Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-373

373. országos ülés 190b január 12-én, kedden. 251 miniszterelnök ur birja-e a király elhatárázását arra nézve, hogy a mit ő itt megígért, ahhoz a király annak idején hozzá is fog-e járulni? (Helyeslései a szélsőbaloldalon.) Tudnunk kell azt is, t. képviselőház, hogy a felségjogok tulaj donképen kétfélék voltak a régi rendi alkotmány fenállása idején. A rendi országgyűlés ugyanis fenntartottakra és közlöttekre osztotta azokat: jura reservata majestetica és jura communicata; h esőbb, 48 előtt a felségjogok ugy alakultak, hogy voltak olyan felségjogok, a melyek fentartattak és voltak olyanok, a melyek nem tartattak fenn. A lentartottak azok voltak, a melyeket a király távollétében a nádor nem gyakorolhatott és voltak a fenn nem tartottak, a melyeket gyakorolhatott. Az 1867 : XII. t.-cz. azonban megszüntette ezt a megkülönböztetést és kimondta, hogy ő Felsége a király a végrehajtó hatalmat minisztériuma által személyesen gyakorolja. Tehát az a chlopyi hadiparancs, tekintettel arra, hogy ellenjegyezve nincs, nálunk alkotmányjogilag figyelmet nem érdemel. Nagyon természetes, hogy a király a hadseregben, a melynek ő, a mint ő mondja, legfelsőbb hadura, hadiparancsot kibocsáthatott, de annak ránk nézve semmi néven nevezendő jogi konzekvencziája nem lehet, ugy, hogy ennek ellenében az a határozati javaslat, a melyet Kossuth Ferencz t. képviselő ur akart beterjeszteni és Holló Lajos t. képviselő ur be is terjesztett, se nem oszt, se nem szoroz, és Holló sem ugy nyújtotta azt be, mint hogyha annak elfogadásával aztán meg is volna elégedve, hanem mivel az se nem árt, se nem használ, hát hadd legyen benne. Hiszen az, hogy minden jog forrása csakis a nép lehet, magától értetődik. A nép is csak azért enged át egyet-mást az ő jogaiból, mert czélszerünek, szükségesnek tartja az állam fentartására. A királyi intéztézmény is csak olyan, mint minden más intézmény '• az állam fennállására szolgál. De nagyon természetes, hogy mihelyt azzal a joggal, a melyet a nép a királyra átruházott, a király visszaél: annak az államnak fentartása többé biztosítva nincs. Épen azért a nép — ismétlem — csupán csak annyit ruház át a királyra, a mennyi az állam fentartására szükséges. A felségjogokat tehát akkép értelmezni, hogy azok a királynak vele született jogai, képtelenség, lehetetlenség! (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Azt hiszem, ezek után ez a határozati javaslat le van szállítva kellő értékére. De nem is ez volt itt a kérdés. Senki sem vitatta azt, hogy vájjon a jogok forrása ki lehet más, mint a nép. Ezt a határozati javaslatot tehát vívmánynak abszolúte nem fogadhatom el. Már most, a mi "az én határozati javaslatomnak azt a részét illeti, hogy elengedhetetlen feltétel a magyar nyelv tudása, erre nézve azt mondja a miniszterelnök ur, hogy miért kívánunk nagyobb kvalifikácziót egy tiszttől, hogy az két nyelvet is tudjon, midőn ez nem szükséges és az idők folyama alatt úgyis elsajátítja azt. Hát, t. ház, a mikor attól az egyszerű bakától megkívánjuk, hogy két-három hét alatt sajátítsa el a német kommandót és büntetést kap, hogy ha nem tudja, kellőkép azokat a fordulatokat, midőn általa nem értett nyelven vezényelnek, akkor egy intelligens embertől megkívánhatjuk azt, hogy annyit sajátítson el abból a nyelvből, a mennyi a legénységgel való érintkezéshez szükséges. Ez, azt hiszem, nem méltánytalan kívánság. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Hogy azután a hadsereg véd- és harczképességére befolyással bír az, ha magyarul vagy magyarul is beszél a tiszt, ebben a tekintetben utalok a honvédségre, a melynek nincs műszaki csapata, mivel a tüzérség a közös hadseregből van hozzá olvasztva, s mégis együtt operálnak. A tüzéreknek németül kommandiroznak, a honvédeknek magyarul s a tisztelt honvédelmi miniszter ur azt mondja, hogy miért volna szükséges a honvédségnek a tüzérség, mikor úgyis hozzáolvasztották a közös hadseregből. Hol van tehát, t. ház és t. honvédelmi miniszter ur az a hires egységes szervezet , a melyet a magyar nyelv tudása megbontana? Ez tehát azt mutatja, hogy nagyon jól lehetne operálni a közös hadsereggel akkor is, ha annak magyarországi része magyarul, osztrák része pedig németül vezényeltetnék. Hisz most is két nyelven vezényelik a magyar honvédséget és egy nyelven a közös hadsereget, ugy, hogy ha hadtestben operálnak, három-három vezényleti nyelv lehet egy hadtesten belül. Én, t. ház, a királynak az egységes beiszervezetre, vezényletre és vezérletre vonatkozó felségjogát nem ugy értem, mint a közös hadseregre, mint az egész intézményre vonatkozó egységes felségjogot, hanem ugy értem pl, hogy a Felség a Magyarországon elhelyezett csapatokra nézve az egységes vezérletre, vezényletre és belszervezetre vonatkozó felségjogai alapján állapítja meg a vezérleti nyelvet és az osztrák császár felségjogai alapján megállapítja külön a vezérleti nyelvet az Ausztriában elhelyezett csapatokra nézve. Azért mondom ezt, hogy Magyarországra nézve külön van megállapítva, mert a törvény ezzel azt akarta valószínűleg kimondani, hogy az ne hadtestenkint történjék s ne a hadtestek parancsnokainak legyenek meg a külön jogai, hanem hogy az erre vonatkozó jog kizárólag a királyt illesse, De a nyelv sehol nincs megemlítve és sehogy sem lehet kimagyarázni a törvényből azt, hogy a nyelvkérdés az egységes vezérlet, vezénylet és belszervezethez tartozik. Hogy miért kell mindenáron belemagyarázni, erre az az indok még elfogadható volt, a melyet Széll Kálmán hozott fel, t. i. a czélszerüségi szempont . . . Okolicsányi László: Sohasem magyarázta meg! 32*