Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-375

322 375. országos ülés 1903 január lk-én, csütörtökön. Tovább nem folytatom beszédemet, hanem a következő határozati javaslatot adom be (olvassa) : »Magyarországnak az örökösödést megállapító 1723-iki törvényéből nem folyik az, hogy védelmi kötelezettségét közös hadügyi szervezet által teljesítse, a mely idegen nyelvével, jelvényével, zászlajával, szellemével, művelődési eszközeivel kizárja a nemzetnek oly gazdag ós fényes múlttal dicsekvő ősi hadi és katonai erényeinek érvényesülését. Nem felel az meg régi törvényeinkből folyó nemzeti követelményeinknek sem. Nem felel meg az általános hadkötelezettség követelményeinek, valamint nem képezi egyedüli és kizárólagos feltételét a mai haditudomány, európai hadirendszer és szervezet technikai és taktikai szabályainak és követelményeinek. Magyarországnak független állami léte pedig megköveteli, hogy haderejét önálló alapon szervezze. E szerint csakis az önálló magyar hadsereg az, a mely ugy az ország állami függetlenségének, mint a trón és a nemzet biztonsága iránt támasztható követelményeknek egyedül megfelel. Minthogy azonban jelenleg a hadszervezeti kérdések, az ország közjogi rendjének uj és megfelelő megállapítása nincs napirenden, a jelen ujonczmegajánlási törvényjavaslatnak visszaadásával utaaittatik a kormány a fennálló törvények alapján uj javaslat benyújtására, mely szerint: 1. az ujonczok csak az 1867 : XIII. törvényczikk 11. és 12. §-aiban előirt magyar hadsereg részére szavaztatnak meg; a magyar hadsereg kizárólag az ország területén nyerjen elhelyezést, 2. az 1867 : XII. törvényczikk 12. §-a szerint az ujonczmegajánlás feltételei, a katonaság elhelyezését, élelmezését illető intézkedésekkel pontosan felsoroltassanak.« Ajánlom határozati javaslatomat elfogadásra. (Helyeslés balfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Nincs szándékomban a t. ház idejét hosszabban venni igénybe, de azt gondolom, azok után, a miket előttem szólott t. képviselőtársam a közös hadügyminiszter urnak az osztrák delegáczió albizottságában tett nyilatkozatára vonatkozólag mondott, kötelességet mulasztanék, ha a magam részéről fel nem szólalnék. (Halljuk! Halljuh!) Én azt hiszem, hogy a mai viszonyok között, midőn az országnak oly fontos és oly kényes természetű ügyei állanak az elintézés küszöbén, a midőn annyi minden történt a múltban és annyi minden történik még a jelenben is, a mi ujabb izgalmat hoz a kedélyekbe és a mi e kérdések objektív eldöntésének rovására elmérgesitené a közhangulatot: kötelességünk és talán elsősorban nekünk, kik felelőség mellett viszszük az ország ügyeit, parancsoló kötelességünk egyfelől nem adni fel semmit az ország jogaiból (Elénk helyeslés jobbfelöl.) és megőrizni a magyar álláspontot amaga teljes intaktságában és tisztaságában, (Elénk helyeslés jobbfelöl.) de másfelől kerülni minden izgatottságot és óvakodni attól, hogy bárminő mellékkörülmények megzavarják a tárgyilagos, objektiv ítéletet. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha ebből a szempontból mérlegelem azokat a fejtegetéseket, a melyeket a közös hadügyminiszter ur előadott, elsősorban egy körülményre hivom fel a t. ház figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Szederkényi t. képviselő ur azt mondta, hogy a hadügyminiszter ur a magyar államról, a magyar alkotmányról nem is beszélt. Tökéletesen igaz. A közös hadügyminiszter ur a kérdések katonai oldaláról beszélt, mint egy kiváló szakember ezen a téren, kizárólag katonai szempontokból. (Mozgás balfelöl.) Óvatosan tartózkodott, s ezt megelégedéssel konstatálom, a dolgok közjogi oldalának bolygatásától, óvatosan tartózkodott attól, hogy a magyar közjog sarkalatos tételeire vonatkozólag nyilvánítson véleményt. Épen ezért egész más megítélés alá esik az ő nyilatkozata, mintha a másik útra lépett volna, mert méltóztassanak nekem megengedni, ha bárki azzal a czéllal lép fel, hogy a magyar közjogot magyarázza és a magyar közjog terrénumán vonjon le következtetéseket, (Ugy van! a jobboldalon.) ott azután természetesen a leghatározottabban kifogásolni kellene és vissza kellene utasítani^ minden legkisebb tévedést ezen a téren; (Elénk helyeslés a jobboldalon.) vissza kellene utasítani minden egyes olyan kifejezést, a mely nem felel meg teljes prpczizitással a magyar közjog álláspontjának. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) De engedelmet kérek, ha a közös hadseregnek egy kiváló tagja tisztán katonai szempontokból és minden közjogi pretenziót oldalthagyva beszél ezekről a kérdésekről, akkor, én ugy gondolom, nem szabad egyes, talán nem egészen precziz kifejezéseknél is megakadnunk, ha annak a nyilatkozatnak egész tenorjából következtethetjük, hogy annak lényege ugy a magyar közjogi állásponttal, mint a magyar nemzetnek ezen kérdések körül kifejtett^akcziójával és czéljaival ellentétben nem áll, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Én nem tagadom, hogy annak a beszédnek vannak igenis egyes kifejezései, (HalljuJc! Halljuk!) a melyek kiragadva az egészből és egybe nem vetve a beszéd többi részeivel, alkalmat adnak a kritikára. Előfordul abban a »Nation« kifejezés, egyformán alkalmazva a német és magyar nemzetekre és egyéb nemzetiségekre. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Vészi József: A csehekre, lengyelekre! Gr. Tisza István miniszterelnök: Ez alkalmat adhat a t. képviselő uraknak arra, hogy a beszédet erős kritika tárgyává tegyék, azonban méltóztassanak megengedni először azt, hogy a német nyelv azt a megkülönböztetést, a melyet mi a nemzet és a nemzetiségek közt teszünk,