Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-373

373. országos ülés 190í január 12-én, kedden. 259 kében sincsen, hogy mi idegen államok bizton­ságába és viszonyaiba egyáltalában beleavatkoz­zunk, hogy mi azt a katonai nagy készültséget, melyet súlyos terhek árán megszavazunk, idegen államok érdekei ellenére való felhasználásra kössük le. Hiszen Törökországban maga a török had­erő, a mely nagyobb, mint Ausztria és Magyar­ország hadereje, körülbelül négyszáz és nem tu­dom, mennyi ezerből áll béke idején is, maga az is elegendő arra, hogy Maezedóniában ren­det és békét csináljon, mert hisz a tartomány­nak nincsen szervezett és rendezett hadereje, hanem csak felkelő csapatai Ha nem volna meg a békecsinálásnak ez a módja, akkor érthető oka volna a beavatkozásnak. De hisz van Török­országnak hadereje! A mennyiben pedig azok az államok a saját függetlenségüket akarják keresztülvinni a török hatalommal szemben szabadságharczukkal és felkelésükkel, ezt meg­akadályozni és azokat a felkeléseket elnyomni épen nem áll érdekében Magyarországnak, mely a balkán népek felszabadulását soha nem nézte ellenszenvvel, hanem mindig rokonszenvvel ki­sérte és a jövőben is bizonyára ezzel fogja ki­sérni. Ennek következtében Magyarországnak a be nem avatkozás elvét kell szem előtt tartania és Magyarországtól ujonczokat és katonai ké­szültséget követelni egyáltalán nem lehet, ha ezzel ilyen maczedóniai kalandokba akarják az országot belevinni. Azokra a határozati javaslatokra nézve, melyeket a magunk részéről előterjesztettünk, az előadó ur a rideg visszautasítás álláspontjára helyezkedett, a mit én nem tartok indokolha­tónak. Ezen javaslatok egy része, ugy az Ugron Gáboré, mint Okolicsányi t. képviselőtársamé, vonatkozik arra, hogy ez a szakasz közjogilag korrekt és helyes szövegezést nyerjen. De hogy milyen teljes fejetlenség uralko­dott ezen szakasz megszövegezésében, azt bátor leszek egy rövid példával bemutatni. Ezen tör­vényjavaslatban t. i. az van az első szakaszban, hogy az 1889 : VI. törvényczikk 14. §-ában fog­lalt összes egyéb feltételeknek és korlátozások­nak érvényben tartásával szavaztatik meg. Most már ha nézzük ezen hivatkozott tör­vényszakaszt, meg méltóztatnak róla győződni az első szempillantásra, hogy annak csak egy kis része az, a mit hatályban tartunk, a többi pedig mind anakronizmus, mert fenn sem tart­ható. A 14. §. első bekezdése pl. arra vonatko­zik, hogy tiz éven belül az ujonczlétszám min­denkor a legutóbbi népszámlálás eredménye alapján osztandó fel. Hát a következő 1903-ik évben — jobban mondva a múlt 1903-ik év­ben — már egy ujabb népszámlálás egyáltalán be nem következhetik. Ezen szakasz intézkedé­sét tehát át nem vihetjük és fenn nem tarthat­juk; mert ez csak akkor volt helyén, midőn tiz évre volt az ujonczlétszám megállapítva és egy ujabb népszámlálás igenis lehetséges volt. Az első bekezdés tehát mint teljesen értelmet­len, fenn nem tartható. Jön a második bekezdés: »Az előbbi pont­ban megállapított ujonczlétszám tiz évre érvé­nyes.* Ez ismét nincs fentartva, mert e tör­vényjavaslatban csak egy évre van fentartva, megállapítva az ujonczjutalék. Jön a harmadik: »Az 1880-ik évi deczem­ber 31-én a monarchia mindkét államának terü­letén foganatosított népszámlálás eredményeként jelenleg a magyar korona országaiból 42.711 ujoncz állítandó ki.« Ez ismét nincs megtartva, mert ma nem az 1830-iki népszámlálás ered­ménye áll előttünk, hanem az 1900-iki, és en­nek alapján nem 42.711 ujoncz, hanem 44.076 ujoncz állítandó ki, tehát ez a bekezdés sem tartatik érvényben, Jön a negyedik bekezdés: »A közös had­sereg megállapított ujonczjutaléka csak akkor lesz kérdésbe vehető tiz év lefolyása előtt, ha ő Eelsége az illető felelős kormányok utján az ujonczjutaléknak emelését vagy leszállítását szükségesnek tartja.« Tehát tiz éven belül csak ugy lehet leszállítani vagy felemelni, ha arra nézve ő Eelsége kormánya előterjesztést fog tenni; de ez tiz évre vonatkozik, most pedig egy évre állapittatik meg a létszám, egy éves törvénynél tehát ezt sem lehet fentartani. A következő intézkedés, t. képviselőház, hogy a fentebbi határidő eltelte előtt köteles a kormány ujabb törvényjavaslatot, előterjesztem. Ez fentartatott, de azt a törvény szerkesztése következtében áttették a második szakaszba. Ezt az intézkedést tehát nem ez a szakasz tartja fenn. A következő pont igy szól: »A magyar korona országai honvédségének fentartására szükséges évenkinti ujonczjutalék hasonlólag 10 évi érvénynyel 12.500 főben állapittatik meg.« Minden uj intézkedés, a melyet ez a gallima­tiász, a mit szakasznak neveznek, fentart, az összes egyéb feltételek és korlátozások épségben tartásának kifejezésével, mind elesnek, mert a 14. §. egyetlen bekezdését sem tartja fenn ez a szakasz, mert azok mind más intézkedésekre vonatkoznak, részint pedig hatályukat vesz­tették az idők lefolyása folytán. Csupán a legeslegutolsó tartatik fenn, az érvényben is van, a mely ugyanis a jutalék megadását ujabb törvény megszavazásától teszi függővé, azt pedig betették e törvénynek egy másik szakaszába. Ez mutatja, hogy oly ellenvetések, a me­lyeket erről az oldalról — ilyenkor megenge­dem, erősebb szemüvegen nézve a dolgokat ­terjesztenek a ház elé, igenis megszivlelést igé­nyelnek; mert ha semmiféle ellenőrzést nem gyakorolnak a ház ez oldaláról, keresztül csúsz­nak ezek a javaslatok ugy, a mint vannak és akkor méltán tehet szemrehányást a t. előadó ur, hogy miért nem tetszett régebben megtenni 33*

Next

/
Oldalképek
Tartalom