Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-375

375. országos ülés Í90í január lí-én, csütörtökön. 321 elő tehát sem az 1807-iki, sem az 1832-iki, sem 1836-iki, sem az 1845-iki országgyűlésen, a mikor oly süriin mentek fel a felterjesztések a magyar vezényszóért és azért, hogy az egész katonaság nyelve a magyar legyen. De a leiratokban a felségjogra való hivatkozás nem fordult elő. Átkutattam e tekintetben az aktákat, de ennek nyomát nem találtam, ha csak valami elrejtett helyen, nem tudom hol, nem létezik. De az országgyűlési aktákban nem találom nyomát. Tehát 1848-ig vagy 67-ig a felségjog ezen értelmezése nem fordult elő. Hát mikor jött elő a felségjog kérdése ezen alakban? Csak 1889-ben. Fabiny Theofil volt igazságügyminisztert illeti az a szomorú érdem, hogy a felségjognak magyarázata, ugy a mint azt a túlsó oldalon felvetik, divatba jött. Ő adta meg erre az alapot. Addig a felségjogról e képviselőházban vagy törvényeinkben ezen alakban szó sincs. A mikor az egyéves önkéntesek tiszti vizsgájának nyelvét akarták törvénybe iktatni, akkor utalták először a felségjog körébe és Fabiny akkori igazságügyminiszter alapította ezt meg a legszerencsétlenebb magyarázatokkal, a melyek akkoriban különféle megjegyzésekre és visszatetszésre adtak alkalmat. Akkor indult meg e felett a nagy felségjogi vita, a melyben, azt lehet mondani, a képviselőháznak és az országnak legkitűnőbb jogászai megszólaltak, de egyiknek érveléséből sem tűnik ki, hogy a felségjogra vonatkozó intézkedés vagy magyarázat a múltban birta volna gyökerét. Az illető képviselők, a kik a felségjog magyarázatát, ugy, a mint azt akkor Fabiny Theofil előadta, nem helyeselték, mind azt vitatták, hogy az 1867: XII. t.-czikkben a nyelv meghatározási joga nem felségjog, hivatkoztak törvényekre, hivatkoztak történeti okmányokra, de arra, hogy a felségjog e hazában a régi országgyűléseken ilyen magyarázat alakjában előfordult volna, egyik sem hivatkozott. Maga Fabiny Theofil egy szerencsétlen fogással akarta ezt a dolgot a maga értelmében elmagyarázni. A mi törvényeinkben ugyanis az foglaltatik, hogy ő Felsége kegyesen fog intézkedni stb. — ebből azt magyarázta, hogy ime itt van a felségjog, mert az országgyűlés a Felség kegyelméért folyamodik, ez tehát a királynak kegyelméből, az ő felségjogaiból származik. Ezeket akartam a felségjogok történeti megvilágítása szempontjából elmondani. Szükségesnek tartom még megjegyezni, hogy a képviselőház jónak látta itt holmi határozatokat hozni, hogy miképen történhetik nálunk a törvényhozás. Erre nézve Horváth Lajos 1889-ben, midőn arról volt szó, hogy a magyar országgyűléssel a királylyal együtt mit végezhet, egy nagy beszédében azt mondta, hogy tessék felütni "Werbőczy Hármaskönyvét és tessék megnézni, mit mond az? 0 akkor az akadémia fordításában fölolvasta nekünk azokat a részeket, a melleket most bátor leszek én is KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXI. KÖTET. röviden megismertetni a t. házzal. Azt mondja Werbőczy arra a kérdésre vonatkozólag, hogy kik alkothatnak törvényeket és határozatokat: »De midőn azon kérdés kerül értekezés alá, vájjon a fejedelem magától alkothat-e törvényeket és határozatokat, vagy szükséges-e, hagy a nép egyezése is hozzájuk járuljon? 1. §. Mire nézve meg kell jegyezni, hogy, noha régente, mikor még a magyar nemzet pogányok szertartásával élt és nem király, hanem vezér és kapitányok által igazgattatott, a törvény- és rendelethozás egész joga náluk volt. 2, §. De miután a közkeresztény hitre tértek és maguknak önként királyt választottak, mind a törvényhozás, mind minden birtokadományozás és bírói hatalom joga az ország szent koronájának hatóságára, a melylyel Magyarország minden királya meg szokott koronáztatni, s következőleg törvényesen rendet fejedelmünkre és királyunkra az uralkodással és kormányzással együtt átruháztatott, így ezentúl a királyok a népet összehiva és megkérdezve kezdettek törvényeket alkotni, mint az korunkban is történni szokott. 3. §, Azonban a fejedelem tulajdon indulatjából — proprio motu — és önkényesen — abszolúte — főleg isteni és természeti jogot sértő és az egész magyar nemzet régi szabadságának ártó dolgok iránt rendeleteket nem hozhat, hanem a nép összehívásával és megkérdezésével, vájjon neki az olyan törvények tetszenek-e vagy nem, a kik, midőn azt felelik, hogy igen, azontúl az ilyen végzések törvényeknek tartatnak. Issekutz Győző: Az 1791: X. tör vény czikkben is benne van! Szederkényi Nándor: Tudom! Én ezt csak annak igazolására hozom fel, hogy arra, hogy a magyar országgyűlés és a király együtt miként alkothat törvényt, már régi törvényeink vannak. Azért idéztem Horváth Lajost, a ki az 1889-ik évi vitában azt, mintegy a felnőttek oktatásaképen, azzal magyarázta, hiszen ezt az egész dolgot Werbőczy a legjobban körülírja. Idéztem ezt azért is, mert ebben ki van fejezve, hogy a király nálunk sem proprio motu, sem abszolúte nem intézkedhetik, főleg isteni és természeti jogot nem sérthet és az egész magyar nemzet régi szabadságának ártó dolgokat nem rendelhet el. A nemzet nyelvéhez való joga pedig csak természeti joga a magyar nemzetnek. Ezt idéztem, hogy Werbőczynek ezen szavaival egyenesen rámutassak arra, hogy természeti jog, mint a milyen a nyelv, semmiféle fejedelmi vagy pedig felségjog hatáskörébe nem tartozhatik, (Uyy van! a szélsöbaloldalon.) hogy Magyarországon minden intézménynek a nyelve csak magyar lehet és hogy ennélfogva bármikép magyarázzák is a hadseregre nézve az osztrákok a maguk törvényeit, nálunk a törvény ez és azért követeljük a magyar hadsereg nyelvét és folytatjuk küzdelmünket. 41