Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-373

373. országos ülés Í90í január 12-én, kedden. 249 Nem kell!) Apponyinak elég volt háromnegyedkor ! Lovászy Márton: Ő maga kérte ugy! Holló Lajos: Lehet, hogy tegnap elég volt a negyed óra, de általános szokás, hogy fél órát adnak az interpelláczió és válasz, esetleg viszonválasz előterjesztésére. Kérem az interpelláczió idejét fél háromra kitűzni. Einök: Én az elnöki székben azt az eljárást követem, és mondhatom, elnöki elődeimnek is az volt a szokása, hogy egy egy interpelláczióra átlag egy negyed órát szántak. Ha négy interpelláczió volt bejelentve, egy óra vétetett, ha három interpelláczió, háromnegyed óra. Nem módosithatom tehát indítványomat. Javaslatomat ugy tettem, hogy háromnegyed háromkor térjünk át az interpelláczióra, (Helyeslés a jobboldalon.) s a ház bölcsesége fog e felett határozni. Felteszem a kérdést. Kérdem: elfogadja e ház azt a javaslatot, hogy a sürgős interpelláczió háromnegyed háromkor tétessék meg? Kérem azokat, a kik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik. Zaj balfelöl.) Többség. Az interpelláczió háromnegyed háromkor fog megtétetni. Következik a napirend: az 1899. évi VI. t.-czikk 14., valamint az 1890. évi V. t.-cz. 3. szakasza rendelkezésének, illetőleg a közös hadsereg és haditengerészet, valamint a "onvédség számára megállapított ujonczjutalék mennyiségének az 1903. év végéig való fen tartásáról szóló törvényjavaslat (írom. 404, 410) részletes tárgyalásának folytatása. Az első szakasz tárgyalása során beadott határozati javaslatok beadói közül a zárszó tartására jogosultak közt következik Molnár Jenő. Molnár Jenő: T. képviselőház! (Mozgás a jobboldalon,) Igyekeztem határozati javaslatomat ugy szövegezni, hogy azt más párton lévő t. képviselőtársaim is elfogadhatják. Határozati javaslatom következőként szól: »Ezen ujonczlótszáin csak oly feltétellel állapittatik meg, ha az összes hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadseregben a tiszti kinevezésnek jövőben elengedhetetlen feltétele lesz a magyar nyelv tudása,« Ez tökéletesen kongruens a szabadelvű párt kilenczes bizottságának programmjával, a mely szerint törvényeinkben ismételten kifejezésre jutott az a kívánság és ez a senki által kétségbe nem vont joga a magyar nemzetnek, hogy a harczképesség lehető fokozása szempontjából, tehát eminens érdekében a hadseregnek is, a magyar csapatok magyar tisztekkel láttassanak el és a nemzet fiai a hadsereg vezetésében megfelelő mórtékben érvényesüljenek. Szükségesnek láttuk ennélfogva — mondja a kilenczes bizottság — 1868 augusztus 11-én kelt legfelsőbb kézirat értelmében, hogy a nem magyar csajjatoknál szolgáló magyar honos tisztek magyar csapatokhoz helyeztessenek át és a tisztképzés ügye akként fejlesztessék, hogy a magyar tisztek létszámában mutatkozó hiány renKÉFVH. NAPLÓ, 1901 1906. XXI. KÖTET. dezése és a magyar csapatoknak magyar tisztekkel való ellátása állandóan biztosíttassák. E czélból a magyar ifjak számára fentartott megfelelő számú alapítványi helyek alkottassanak, s a mennyiben szükséges, az ország területén elhelyezett uj képzőintézetek felállítása, esetleg honvédségi képzőintézetek tovább kiépítése által annyi magyar ifjúnak tisztté való kiképzése biztosítandó, hogy a magyar tisztek száma a hadsereg tisztikarának minden ágazatában azt a mértéket érje el, mely a magyar honos legénység számarányának megfelel. Harmadszor, ugyanabból a szempontból szükséges továbbá az is, hogy a közös hadseregnek az ország területén elhelyezett és lehetőleg magyar honos tisztek vezetése alatt álló tisztképző intézetek tanterve akként módosittassók, miszerint ez intózekben a tantárgyak jelentékeny részének tan- és vizsgálati nyelve a magyar legyen, legalább azon mértékben, hogy az ezekbe belépő magyar ifjak előmenetelét a tannyelv ne akadályozza és az ezekben kiképzett növendékek a magyar nyelvet teljesen bírják, ugy, hogy a megfelelő átmeneti idő után a magyar honosra nézve a magyar nyelv tudása a tiszti kinevezés kötelező alapfeltétele legyen. Méltóztatnak látni, hogy a szabadelvű párt kilenczes bizottságának ugyanaz volt a programmja, a mit én határozati javaslatomban előadtam. Igaz, hogy a t. miniszterelnök ur azzal ment Bécsbe, hogy ő ettől egy cseppet sem tágít, sőt ugy tudom, hogy azok, kik a kilenczes' bizottság határozatának meghozatalában résztvettek, erkölcsileg szolidaritást vállaltak arra vonatkozólag, hogy közülök senki máskép nem vállalja el, hogy Magyarországon a parlamentben a rendet helyreállítsa. Tisza István miniszterelnök ur később ezen pontokból engedett s engedett ebből a pontból is. Hogy a szabadelvű párt ennek daczára támogatja a miniszterelnök urat, az bennünket egy cseppet sem kötelez arra, hogy mi magunkévá ne tegyük a szabadelvű pártnak ezt az óhaját. Épen itt áll elő az a kérdés, hogy a t. miniszterelnök ur miféle jogon vállalhatta el ezt a megbízást, és hogyan képzelhette, hogyha a programmpontokból ezt kihagyja, neki sikerülni fog a parlamenti rendet helyreállítani. A mint látjuk, sem az a módszere nem vált be, a melylyel ő itt a rendet helyreállítani képzelte, sem pedig, a mint ki fog tűnni, az a módszere nem fog beválni, a melyet most választott. Az, a mit mi kérünk, hogy a magyar nyelv tudása alapfeltétele legyen a tiszti rangnak, teljesen méltányos követelés, s nem hiszem, hogy bárki akadna Magyarországon, a ki azt mondaná, hogy ez a határozati javaslat nem fogadható el, hogy az a korona érdekével ellentétben áll. Magyarországon a magyar hadsereget a magyar állam tartja fenn; és mivel törvények biztosítják, hogy a védszervezethez tar32