Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.
Ülésnapok - 1901-374
290 374. országos ülés 1904 január 13-án, szerdán. nokok közül részesülnek a legtöbben ezen pótlékokban, mert viszont azok részesülnek abban a legcsekélyebb mérvben, és egészen más perczentuáczió szerint részesülnek benne, mint a sokkal nagyobb fizetésű hivatalnokok. Szerintem nem azokon segit tulajdonkép a törvényjavaslat, a kiknek a segélyre legnagyobb szükségük volna, hanem azok fizetése emeltetik nagyobb mértékben, a kiknek helyzete eddig is tűrhető volt. Azt óhajtottam volna és azt óhajtanám, hogy ha ilyen rendezés , terveztetik, hogy igazságos perczentuáczió szerint történjék az. Ez az én két súlyos kifogásom az ilyen természetű és az ilyen alapon tervezett pótlékok és fizetésrendezések ellen, és ezeknél fogva én sem ezt a törvényjavaslatot, sem pedig az ehhez -hasonló alapon tervezett fizetésrendezést a magam részéről elfogadni hajlandó nem vagyok. Rátkay László jegyző: Lovászy Márton! Lovászy Márton : T. képviselőház ! Magára a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatra nézve teljesen osztom azt a felfogást, a melyet Szederkényi Nándor t. képviselőtársam itt az imént kifejtett. Ha mégis felszólalok, annak egyedüli oka az, mert én ebben a törvényjavaslatban igen nagy, szinte kiáltó hézagot látok. Mi volt ennek a törvényjavaslatnak tulajdonkénen a e/él ja, és mi az eredete? Onnan ered ez a törvényjavaslat, hogy a régebbi kormány Ígéretei folytán a tisztviselőkben bizonyos remények keltettek fel. Ezek a remények a benyújtott 1903. évi költségvetésben számszerűleg is kifejezést nyertek. Ez a számszerinti kifejezés akként áll előttünk, hogy 18 millió korona helyeztetett kilátásba a rendes állami tisztviselők részére, és 1,800.000 korona pedig az államvasút! tisztviselők fizetésének kiegészitésére és rendezésére. Már most ez a törvényjavaslat, a mely előttünk fekszik, ezeknek a felkeltett reményeknek csak egyik részét, t. i. a rendes állami tisztviselők reményeit elégíti ki, mig az államvasuti tisztviselők reményeit nem elégíti ki. Hegedüs Lóránt előadó: A költségvetésben volt az államvasuti tisztviselőké, és nem a törvényjavaslatban. Lovászy Márton: A költségvetésben! Azt mondom. Teljesen egy alapon állunk! Mikor itt az igen t, kereskedelmügyi miniszter uihoz ez iránt egyik képviselőtársam: Vázsonyi Vilmos kérdést intézett, akkor ő kifejtette itt az álláspontját, és azt mondotta, hogy ő nem elégítheti ki az államvasuti tisztviselők igényeit, és az államvasuti tisztviselőket nem veheti be ennek a törvényjavaslatnak keretébe azért, mert azokat nem lehet azokba a bizonyos kategóriákba beosztani, a melyekbe a többi állami tisztviselőket beosztani lehet. Azt hiszem,' ez nem szolgálhat indokul arra, hogy az államvasuti tisztviselőknél a fizetésrendezésre vonatkozó, illetőleg az azoknak adandó pótlék iránti intézkedés teljesen elmellőztessék. Ha nem lehet azokat a kategóriákba beosztani, tessék a perczentuáczió alapján nekik ezt a pótlékot kiadni. Erre is megfelelt azonban a kereskedelmügyi miniszter ur, és azt mondotta, hogy ez a perczentuáczió oly csekély, hogy igazán nem is érdemes e miatt az egész dolgot felbolygatni, mert hiszen egy 2000 koronás tisztviselő kap 98 koronát, de annak felét levonják a nyugdijalapra és igy csak 49 koronája marad. Végre is lehet, hogy az igen t. kereskedelmügyi miniszter urnak ez a 49 korona igen csekély összeg, de arra a tisztviselőre mégsem olyan csekély, hogy ő rá nézve teljesen közömbös lehetne, kivált annak a tudatában, hogy annak a pótléknak a másik fele, a másik 49 korona a nyugdíj alapjának növeléséhez hozzájárul. Én tehát ezt az indokolást elegendő súlyos okul arra nézve, hogy az államvasuti tisztviselőknek a pótléka mellőztessék, el nem fogadhatom. A miniszter ur azután azt jelentette ki, hogy ő másképen rekompenzálja az államvasuti tisztviselőket, és pedig az által, hogy előléptetésben ré-zesiti őket. Hát, t. ház, az előléptetésre a rendes keretek közt igénye van minden tisztviselőnek; ezt a már felkeltett reményekkel szemben belyes rekompenzáczióul, kárpótlásul elfogadni egyáltalában nem lehet és nem szabad, mert különben azokat a jogos reményeket, a melyeket sz államvasuti tisztviselőkben a kormány ígéretei ós a közvéleménynek, a parlamentnek állásfoglalása felébresztettek, nemcsak hogy ki nem elégíthetjük, hanem bennük a legnagyobb csalódást keltjük fel. Már pedig azt hiszem, hogy az államvasuti tisztviselői kar, a mely az ő oly nehéz hivatalát teljes odaadó buzgalommal és óriási felelőség mellett viseli, nem érdemli meg azt, hogy az állam és a törvényhozás részéről ilyen keserű csalódásnak legyen kitéve. Én most ez alkalommal pozitív indítványt nem teszek, mert nincs reményem annak elfogadására és nem is akarok ennek a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatnak a megszavazása elé akadályokat gördíteni. Kérem azonban a t. kormányt, legyen szíves ezt a kérdést megfontolni — a törvényhozásban az áldozatkészség megvan — és egy külön kis törvényjavaslattal, a melynek épugy, mint a jelen törvényjavaslatnak a megszavazása elé semminemű akadály nem gördül és nem is gördülhet, ezt a kérdést hamarosan megoldani. Ily módon ennek a derék, önfeláldozó, kötelességét teljesítő tisztviselői karnak már felkeltett reményeit igen szépen és könnyen ki lehet elégíteni. Ezeket kívántam elmondani. (Helyeslés bálfelöl.) Rátkay László jegyző: Nessi Pál! Nessi Pál: T. képviselőház! Szemben pártom egyik tagjának, Kecskeméthy Eerencznek álláspontjával, a melyben a javaslatot nem fogadja el, én Kossuth Ferencz pártvezérem álláspontját teszem magamévá, a javaslatot, bár nem vagyok azt képes melegen üdvözölni, de
