről, egy katonai főreáliskola létesítéséről Magyarországon és azután az ezek körében e3zközlendő nyelvi reformokról. Ebben a keretben t. képviselőház, sem Magyarország jogos igényeinek, sem magának a szabadelvű párt által felállított katonai programmnak eleget nem lehet tenni. Mert ez a programm magában foglalja azt a követelményt, illetőleg a katonai tanintézetek reformját abból a szempontból és azzal a czéllal sürgeti, hogy annyi magyar ifjúnak tisztté való kiképzése biztosíttassák — még pedig megfelelő alapítványi helyekkel — a mennyi szükséges, az ország területén elhelyezett uj képzőintézetek felállítása én esetleg a honvédségi képzőintézetek további kiépítése által, hogy a magyar tisztek száma a hadsereg tisztikarának minden ágazatában azt a mértéket érje el, a mely a magyar honos legénység számának megfelel. Tehát: minden ágazatban. Már most vannak gyalogsági és vannak lovassági kadétiskolák; de van azonkívül, legalább van Ausztriában egy tüzérségi és utászati kadétiskola és van egy műszaki akadémia, a mely közös a tüzérség és az utásztisztek számára. Engedelmet kérek, annak a követelménynek, hogy magyar ifjak a katonai szolgálat minden ágazatában kellő számban tisztekké képeztessenek, ha ez egyáltalában a katonai intézetek szaporításának és átalakításának kérdésével összeköttetésbe hozatik, nem elegendő a gyalogsági kadétiskolákban, a fő- és alreáliskolákban bizonyos virement előidézése, esetleg szaporítása, hanem fel kell állítani Magyarország területén egy tüzérségi és egy utászati kadétiskolát és fel kell állítani egy műszaki akadémiát, (Élénk helyeslés bal felöl: Egy hang bal felöl: Közös költségen !) Erre a térre is áttérek, mert itt egy prejudicziális kérdéssel találkozunk, a melyet felvetett Bakonyi Samu t. képviselő ur, midőn azt fejtette ki, hogy a közös hadügyminiszter egyáltalában nem illetékes a katonai oktatás kérdésében nyilatkozni, hogy ez az egész kérdés nem tartozik sem a közös kormány, sem az annak ellenőrzésére rendelt delegáczió fóruma elé, hanem ez tisztán magyar állami kérdés. És én nem tagadom, hogy t. képviselőtársam ezen okoskodása az 1867: XII. törvényczikkben teljes alappal bir. (ügy van ! Ugy van! balfelöl.) De szembenáll ezzel az, hogy a törvényhozás egy ellenkező gyakorlatot törvényesített, midőn az 1889-iki törvényben, akár helyesen, akár nem, de kifejezetten azt mondta, hogy a hadseregbe be lehet lépni a) b) c) d) a közös hadsereg tanintézeteiben nyert kiképzés utján, Ámbár tehát, megengedem, hogy az 1867: XII. törvényczikk intencziójának és szellemének sokkal megfelelőbb volna a katonai oktatás ügyének a közös kezelésből és költségvetésből való kivétele, mégsem lehet mondani a törvényhozás most emiitett intézkedésével szemben, hogy a jelenlegi állapot törvénytelen és közjogunknak jelen állapotában a hadügyminiszter ne volna illetékes az ő vezetése alatt álló iskolák felett nyilatkozni és hogy ne volna fontos, a mig ez a helyzet fennáll, vele ebben a tekintetben egyetértésre jutni, az ő nézeteit ismerni. De, t. képviselőház, én nem csinálok titkot abból a nézetemből, hogy az osztrák delegáczió, különösen a most szerzett tapasztalatok után, nehezen lesz rábírható arra, hogy a közös költségvetést megszavazza olyan számú, olyan minőségű tanintézetekre nézve, a melyek Magyarország jogos igényeinek megfelelnek. És én ezt a eventualitást a legnagyobb flegmával nézem a magam részéről, mert ha a katonai oktatás szükséges reformjának keresztülvitele a mi valódi, reális, tagadhatatlan nemzeti igényeinknek mértékéig nem eszközölhető a közös intézmények keretében, hát én, habár anyagi áldozattal, de igen nagy erkölcsi hasznot fogok látni Magyarországra nézve abban, ha mi akkor visszavonulunk az 1867: XII. t.-czikk által megállapított területre (Elénk helyeslés a baloldalon.) és azt teljesen önállósítjuk. De már most, t. képviselőház, ezen prejudikális kérdésnek szentelt néhány szó után visszatérek a közös hadügyminiszter ur azon nyilatkozataira, a melyek a közös tanintézetekre vonatkoznak. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Arról, a mit ő a kadétiskolákra nézve mond, nem szólok, mert teljesen igaz, a mit a miniszterelnök ur mondott, hogy t. i. azoknak
