Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-373

276 373. országos ülés 1904 január 12-én, kedden. felni, Felelt már rá tegnap.) Igaz-e az, hogy a magyar nyelvnek érvényre jutása meghiusittatik és Ausztriában az osztrák kormány és a hadügyminisztérium ezzel szemben ellentállást fejt ki? Igaz-e az, hogy megakadtak a tárgyalások és igaz-e az, hogy a t. miniszterelnök ur és az igazságügyminiszter között ezen kérdésben nézeteltérések vannak? Ilyen dolgokat a t. miniszterelnök ur elmondhatna itt, ha annyira, szivén viseli azt, hogy a köztudat fel legyen világosítva, de a t. miniszterelnök ur ne akarja felhasználni a nemzeti aspirácziókat arra, hogy itt azt hiszi, hogy az emberek nem mernek szint vallani és mert tudja, hogy ezt talán valahol nem látják szívesen, bogy azért mi ettől meg fogunk hátrálni és nem fogjuk merni kimondani azt, hogy ez a mi nézetünk. Igenis mi a nemzeti aspirácziókat jogosaknak, helyeseknek tartjuk. (Élénk helyeslés és éljenzés a haloldalon.) Nézeteltérés, t. miniszterelnök ur, volt a taktika tekintetében, de az elvre" nézve nézeteltérés nemcsak nem volt. hanem mi még tovább mentünk. Végre azt az egyet mondhatom a t, miniszterelnök urnak, azt mi nem tettük volna, ha megállapodunk ilyen programmpontokban, hogy ezen programmpontoknak megváltoztatásába belemenjünk, hogy kijelentsük, hogy ez itten programmot képez, de ezt a programmot ebbe a terembe behozni nem szabad, (Helyeslés balfelol.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Nem kívánom a t. ház idejét igénybevenni azzal, hogy mindazokra kiterjeszkedjem, a miket t. képviselőtársam most hamarosan per tangentem előhozni jónak látott, hogy a közfigyelmet elterelje attól a precziz kérdéstől, (Ugy van! TJgy van! a jobboldalon.) hogy a magyar vezénynyelvnek mostani megvalósítása a néppárt programmjában benne van-e vagy sem, és hogy azt az álláspontot, a mely az ujonczjutalék megszavazását a magyar ve/.énynyelv megvalósításához köti, a néppárt helyesli-e vagy sem, mert ez most az akut kérdés, a melyre nézve tanácsos volna tisztába jönnünk a helyzettel. (Helyeslés a jobboldalon. B. Kaas Ivor közbeszól. Élénk felkiáltások a jobboldalon: Vizet!) Elnök: Csendet kérek! Kaas képviselő ur már hozzászokott, bogy itt más képviselő urak beszéde alatt egész beszédeket tart. Ez a házszabályokkal ellenkezik, erre figyelmeztetem a képviselő urat és kérem, hogy attól tartózkodni szíveskedjék. Gr. Tisza István miniszterelnök: Ismétlem, hogy mindezekre a kérdésekre ki nem terjeszkedem. De miután t. képviselőtársam tulajdonképen megismételte azon interpellácziót, a melyet tegnap gróf Apponyi Albert képviselő ur intézett hozzám, egyszerűen megjegyzem azt, hogy én arra az interpelláczióra preczize válaszoltam, azt a választ az interpelláló képviselő ur tudomásul vette, és ha a képviselő ur ezekre a kérdésekre, a melyeket megismételt, választ kivan, legyen szives felütni a ház naplóját és elolvasni benne azt a választ, a melyet tegnap adtam. (Helyeslés a jobboldalon.) Egyetlen uj kérdést vetett fel- a képviselő ur, a melrre nézve kénytelen vagyok őt azzal a válaszszal megszomoritani, hogy sem ebben, sem más kérdésben az én t. barátom, az igazságügyminiszter ur és én közöttem semmiféle nézeteltérés nem volt. (Helyeslés és derültség a jobboldalon.) Rakovszky István: Félremagyarázott szavaim értelmének helyreigazítása rzimén kérek szót. A t, miniszterelnök ur sokkal preczizebben tette fel a kérdést most, mint első izben, megtoldotta ugyanis a »mostani« szóval, a mely szót, a gyorsírói jegyzetekből is konstatálni lehet, az ^első felszólalása alkalmával nem használta. Én is megnyugtathatom a t. miniszterelnök urat és ismételhetem azt, hogy a néppárt programmjában az benne nem volt, ép ugy a mint a t. szabadelvű párt programmjában (Ellenmondások a jobboldalon.) ez nem volt benne. Mi ezt expressis verbis most, a mint ezt január 26-án elmondott beszédem mutatja, nem kérjük, de jogosnak, méltányosnak tartjuk és egy czélnak tekintjük, (Derültség a jobboldalon.) Holló Lajos: Mondják önök is ezt! Rakovszky István: ... a melyet el kell érni. mert a mint tudjuk, az urak nem akarják nyomban, nem akarják rögtön. De engedje meg a t. többség és a t. miniszterelnök ur, azok ellen, a kik ezt sürgették és sürgetik, nem törünk (Helyeslés balfelöl.) és hogyha meg nem tudjuk valósítani most, nem kicsinyeljük e törekvést, nem gyanúsítjuk azokat, a kik erre törekszenek, hogy országrontók és nem dicsérjük fel azokat, a kik ezt a harczot felidézték, azt vitték és azt azután abbahagyták. (Elénk helyeslés a néppárton és a baloldalon.) T. képviselőház! A miniszterelnök urnak ezt a kíváncsiságát tehát kielégittem, de ő az én kíváncsiságomat nem elégítette ki, hogy a szabadelvű párt j>rograinmjának 8. pontjánál is, a mely elé Polónyi Géza t. képviselő ur itt egy tilalomfát állított fel, vallja-e ezt és ezt is itt keresztül akarja-e vinni? (Élénk helyeslés a néppéirton. Helyeslések a szélsobaloldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház! Régen megmagyaráztam, hogy miután a 8. program mpontban az van, hogy a nyelv kérdésében nem kíván a szabadelvű párt semmiféle intézkedést tenni, s igy semmiféle intézkedést vagy negativ természetű kijelentést nem is fog és sohasem fog olyan helyre hozni, a hol a pozitív alkotások tere van. (Helyeslések a jobboldalon.) Minden olyan pontja egy programmnak, a mely pozitív alkotást és reformot kíván, kell, hogy házhatározatot képezzen és törvény, vagy házhatározat alakját felvegye, de egy olyan programmpont, a mely megmagyarázza az országnak, hogy