Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.
Ülésnapok - 1901-376
376. országos ülés 190k január 15-én, pénteken. 339 a fejtegetéseknek az értéke és a szabadelvű párt programaljába foglalt intencziókkal megegyező vagy meg nem egyező volta csak akkor lesz megbírálható, ha tüzetes felvilágosítást, ha konkrét adatokat fogunk kapni arra nézve : minő tantárgyak azok, a melyeknél a magyar nyelv érvényesül; és itt előre figyelmeztetek arra, hogy nemcsak a tantárgyakat, de főleg és elsősorban a tanórák számát is tekintetbe kell venni. (Helyeslés balfelöl.) De, t. képviselőház, annál meglepőbb volt rám nézve az, a mit a közös hadügyminiszter ur a reáliskolákra vonatkozólag mondott. A közös hadügyminiszter ur szerint az alreáliskolákban a jelenlegi tantervnek a módosítása csak abban állana, hogy a magyar nyelv intenzivebb művelése vétetik czélba és csak a harmadik és negyedik évfolyamban történnék az, hogy egyes tantárgyak, »einige G-egenstände« magyarul adassanak elő, (Mozgás balfelöl.) Ivánka Oszkár: Van egy kis különbség! Holló Lajos: Milyen szemfényvesztés ez! Gr. Apponyi Albert: Ha itten, t. képviselőház, nincs hiba a lapok jelentésében, hát akkor a nyilatkozatnak ez a része egyenesen megdöbbentő. (Ugy van.' Ugy van.' a baloldalon.) Előrebocsátom, t. képviselőház, hogy a katonai alreáliskolákra nézve nekem tulajdonképen az a krédóm: ceterum censeo delendas esse, különösen, ha azok közös intézetek. De, t. képviselőház, ha már ezek mint közös intézetek léteznek, ezen alreáliskolákba ugyebár nagyon fiatal növedékek, gyermekek jönnek be, a kik egyenesen a magyar nevelésből mennek oda . . . B. Kaas !vor: Dehogy onnan! Gr. Apponyi Albert: . . . hogyha Magyarországból jönnek . . . B, Kaas Ivor: Igen, de nem onnan hozzák be! Gr. Apponyi Albert: Ha már most az a czél, hogy onnan jöhessenek be, ha az az egyik vezérszempont, — a mint a szabadelvű párt katonai programmjának ezen pontjánál az volt — hogy a katonai intézetekbe belépő ifjak nyelvi nehézségekkel ne küzdjenek: bát hol van inkább szükség arra, hogy a tantárgyaknak, itt azután majdnem összesége, magyarul adassék elő, mint épen az alreáliskoláknak első két osztályában? (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Hiszen ha tisztán gyakorlati szempontból veszszük is a dolgot, ha nem tekintjük is Magyarországnak nemzeti, állami és közjogi igényeit, de tisztán ezt a gyakorlati szempontot, akkor inkább abba lehetne belenyugodni, hogy a későbbi évfolyamokban nyerjen nagyobb tért a német nyelv és a legalsó évfolyamokban érvényesüljön a magyar nyelvi oktatásnak kizárólagosan való behozatala túlnyomósággal. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Én nem vagyok képes megérteni — ismétlem, ha itt nem forog fenn hiba a hadügyminiszter úr beszédének reprodukcziójában — nem vagyok képes összeegyeztetni a szabadelvű párt katonai programmjában foglalt intencziókkal azt, hogy a katonai alreáliskolákban a magyar nyelv oktatásával ekként bánjanak el, hacsak a magyarázatot nem abban találom, a mit a katonai tanintézetek tantervének a tanulmányozásából kiböngésztem, a hol a katonai alreáliskolákról szólva, a tanterv indokoló része figyelmeztet arra a nehézségre, a mely a német nyelv nem tudásából ered, s aztán hozzáteszi, hogy ezen a nehézségen akkép lehet segíteni, hogy ezekben az alreáliskolákban tulajdonképen minden tantárgy előadásának egyszersmind a német nyelvi oktatás jellegével kell bírnia. B. Kaas Ivor: Nagyon megnyugtató! (Egy hang balfelöl: Tiszta germanizálás!) Gr. Apponyi Albert: Ha ennek a rendszernek fentartásáról van szó, akkor értem a hadügyminiszter ur nyilatkozatának ezt a részét; ha azonban, a mi a szabadelvű párt katonai programmjának összeállításában mindnyájunk előtt mint czél lebegett, ennek a rendszernek átalakítása, reformálása az, a mire törekszünk, akkor az alreáliskolákra vonatkozó ezen kijelentések egyszerűen érthetetlenek. T. ház! Végigmentem azokon az ismert nyilatkozatokon. Bemutattam, gondolom, teljes tárgyilagossággal a t. ház előtt azok mindegyikének tartalmát. (Ugy van! balfelöl.) Bemutattam az alapvető nyilatkozatot, a mely a közös hadsereg közjogi természetére nézve a magyar törvény álláspontjával, nem az én egyéni nézetemmel, nem X-nek vagy Y-nak aspirácziéival, de a magyar törvény álláspontjával homlokegyenest ellenkező álláspontra helyezkedik, Bemutattam a nyilatkozatnak azt a részét, a mely a magyar törvénynek azon követelményével szemben, a mely szerint magyar csapatoknál magyar tisztek alkalmazandók, a prinezipiális negáczió és az opportunisztikus diluiczió terére helyezkedett. Bemutattam a nyilatkozatnak azt a részét, a mely a katonai oktatásra vonatkozott, és rámutattam arra, hogy annak épen legkényesebb, az elnemzetietlenedés szempontjából legfájóbb részében, t. i. az alreáliskolákra vonatkozó részében ezek a nyilatkozatok nemcsak nem fedik a szabadelvüpárt programmját, hanem a maguk korderejében ellentétben állanak azzal. (Ugy van! Ugy van! balfelbí.) És ezek után nem csodálkozom azon, hogy azok az osztrák pártok, a melyek az osztrák delegáczió költségvetési albizottságában összegyűltek, a legnagyobb lelkesedéssel és elragadtatással szavaztak bizalmat a hadügyminiszternek, (Ugy van! balfelöl.) hogy különösen megnyugtatottnak mondta magát, ámbár mégis még némely aggodalom fenntartásával, egy szintén nagyon tiszteletreméltó, nagyjelentőségű férfiú, a volt osztrák igazságügyminiszter, (Mozgás balfelöl.) a kinek közjogi kezdeményezése odáig indult, hogy ő szerinte a hadseregnek tagjai, polgári életükben lehetnek 43*
