Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-372

372. országos ülés 1904- január 11-én, hétfőn. 235 Ausztria részéről azt a Boszniában való elhelyezéssel kellett volna egalizálni, hogy mindkét állam ilyféle terhe a polgárokra nézve egyenlően oszoljék meg. De a helyzet az, hogy mig Magyarország részéről az ország határain kívül van 32.587 magyar honos, addig Ausztriából — pedig nagyobb a népessége és nagyobb katonai kontingensü állam — csupán 18.263 egyén van dislokáezió folytán másutt elhelyezve. Ebből egyrészről a polgárok jogainak kisebb kímélete tűnik ki az egyik államban, mint a másikban, de kitűnik az a kicsinyes materiális, apró érdekeknek szolgálata, a melyet még a hadiszervezetben sem átallannak ilyen czélokból Magyarország kárára érvényesíteni és szintén Ausztria anyagi erejének gyarapítására fordítani. (TJgy van! bal felől.) De még ebben nem lehetne túlságos sérelmeket találni, a quóta arányában való teherviselést tekintetbe véve, ha nem járulna ehhez hozzá az is, hogy a katonai szervezeteknek többi nagy intézményei, a melyekből pedig Magyarországon is megfelelő quótát kellene elhelyezni, nem volnának Ausztriában elhelyezve és nem képeznék a másik államnak alimentálását és nem szolgálnának annak az anyagi téren. De ezen a téren is elkövetni az igazságtalanságot és a katonai szervezeteknek méltánytalan és jogtalan beosztásával is megrövidíteni minket: ez olyan kétféle elbánás és olyan megterhelése az országnak, a melyet igazságosan nemcsak erről a helyről, de még a túlsó oldalról sem volna szabad semmiképen sem eltűrni. Nemcsak ilyen rendkívüli időkben keressük mi ki ezeket a hiányosságokat, de teljesen normális törvényhozási állapotok mellett sem volna szabad, hogy ezeket a magyar kormányzat szó nélkül eltűrje és nem volna szabad, hogy a hadügyi szervezettel szemben Magyarországnak jogait ugy a polgárok érdekeinek védelmében, mint az ország anyagi érdekében meg ne védelmezze és meg ne oltalmazza. T. képviselőház! Ez a katonai javaslat és ennek 1. §-a 103.100 főben akarja megállapítani az ujonczlétszámot, csupán csak az egész hadsereg kiegészítő részét képező osztrák és magyar hadseregben, tehát nem a honvédségben, mert a honvédség részére még ezenfelül 12.500 főnyi ujonczlétszámot állapit meg. Ez a nagy katonai létszám, a mely ezen javaslat által is ezen két államra nézve megállapíttatik, a magyar állameszmét olyan mértékben szolgálja-e, a minő mértékben súlyos Magyarországra nézve az az áldozat, a mely ebből ráháramlik ? Én és barátaim, a mikor ezt a kérdést felvetjük magunk előtt, mindig azt látjuk, hogy vannak elvont fogalmak, a melyek a levegőben élnek a másik államban is, meg itt is, a melyek valamely testetlen lények, a melyek részére ezek a nagy áldozatok kívántatnak, de nem maguknak a nemzeteknek és nem magának a két államnak valóságos érdekei azok, a melyekből ezek merittetnek és a melyek ebből táplálkoznak. E két testetlen lény közül az egyik a monarchia, a melyet a javaslat ki is fejez, a másik pedig a dinasztia; mindkettő a nemzetek érdekeitől elvonatkoztatva, a nemzetek érdekeitől elkülönözve, a maga érdekeit akarja ezen katonai szervezetek által szolgálni. Ha csak maguknak a nemzeteknek, magának a két államnak érdekeiről, biztonságáról, területi épségének védelméről volna szó, akkor ez a nagy katonai erő nem kellene, hogy erre a czélra fordittassék és nem vétetnék a két államnak ereje olyan nagy mértékben igénybe, hanem ez a két nagy láthatatlan és testetlen fogalom mely ránehezedik a nemzetek törvényhozására és a mely ezektől ezeket a nagy áldozatokat kívánja. Tehát egyrészről, a mint emiitettem, a monarchia az ok, a melyet ezen javaslat is, nagyon helyesen, mert a viszonyoknak megfelel, magában foglal — bár fáj és égeti lelkünket, hogy ilyen közös és egységes fogalmakba akarják a két államnak politikai hatalmát belevonni. Sajnos, hogy az igazságnak ez felel meg; hogy a monarchia, ez az egységes, törvénytelen, jogtalan idea az, a melynek részére ettől az országtól azt a 103.000 ujonczot követelik. (Ugy van! balfelöl.) Ez az a monarchia, a melynek van ma már külön tartománya Boszniában ; a melynek van már egész külön históriája; a melynek van külön czélja; van külön hadügyi története, a midőn látjuk azt, hogy ilyen fogalmakért, hogy e monarchia közös tartományaiért, a melyekért már a múltban is a magyar vér patakokban folyt, kell annyit áldoznunk; a midőn most már utólag meg birjuk érteni, hogy teljesen indokolatlan volt, a nagy német tengerparton Schleswigben és Holsteinban a monarchiának területeket és birtokokat szerezni akarni, a hol pedig 25.000 ember esett el azon területek megszerzése kedveért, és csak azért, hogy a monarchia megszerezzen, magához csatoljon olyan tőle teljesen távolálló idegen területeket, a melyeknek megtartása teljesen ki volt zárva, és a mely területek megtartásáért mégujabb háborúba isvolt sodorva ez a monarchia Poroszországgal; (Ugy van! balfelöl,) a mely terület védelmezésében ujabb és ujabb véráldozatokat kellett e nemzetnek hoznia, egy ideáért, a melyet felállítottak, mert vágyuk keletkezett kiterjeszkedni SchleswigHolsteintól, az Északi-tengertől le a déli tengerpartig, Lombardiáig, és a hires Várnégyszögig, hol milliókat költöttek be azon várerőditésekbe, a melyeket III. Napóleon támadása folytán minden harcz nélkül ott kellett hogy hagyjon Ausztria. TJgyanigy keletkezett ezen monarchiának, a melynek ekként az államokétól külön élete van, egy jövő politikája is, a mely Bosznia-Herczegovinában előveti árnyékát, ugy hogy nem lesz tartománya Bosznia s Herczegovina akár az ausztriai, akár a magyar államnak, hanem annak a bizonyos testetlen lénynek, a monar30*