Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-374

288 37í. országos ülés 1904 január 13-án, szerdán. lat egy kristálytiszta patát. Nohát nagyon kis patak, az kétségtelen, mert a tisztviselőket nem elégíti ki, azon reményeket, a melyeket a kor­mány felkeltett, még csak meg sem közeliti, sőt mindazon költekezéseket, a melyeket sokszor a kis ember kénytelen elkövetni szorultságában és a melyeket az ígért fizetésjavitás reményében követett el, ez a pótlék a legkisebb mértékben sem fedezi. így igazán nagyon nehéz kérdés előtt állok, ha azt kérdezem: miért fogadjam én el ezt a törvényjavaslatot. A tisztviselőnek nem adja meg azt, a mit már eddig kilátásba helyezett a törvényhozás azon törvényjavaslattal, a melyet a pénzügyi bizottság letárgyalt, de a mely, sajnos, jelenleg nincs a törvényhozás előtt. Ha a kor­mány és a kormánynak ugyanaz a pénzügy­minisztere helyesnek és jogosnak tartotta a múlt fizetési törvény benyújtását és az állam budget­jével megegyeztethetőnek tartotta azt, hogy a tisztviselőkben reményt keltsen, ugy nem látom be azokat az okokat, a melyek eltérítették ettől a szándéktól. Vagy igaza volt akkor, a midőn azt mondotta, hogy a tisztviselőknek olyan fize­tésfelemelésre szükségünk van, vagy pedig nem volt igaza. Ha igaza volt, akkor nem kellett volna azt az emelést leszállítania, ha pedig nem volt igaza, akkor nem tudom megérteni, hogy hogyan csinálhatta ugyanez a pénzügyminiszter ugyanezt a javaslatot? A helyzet ma olyan, hogy nem engedi meg ennek a javaslatnak részletes kritikáját. Kötve vagyunk az időhöz. Nem is fogok rész­letesen kiterjeszkedni az egészre. A helyzet nyomása alatt kénytelen vagyok a törvény­javaslatot en bloc elfogadni azért, mert látom, hogy a jelen helyzetben a tisztviselők többet és jobbat nem kaphatnak. De figyelmébe aján­lom a pénzügyi kormánynak azt, hogy mindenütt, a hol a tisztviselők javadalmazását emelték, gondoskodtak azzal kapcsolatban arról is, hogy olyan fedezetet teremtsenek az állami bevételek tekintetében, a mely nem hárul nagy mérték­ben a kis exisztencziák vállaira. (Helyeslés a haloldalon.) Az osztrák tisztviselői fizetésfel­emelésnél gondoskodtak egy uj adónemről, ne­vezetesen megadóztatták az I. és II. osztályú vasúti jegyeket, s ezzel elérték azt, hogy az állampolgároknak azon osztályai fedezték leg­nagyobbrészben ezt az ujabb terhet, a melyek vagyonosabbak, (Ugy van! Ugy van! a bal­oldalon.) és igy nem rakták az egész uj terhet az összes állampolgárok vállaira. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Végül azt kérném a kormánytól, hogy nyilvánítsa ki valami módon azt a határidőt, a melyen belül ezt az átmenetinek tekintett in­tézkedést megszünteti éa egy végleges rende­zést hoz. Mert itt van megint a nagy diszkré­czionális hatalom. Nincs itt megmondva, med­dig lesz érvényben e törvény, nincs meg­állapítva, hogy ebben, vagy a jövő évben a kormány beadja-e végleg a fizetésrendezésről szóló törvényjavaslatot. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Előttünk áll egy választás, vagy állhat. Nagyon kényelmes dolog lesz hát tiszt­viselőkkel korteskedni oly módon, hogy azt mondják nekik: ha a kormányra szavaztok, mentől előbb kaptok végleges rendezést, ha nem, akkor nincs hozzákötve a kormány, hogy végleges rendezést csináljon. (Zaj a baloldalon.) Egy haladást látok azonban az előttünk fekvő törvényjavaslatban az előbbi javaslattal szemben, s ez egy oly nagy indok, a melynél fogva hozzájárulhatok ezen javaslat elfogadásá­hoz, hogy t. i. a fizetésfelemelés súlypontja nem a magasabb, hanem a kisebb állásokra van he­lyezve. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ez helyes, s habár talán nem olyan mértékben van keresztülvive, a milyen mértékben helyes volna, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) de mégis örü­lök, hogy legalább egy jó pontot találhatok ebben a törvényjavaslatban, a mely pont a helyzeten kivül arra késztet engem, hogy ezen javaslatot elfogadjam. A tisztviselők pragmatikáját illetőleg szük­séges volna a tisztviselők összeférhetlenségének megállapítása . . . (Ugy van! Ugy van! a bal­oldalon.) Hock János: S a fegyelmi törvény! Simonyi Semadam Sándor:.. . a fegyelmi törvénynyel együtt, mert azt látjuk, hogy a kisebb tisztviselő el van tiltva majdnem minden mellékkeresettől, a nagyob állásokban pedig osz­togatnak, vagy juttatnak . . . (Felkiáltások bal­felöl : Igazgatóságok!) Buzáth Ferencz: Egész közgazdasági tevé­kenységet fejtenek ki! Simonyi Semadam Sándor:. .. olyan mel­lékfoglalkozásokat, a melyek igazán gazdagon kárpótolják a tisztviselőt azon elmulasztott idő­ért, a melyet különben is hivatalától von el. (Ugy van! Ugy van! bálfelöl.) Különösen felhívom a kormány figyelmét arra, a mi nekem legjobban fáj, hogy t. i. a birákról különös gondoskodás nem történik. Mert a bírákat nem lehet az állami tisztviselőkkel minden tekintetben egy kategóriába helyezni. Ha mi azt kívánjuk, hogy az a biró vagyonok felett ítélkezzék napról-napra, és hozzáférhetlen, megvesztegethetlen ember legyen, akkor minekünk a bíróról kell elsősorban gondoskodnunk, ugy, hogy anyagilag minden tekintetben független legyen. (Helyeslés a baloldalon.) A milyen mér­tékben czivilizált egy állam, olyan mértékben gondoskodik arról, hogy bírái anyagi tekintetben teljesen függetlenek legyenek. (Ugy van! Ugy van! a bal felöl.) Nem akarom a t. ház figyelmét fárasztani, s ennélfogva befejezem beszédemet azzal, hogy egy határozati javaslatot terjesztek elő; nem kötöm ehhez a tárgyalás alatt levő javaslat meg­szavazását, de óhajtom, hogy határozati javasla­tomat a ház a most tárgyalás alatt levő tör-

Next

/
Oldalképek
Tartalom