Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-372

3?2. országos ülés 1904 január 11-én, hétfőn. 233 vetélte meg a katonai körök részéről, s hangsúlyozta, hogy a katonai szervezetnek és hatalomnak is alkalmazkodnia kell Magyarország közjogi rendjéhez. És sajátságos, t. képviselőház, hogy 1889 óta a magyar kormányzat és az osztrák hadügyi kormány, melyet közösnek nevezünk, nem vette fel a harczot a magyar parlamentben arra nézve, hogy az ő czéljait egy ujabb szerves véderó'törvénjben vigye keresztül. El lehetne mondani, t. képviselőház, hogy valósággal tantalusi kinokat állott ki ez a kormány akkor, a mikor egyfelől folyton hangoztatta, hogy minők az igényei és követelményei a lótszámfelemelés, a műszaki felszerelés tökéletesítése és átalakítása tekintetében s általában minden téren, másfelől pedig egy, ezekről szóló szerves véderőtörvényjavasiattal nem merészelt a törvényhozás elé jönni, jóllehet égett a vágytól, hogy mohó szomját kielégíthesse, azonban bátorsággal arra, hogy ezt a maga helyes formájában és a maga módja szerint keresztül is vihesse, nem birt. Nein jöttek tehát e parlament elé 1889 óta, annyi év lepergése alatt, a véderőszervezetnek nagy egészét átölelő törvényjavaslattal, hanem egyrészről várták ennek a 10 évnek az eltelését minden eredmény nélkül, másrészről pedig provizórikus törvényjavaslatoknak az előterjesztése által akarták évről-évre pótolni a hiányt és keresztülvinni az ujonczlétszám megállapítására vonatkozó törvényhozási intézkedéseket. Mi volt az oka ennek, t. képviselőház ? Kutassuk az okát, mert hiszen pszichológiailag könnyű ezen okokat kutatás és vizsgálálás alapján megállapítani. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Mi volt hát az ok, a mely a hadügyi kormányzatra nézve annyira szükségessé tette azt, hogy nem egy szerves törvényben, hanem ilyen provizórius megoldásokban kereste ezen kérdésnek eldöntését. Ennek okát meg lehet találni egyrészről Ausztria, másrészről Magyarország viszonyaiban. (Igaz! Ugy van ! balfelóí.) Nemcsak Magyarországon, de Ausztriában is feltámadt egy bizonyos nemzeti érzület és feltámadtak bizonyos nemzeti igények, a melyeknek kielégítése nélkül ezeknek a kérdéseknek parlamentáris és törvényes megoldása a túlsó államban, Ausztriában lehetetlenné vált. Ott ugyan nem direkt és kizárólag a katonai igények és a katonai kívánságok elleni kifogások alakjában jelentkezett ez, hanem jelentkezett a cseh nemzet nemzeti érzelmeinek, nemzeti igényeinek, mondjuk talán nemzeti vágyának más téren való kielégítésére való törekvésben. Ok ott. mint egy nagy történelmi nemzet, nem elégedtek meg többé azzal az alárendelt szereppel, a melyben Ausztria többi népeivel együtt az osztrák császári hatalomnak teljesen alárendelt tényezőjeként jöttek politikai számításba, hanem ők, mint történelmi nemzet, öntudatosságra kezdtek jutni; nyelvi, területi és kormányzási igényeiket szemben ezen osztrák katonai és császári hatalommal érvényeKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXI. KÖTET. ! siteni kívánták, és a midőn ezek a nehézségek ott a kormányzatnak és törvényhozásnak működését folyton, lépésről-lépésre zavarták és lehetetlenné tették ezen nagy katonai kérdésnek törvényes megoldását: a hadügyi kormányzat kénytelen volt Magyarországon is azt az eljárást követni, a melyet Ausztriában követett, hogy t. i. csak időleges, provizórius megoldásokat keresett ezen kérdések számára. Tehát már Ausztriában is nemzeti okok késleltették és tették lehetetlenné a véderőtörvénynek szerves alakban való keresztülvitelét. Akkor még Magyarországon semmiféle ellenállás, a törvényhozás rendes működésének megakasztása nem jelentkezett, mert a históriai tények abban állanak, a mint jól tudjuk, hogy ezek az obstrukczionális törekvések elsősorban Ausztriának működését bénították meg és tették lehetetlenné a cseh nemzeti igények feltámadása és azoknak kielégítése ellen való makacs ellenszegülés folytán. És csak midőn ott éveken keresztül ily nehézségek támadtak: akkor keletkezett Magyarországon is — nem azon oknál fogva, mert azok visszahatással voltak a magyar viszonyokra — ezen évről-évre való beterjesztések elleni visszatetszés: ezen, a hadügyi szervezetben való bizonytalanság iránt való idegenkedés és annak a rendszertelenségnek az elbírálása és az a felett való keserűség, a mely a hadügyi kormányzatokat ezen nagy szervezeti kérdésekben egyáltalában vezette és a mely különösen Magyarországnak históriai és 1867-ben lefektetett jogára való minden tekintet nélkül akarta ezen kérdéseket megoldani. (Igaz! Ugy van! balfelöl) Ez volt a második indító ok, a miért, a mint láttuk, a hadügyi kormány nem volt képes és nem akarta azután Magyarorszá! gon sem ezen kérdéseknek szerves megoldását keresztülvinni, mert érezte és látta, hogy a már 1889-ben megérlelt nagy nemzeti szenvedély | újólag fel fog lángolni és megújul a harcz. a | melyet akkor a magyar nemzet a 25. §. eliené• ben való küzdelmében nyelveért elkezdett; hogy folytatni fogja a küzdelmet, a melyet alkotmányos jogainak védelmében akkor a 14. §-nál hónapokon keresztül az egész nemzet hozzájárulásával vivott; hogy ugyanazt a munkát fogja majd keresztülvinni, ha a hadügyi szervezetre vonatkozó jogait a kormány az uj véderőtörvónyben nem fogja megvalósítani éa keresztülvinni. Ez a félelem és makacskodás a nemzeti érzelmek és jogok elismerésével szemben: ez sodort bennünket abba az állapotba, hogy ime már ötödször is idejönnek a t. kormányok azzal, hogy ne rendezzük ezen viszonyokat állandóan, hanem évről-évre való ideiglenes meghosszabbítások által, a törvények hatályának mesterséges kijátszásával rendezzük ezen nagyfontosságú dolgot, a melyen az országnak és a trónnak egyaránt biztonsága nyugszik és a mely ezek védelmének alapját képezi. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) 30