Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-374

374. országos ülés 1904 január 13-án, szerdán. 285 tük, (Ugy van! balfelöl.) még Széll Kálmán kormánya idejében azt, hogy az állandó rendezési javaslat, ugy ahogy, akkor a pénzügyi bizottság által el lett fogadva, a ház elé kerüljön, természetesen akkor is fentartva jogunkat e javaslatra észrevételeinket megtehetni: tehát semmi esetre sem mi hátráltattuk azt, (Ugy van! balfelől) hogy ez a sürgős kérdés már régóta meg legyen oldva, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) sőt a mi oldalunkról több alkalommal erre vonatkozólag határozati javaslatok is lettek beterjesztve. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezek után egyszerűen csak azt akarom kifejezni, hogy én és partom a tervezett ideiglenes rendezést elfogadjuk, annál is inkább, mert azt látjuk, hogy a legkisebb rangfokozatú tisztviselők kapnak legnagyobb számban pótlékokat, arányosan felfelé pedig a pótlékok száma csökken s ezzel érvényesül az az elv, hogy a Bzegényebb emberek sorsán segítsünk elsősorban. (Helyeslés a szélsb'baloldálon.) Szőts Pál jegyző: Gr. Batthyány Tivadar! Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház! Magam részéről is csak egészen röviden kívánok néhány szóval a vitához hozzászólni, hogy álláspontomat inkább csak markírozzam, mint fejtegessem. A pénzügyi bizottság, t. ház, azt mondja: Miután a politikai heíyzet folytán a fenti jelentésünk, — t, i. a pénzügyi bizottság első jelentése a tisztviselők fizetésjavitásáról, — miután a politikai helyzet folytán a fenti jelentésünk által támogatott 318. sz. nagyobb törvényjavaslattal és az abban fölvett kérdésekkel szemben a képviselőház még állást nem foglalt stb. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Formailag igaza van a pénzügyi bizottságnak, a mikor azt mondja, hogy a ház az első javaslattal szemben, a melyet a Széli-kormány adott be, és a melyet kellő módosításokkal a pénzügyi bizottság a háznak elfogadásra ajánlott, mondom, formailag igaza van a pénzügyi bizottságnak, hogy a ház azzal szemben nem foglalt állást. Lényegileg azonban, vagy hogy ugy mondjam: moraliter igenis foglalt állást e háznak oly nagy része, hogy ebből tulajdonképen a konzekvencziákat csakis ennek az állásfoglalásnak megfelelően lehetne dedukálni. Ugyanis, a mint már deczemberi felszólalásomban volt szerencsém erre utalni, a t. háznak ellenzéki oldalai, nevezetesen a két függetlenségi pártnak ugy vezérei, mint legtöbb felszólaló tagjai nem egyszer, de számtalanszor utaltak arra, hogy a pénzügyi bizottság 379. számú jelentésében foglalt törvényjavaslatot elfogadni kívánják. Hock János: Egy nap alatt letárgyalják, csak nyújtsák be. Gr. Batthyány Tivadar: A szabadelvű párt és annak hivatott vezére, Széll Kálmán volt miniszterelnök ugyancsak, nem egyszer, de ismételten itt a házban és a tisztviselők küldöttségeivel szemben is hangsúlyozta, hogy a javaslat elfogadása egyszerűen attól függ, hogy a parlamenti helyzet erre időt engedjen. Hock János: Megéljenezték, a mikor benyújtotta ! Gr. Batthyány Tivadar: Majd azt én is elmondhatom. (Derültség.) Meg is éljenezték, a mint Hock János t. barátom emliti, helyeselte velem együtt az egész többség, hogy ez a javaslat minél előbb letárgyaltassék, ugy, hogy a t. néjjpárt kivételével, a mely akkoriban még nem határozott ez ügyben, az egész parlament határozottan állást foglalt a javaslat mellett vezérei, felszólalói utján, és így szerintem az egyetlen logikus és helyes dolog az lenne, ha a t. ház kimondaná, hogy az eredeti javaslatot kívánja minél előbb letárgyalni, természetesen egy bizonyos átmeneti, visszaható rendelkezéssel, a melyre ma a kalendárium szempontjából feltétlenül szükség volna. Én, t. ház, azt hiszem, hogy pénzügyi momentumok sem indokolhatják komolyan, hogy az állami tisztviselőknek kevesebbet adjunk, legalább most kevesebbet, mint a mennyit a Széliféle javaslat kontemplált. A pénzügyi bizottság az eredeti javaslat mellett ugyanis a javaslat költségekép kimutat 17,890.793 koronát. A jelen törvényjavaslatban a költségek 16 millió koronában vannak maximumkép kontemplálva, és nem hiszem, hogy az igen t. kormány a 16 millióból megtakaríthatna valamit, vagyis számolt azzal, hogy a 16 milliót ki is fogja adni. Maradna a pénzügyi bizottság jelentése és a mostani törvényjavaslat közt 1,890.793 korona differenczia. Megengedem, hogy ez a differenczia, ez a megtakarítás néhány évre fennáll, de már az állandó rendezésnél abszolúte nem állhat fenn, mert, a mint igen helyesen jegyezte meg az előadó ur, ezen ideiglenes törvényjavaslat csak egy emelet, a melyre azután a végleges törvényjavaslat egy ujabb emeletet lesz hivatva felemelni. A legkevesebb, a mit a végleges törvényjavaslatban tenni kell, az, hogy azon ür, a melyet a jelenlegi ideiglenes törvényjavaslat fenhagy, hogy t. i. az első, legmagasabb fizetési fokozatot üresen hagyja, valamikép betöltessék. Akkor, azt hiszem, nem leszünk messze attól, hogy néhány éven belül ugyanannyiba fog kerülni az állami tisztviselők fizetésjavitása, mint kerülne az eredeti javaslat szerint. Tulajdonképen semmi másról nincs tehát szó, mint arról, hogy meg nem takarítva egy-két millió koronát, megadjuk az állami tisztviselőknek azt, a mit nekik megígértünk s a mire már egy év óta — azok után, a mik a parlamentben történtek — teljesen jogosan számithatnak is. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Én tehát csak ismétlem, hogy teljesen helyeslem azt, a mit a t. kormányok, de Széll Kálmán miniszterelnök ur is megígértek, hogy az állami tisztviselők, de azután a megyei tisztviselők is megfelelő fizetésrendezésben részesüljenek s ezt a magam