Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-372

236 372. országos ülés íWh- január 11-én, hétfőn. chiának lesz állama; annak a monarchiának lesz a szerzeménye, tartozéka, hogy ekként éleszsze azt a fogalmat, a mely előttünk nem létezik; a mely nem táplálkozik a nemzetek erejéből, a nemzetek históriai jogából, a nemzetek érdekeiből, hanem egy helytelen magyarázat alapján a monarchiának érdekéből, a mely monarchiának van e szerint hadserege, van diplomácziája, van minden külső szervezete, van czéija és jövendője, de áldozatot a két államtól, a két nemzettől kér, a melyek a monarchiát vérükkel és anyagi erejükkel táplálják. A másik elvont fogalom, a mely nem a nemzetek érdekeivel azonosítja magát, ez a dinasztia fogalma. A dinasztia az, a mely minden államban kell, hogy perszonifikálja magát a nemzet törekvéseivel. Hiszen ma, az emberi jogoknak, az egyenlőségnek korszakában, a midőn leomlanak a válaszfalak milliók és milliók között ; a midőn egy nagy földrengés keletkezik alulról, a szocziologiai forradalom szellemében, a mely le akarja dönteni a vagyoni válaszfalakat is, a melyek szétosztják a társadalmi rétegeket; ma, a midőn ilyen földrengés, morajlás van az egész világegyetem alatt, a dinasztiáknak nincs lótjogosdltságuk mint elkülönző fogalmaknak, a melyek isteni jogokat véltek megállapíthatni egyes egyének vagy családok részére; ezen dinasztiáknak létjogosultságuk csak akkor van, hogyha visszatérnek eredeti hivatásukhoz; a midőn a nemzet munkásságának, a nemzet hadviselésének, a nemzet védelmének állanak az élére, (Ugy van! bal felől.) mint csúcsai ezen törekvéseknek és j>erszoniíikálásai mindannak, a mi a nemzetben erő és előretörekvés. Ha ezeket szolgálja és védelmezi a dinasztia, akkor nem lehet, hogy elforduljon a nemzet tőle, hanem jogát, létét, jövőjét a nemzet jogában, létében és jövőjében kell, hogy feltalálja és ezeknek igaz szolgálata által kell, hogy lerakja a maga nagyságának, jövendőjének alapjait, (Helyeslés a baloldalon.) Egy ilyen egységben, a dinasztia és nemzet egységében mindenféle kellékeit feltaláljuk annak, hogy a dinasztia ezer csáppal kösse össze magát a nemzet életével, nem elégszik meg maga az uralkodó azzal, hogy törvényes kötelességénél fogva is az országnak népeivel érintkezzék, az országban lakjék, azzal együtt éljen, azzal együtt gondolkozzék, hanem a dinasztia tagjainak, a trónon következő utódoknak nevelésénél, az érzések ápolásánál, ismereteiknél, nézeteik megállapításánál is egy egész nagy rendszert követ azzal, hogy összefűzi létét a nemzet létével, viszonyait a nemzet közviszonyainak ismeretével. A dinasztiának elhelyezkedése, lakása, sőt a családtagoknak lakása, a trónörökös nevelése, mindez összekötő kapocs kell, hogy legyen a dinasztia és a nemzet között. És Magyarországon sajnosán láttuk századokon keresztül, de még az utóbbi időben is, hogy a dinasztiában a magyar nemzet iránt nagy idegenkedés van, és nincs meg a kellő összhang sem a dinasztia, sem a család összes tagjai és a nemzet között, különösen a trónöröklésre hivatott egyénekre nézve nincs meg az a törekvés, hogy ezek a nemzet érzelmeinek megismerésére iparkodnának és a nemzet közviszonyait helyesen felfogni, az ország jogait tisztelni, a nemzet érdekeit mindig védeni kötelességüknek ismerjék. A dinasztia elszakadt a nemzettől, és magát egészen külön lénynek képzeli, a melynek hivatása a két állam felett fentartani a maga történelmi tradiczióit, a maga elképzelt egyéniségét, a mely egyéniség származik az ő régi tradiczióiból, előítéleteikből, császári helyzetükből, régi álmaikból, régi történelmi leszármazásukból. Ékként jegeczesedett ki a dinasztia mint különálló fogalom, a két állam felett, a melynek épen ugy mint a monarchiának külön történelmi múltja, hadserege és diplomácziája van, és e szerint külön szerveződik a maga egyéniségének föltétele, a maga egyéniségének külön vonásai, és a mely igy áll a nemzetek és a két állam fölött, mint egy önálló fogalom, a mely áldozatot kivan elsősorban a maga fentartása érdekében, mert, a mint múltkori beszédemben is mondtam, a ^Bizalom az ősi erényben« rajta van ugyan a pénzeken, de a »bizalom a fegyverekben «, az rajta van a várakon és kaszárnyákon, és ebből a bizalomból jobban táplálkozik, mint a pénzre vert jelmondatokból, a melyek csak üres jelszavak voltak és maradnak mindig. (Helyeslések a szélsőbaloldalon.) A nagy katonai hatalom, a melyet e szerint fentartunk nagy áldozattal, és a melynek most is 103.100 ujonczban kérik megállapítani az évi kontingensét, vájjon a népeknek biztonságára és védelmezésére szolgáié? Hiszen ha magában ezen nagy államjogi szervezetben a népeknek természetes gravitáczióját megkeressük, akkor nagyobb áldozatokat ezektől a népektől nem kívánhatunk, mert olyan gravitácziók nincsenek meg, a melyek szükségessé és helyessé teszik túlerőknek a kifejtését a népek elszegényedésének esetleges előmozdítása révén. Magyarországon pl. a népnek biztonsága és a külső gravitáczióknak elhárítása épen azt tenné szükségessé, hogy ne egy ilyen hadügyi szervezet tartassák fenn, mint a milyennel ma keressük a nemzet biztonságát. (Ugy van! bal felöl,) Ennek a gravitácziónak az elhárítása nem a katonai létszám nagyságában van, sőt azzal ellentétben áll, mert ez csak rongálja a nemzet életerejét. Ezen gravitáczió elhárítása épen a hadiszervezetnek magyar nemzeti alapokra való fektetése által volna elérhető. Hogyha mi állami erőnket, állami szuverenitásunkat juttatjuk külső kifejezésre, a mely imponál és a mely idecsatolja a különböző népfajokat; a mely nem elidegenít, hanem meggyőz arra nézve, hogy ennek a nemzetnek életrevalósága van, életösztöne él, a melyhez szívósan ragaszkodni és hűséggel viseltetni érdek és jövendő is, (Élénk helyeslések a ssélsőbaloldalon.) a melyre nem ugy tekintenek, hogy még ideig-