Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-375

375. országos ülés 1904 január 14-én, csütörtökön. 313 Ivet a delegáczióban mondott, még foglalkozni kívánok és a magunk álláspontját akarom kifejezni. Nem is szólok arról, hogy a magyar alkotmánynak fogalma, a magyar alkotmánynak létele az egész beszédből hiányzik, hogy az a hadsereget a magyar alkotmányból kivonja mint egy elvont dolgot, megállapítja a hadsereg minőségét a maga felfogása szerint és azt mondja, hogy ennek igy kell lenni, mert ezt régi osztrák tradicziók, hagyományok követelik. Én is rá fogok tehát térni azokra a hagyományokra, a melyeket ami történetünkben találunk. Ha Pitreich ur azt hiszi, hogy a magyar alkotmány keretéből kiragadva az összes hadsereg kérdését, a magyar alkotmányt abból nullifikálni lehet, akkor szemben áll nemcsak a mai kornak követelményeivel, hanem szemben áll a magyar históriának és a magyar hagyományoknak követelményeivel is. Két hagyomány áll tehát itt összeütközésben: az egyik az osztrák hagyomány, a hadügyminiszter ur által kikeresett történeti hagyomány, a másik a magyar nemzet történeti hagyománya, a mely törvényekben van lerakva, a mely azt mondja, hogy az ország önálló, független, semmi másnak alárendelve nincs, saját alkotmányával bir és semmiféle idegen országnak módjára nem kormányozható. Ez az első és szilárd bázisa a magyar hagyományoknak. Utána következik az, hogy ez országban a törvényalkotás a törvényesen megkoronázott király és a törvényesen összehívott országgyűlés együttes határozatával történ jók. Az 1791: XVI. t.-cz. azután kimondja, hogy ez országban pedig idegen nyelvet semmiféle közügyben többé behozni nem lehet. Ezen három törvényen állva, állapítjuk mi meg a mi hagyományainkat és tiltakozunk Pitreich urnak felfogása és az általa hirdetett azon fogalom ellen, hogy a hadsereg semmi egyéb, mint a népek konglomerátumának kifejezése, mert a magyar alkotmánynak alapelve az önállóság, még a hadidolgokra nézve is, és hivatkozunk az 1867: XII. t.-czikkre is, a melyben a magyar hadseregnek nemcsak eszméje, de lényege is le van téve, midőn a 12. §-ban világosan megmondja, hogy az ujonczok megszavazása tekintetében ugy a törvényhozás, mint a kormányzat körében az intézkedést a magyar hadseregre nézve az ország önmagának tartja fenn. Ezekkel szemben tehát hiu Pitreich urnak okoskodása. Mi szemben állunk vele és élünk azon eszközökkel, a melyekkel élni a mi hazafiúi kötelességünk mondja nekünk, hogy az olyan kormányzat részére, a mely Pitreich urnak az útját itt egyengeti, vagy az ő eszméit propagálja, vagy azok ellen tenni nem tud vagy nem képes, sem ujonczot, sem pénzt megszavazni nem vagyunk hajlandók, (Ugy van! balfelöl.) sőt azon eszközökkel is, a melyek rendelkezésünkre állanak, ilyen körülmények között kötelességünk élni, hogy ezzel megmentsük a magyar alkotKÉPVH. NAPLÓ. 1901 —1906. XXI. KÖTET. mánynak becsületét, megmentsük a mi történelmi hagyományainkat, a melyek minket a küzdelemre kényszerítenek és köteleznek. (Ugy van! balfelöl.) Foglalkoznom kell Pitreich hadügyminiszter urnak azon hamis nézetével is, a melyet ó' a hadsereg egységének szükségére nézve felhoz. Nagyon tiszteletreméltó az a testület, a mely előtt a hadügyminiszter ur beszédét elmondotta, de midőn rátér arra, hogy az egységes nyelv szükségességét fejtegesse ós az u. n. parancsosztás technikáját ismerteti, a mivel igazolni törekszik azt, hogy ez csak egységes nyelven történhetik, nekem mégis csak ugy tűnik fel, mint a felnőttek oktatása, csodálkozom, hogy a tiszteletreméltó testület mindezt mosoly nélkül hallgatta végig, hogy minő nagy veszélyek következnének be a hadseregre, az egész országra nézve, ha a parancsok kiosztásánál nem volna egységes vezénynyelv. Erre bennem az a kétség támadt, hogy vaj]ona Waterlooi csatát csakugyan megnyerték-e, mert Pitreich elvei szerint a szövetséges csapatoknak el kellett volna azt veszíteniük. (Ugy van! bal felöl.) Hogy megnyugtassam magamat, elővettem az egyik legkitűnőbb hadtani munkát, a melyben a szövetségesek harcza a Waterlooi csatában óráról-órára le van írva. Nagy figyelemmel olvastam el azt újra, hogy meggyőződjem, igaza van-e Pitreich urnak, hogy csak a német egységes vezényleti nyelvvel lehet csatát nyerni? Mindjárt a csata kezdetéről azt olvasom, hogy a szövetségesek hadserege különféle elemekből állott. Még csak egységes főbadvezérlettel sem volt az ellátva, miután Wellington és Blücher egymásmellé rendelt hadvezérek voltak és a közös öszekötő kapocs közöttük az ő derekasságukban, összhangzó működésükben állott, meg azon nagy lelkesedésben, a mely ezt a különböző elemekből összeállított hadsereget a csatába vezérelte. Ez, t. i, az a nagy gondolat volt, hogy Napóleon ellenébe mennek, Napóleont kell most legyőzniök, a mi nem történhetett volna meg Pitreich urnak a szolgálati nyelvről a fel-" nőttek oktatására kiadott beszéde szerint, mert a Waterlooi csatában felállított hadseregek ugy Wellington, mint Blücher vezetése alatt valóban különféle elemekből voltak összeállítva, a melyek közt voltak hollandok, belgák, németek, angolok, hannoveriek, a kiknek a hadosztályai és hadtestei természetesen a maguk hadtestparancsnokaik alatt állottak, a kik részint hollandok, részint belgák, részint angolok, részint németek voltak, s ennyi különféle nyelven osztották a hadiparancsot. Ha nézem a csatasor felállítását és vizsgálom, hogy vájjon ezek a különféle elemek miképen szerepeltek a csatában, hogy például a nivellesi országútnak, a mely körül a Waterlooi csata folyt, keleti részén állottak az angolok, másik részén állottak Erigyes német herczeg katonái, a harmadikon a belgák, 40