Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-374

37f. országos ülés 190Í január 13-án, szerdán. 289 vényjavaslat mellett fogadja el. Határozati javas­latom igy szól (olvassa): »A ház utasítja a kor­mányt, hogy sürgősen terjeszszen be törvény­javaslatot, mely a tisztviselők függetlenségének biztosítására szolgáló szolgálati pragmatikát és fegyelmi szabályzatot megállapitsa.« (Helyeslés a baloldalon.) A többi állampolgároknak pedig, azon uj terhek rekompenzácziójául, a melyeket most az ő vállaikra rakunk, adjunk szocziális biztosítékokat, adjuk meg a létminimum adó­mentességét ugy, a mint az másutt is megvan. Kérem tehát, mondja ki a ház, hogy a kormány az 1200 koronán aluli jövedelmek adómentessé­géről mielőbb törvényjavaslatot nyújtson be. (Elénk helyeslés a baloldalon.) A tárgyalás alatt levő javaslatot különben elfogadom. (Élénk helyeslés a néppárton.) Rátkay László jegyző: Szederkényi Nándor! Szederkényi Nándor: T. képviselőház! Köz­tudomású tény, hogy ezen törvényjavaslat alap­ját képező általános fizetésrendezési javaslat, a mely még az 1902-ik év deczember havában Széll Kálmán miniszterelnöksége alatt terjeszte­tett be, a pénzügyi bizottságban már letárgyal­tatott- A pénzügyi bizottságban én barátaim hozzájárulásával elősoroltam mindazon hiányo­kat, a melyek azon törvényjavaslatban foglal­tatnak, a melyeket tehát javítani, kiigazítani és pótolni kell. Azt a törvényjavaslatot azonban, a mely sokáig feküdt a ház asztalán, végre a jelen kormány visszavonta, illetőleg ha nem is vonta vissza, kilátás annak tárgyalására most nincs. Sajnos, t. képviselőház, hogy ez a törvény­javaslat ugy, a mint mi azt óhajtottuk, már rég nem került a ház tárgyalása alá; (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) hiszen azok a kifogá­sok, a melyeket a kormány e javaslat tárgyalá­sának elodázására felhozott — hogy ugy fejez­zem ki magam — csak üres kortesfogások vol­tak (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) azon nemzeti követelések ellenében, a melyeket mi itt az ország érdekében felállítottunk és a melyek­nek megvalósítását mi szükségesnek tartjuk. Ezen küzdelem leverésére akarta felhasználni a kormány ezt a törvényjavaslatot, húzta, halaszt­gatta tehát annak tárgyalását, s mi valóban éreztük, hogy az országnak egy óriási státusa, a tisztviselői kar, milyen huzavonának esik ál­dozatául csupa kortesfogásból. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Midőn ezeket konstatálom, egyszersmind ki kell jelentenem, hogy az a tisztviselői kar, a mely ezen huzavona következtében szenvedett, a mi elismerésünket vivta ki; (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) mi tisztelettel hajlunk meg előttük azért, hogy ők tűrték ezt az állapotot és nem engedték magukat felhasználtatni abból a czélból, a melyből őket a kormány felhasználni akarta, vagyis nem járultak hozzá ahhoz, hogy a kormány a nemzeti követelések ellenében őket játszsza ki ütőkártyául. (Ugy van! Ugy van! a báloldalon) Ezért elismerés illeti őket; haza­KÉPVH. NAPLÓ. 1901 —1906. XXI. KÖTET. fiak ők, nemzeti érzés van keblükben, mert az ország legnagyobb érdekét a maguk anyagi ér­dekei fölé helyezték. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) T. képviselőház ! Az előttünk fekvő törvény­javaslat telve van hibákkal, azt lehet mondani, hogy a hibák egész özöne foglaltatik benne; és mégis e pillanatban tartózkodom a hibák bő­vebb taglalásától azért, mert nem akarom azt, hogy az, a mi jó van benne, ne érvényesüljön azokra nézve, a kik megérdemlik. De sokan vannak, a kikre nézve káros, és egy nagy rétege a tisztviselői karnak nagyon fájó szívvel nézi ezen törvényjavaslatot, a mely az ő előmenetelü­ket nem javítja. De hallgassunk most ezekkel a panaszokkal; én azon feltevésben fogadom el ezen törvényjavaslatot, hogy a t. kormány azon igéretót, a mely szerint a tényleges rendezésre vonatkozó törvényjavaslatot mielőbb be fogja terjeszteni, minél előbb biztosan be fogja vál­tani. Akkor majd igénybe fogjuk venni a tár­gyalásra rendelt időt, és ki fogjuk mutatni mindazt a hibát, a mit itt javítani kell, azon reményben, hogy a képviselőház azokat tényleg ki is fogja javítani, és helyre fogja igazítani. Ezen feltevésben fogadom el azon határozati javaslatot is, a melyet az előttem szólott t. kép­viselőtársam benyújtott, hogy a szolgálati prag­matikára nézve is hozzon a ház határozatot. (Helyeslés balfelöl.) Ezen határozati javaslathoz kész örömmel járulok hozzá, mert föltétlenül szükséges az, és itt az ideje annak, hogy Ma­gyarország tisztikara a fehér rabszolgák állapo­tából kiemeltessék, (Helyeslés balfelbl.) és annak függetlensége, a törvények végrehajtásának ezen egyedüli alapja létesíttessék. (Helyeslés balfelöl.) Ezen értelemben fogadom el és járulok hozzá a törvényjavaslathoz. (Helyeslés a baloldalon.) Rátkay László jegyző: Kecskeméthy Ferencz ! Kecskeméthy Ferencz: T. képviselőház! Csak nagyon röviden kívánok ezen törvényjavaslathoz hozzászólani. (Halljuk! a szélsobaloldalon.) Szó­lok annyival inkább, mert hiszen már több oldalról hangoztatták, hogy itt tulajdonképen a jövendőbeli fizotésrendezés ügyéről is van szó, és én különösen erre való tekintetből kívánom most észrevételeimet megtenni. Egyik észre­vételem és kifogásom ezen törvényjavaslat ellen és általában a fizetésrendezés ellen az, hogy nem látom azoknak alapját kellőleg előkészitett­nek. (Halljuk! a szélsobaloldalon.) Az adófizető nagyközönség évek óta szinte türelmetlenül varja már a progresszív adózta­tásnak keresztülvitelét Mindaddig, a míg ez keresztülvive nincs, minden ilyen fizetésrendezés csak azt az adózó közönséget fogja sújtani to­vábbra is, a mely már eddig is roskadozik az adóterhek alatt, Másik észrevételem és kifogá­som arra vonatkozik, hogy nem látom itt méltá­nyosan és igazságosan keresztülvive a rendezés ügyét. Én nem fogadhatom el azt, a mi itt már el is mondatott, hogy a legalsóbbrendü hivatal­37

Next

/
Oldalképek
Tartalom