Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-372

3/1 országos ülés Í90i január 11-én, hétfőn. 231 ezen törvényjavaslat megalkotása keretében szavazza meg a t, ház. Ennélfogva indítványom igy hangzik : »A törvényjavaslat első szakaszának első bekezdése helyett tétessék: A véderőró'l szóló 1889-dik évi VI. i-cz. 14. §-ának első bekezdésében foglalt azon rendelkezés, mely a közös hadsereg és haditengerészet fentartására szükséges éviujonczjutalékot Ausztriára és Magyarországra nézve 103.100 főben állapítja meg, az 1889-dik évi VI. t.-cz. 14. §-ában foglalt összes többi feltételeknek és korlátozásoknak érvényben hagyásával az 1903-dik évre kiterjesztetik, illetőleg feníartatik; ellenben az ugyanezen szakasz 5. bekezdésében, valamint az azzal megegyező és a honvédségről szóló 1890-dik évi V. t.-cz. 3-dik §-ában foglalt azon rendelkezés, a mely a magyar honvédség fentartására szükséges évenkinti ujonczjutalékot 12.500 főben állapította meg, akként változtattatik meg, hogy a magyar honvédség évi ujonczjutaléka az 1903-dik évre 15.500 főben állapittatik meg.« (Helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház! Én bizom abban, hogy elleniditványomat a t. honvédelmi miniszter ur el fogja fogadni, mert nem tételezem fel azt, hogy ő, a ki a honvéd főparancsnokság mellett ' a magyar honvédség legfőbb vezetője, elzárkóznék az elől. ha itt mód és alkalom nyittatik neki a magyar honvédség továbbfejlesztésére. Bizom abban is, nem veszítem el egészen a reményemet, hogy ezt az indítványt a t. túloldal is el fogja fogadni, mert én igen jói ismerem, hogy a t. túloldalnak lelkében is élénken él az a törekvés, hogy a véderőnek azt a részét, a melyet teljesen és osztatlanul a magunkénak vallhatunk, a melyhez a nemzet igen nagy reményeket fűz, a mely, a mint mondottam, valamennyiünknek szivéhez van nőve és a melynek továbbfejlesztéséhez nagy állami és nemzeti érdekeink hozzá vannak fűzve, hogyha mód és alkalom nyujtatik, ezt a hadszervezetet erősitse és gyámolitsa. Azt sem tételezem fel, hogy ez az elleninditvány a katonai köröknél nagy ellenzésre találna, mert hiszen, a mint mondottam, a létszámemelési törekvések ma is élnek, és miért ne ragadná meg a katonai hatalom azt az alkalmat, a mikor mód nyilik a véderőnek legalább egy részében a véderő erősítéséhez, gyarapításához hozzájárulni. De különösen fontosnak tartom azt a szempontot, a mely tulaj donképen kiindulási pontjául szolgált a létszámemelési törekvéseknek. . Emlékezünk még valamennyien azokra a dolgokra, a melyek ezelőtt talán két esztendővel a delegáczióban történtek. Ott pattant ki tulajdonképen a létszámemelésnek első csirája, és ott hangoztatta a mostani igen t. miniszterelnök ur, a ki akkor még egyszerű delegátus volt, azt, hogy mennyire szükséges a véderőnek fejlesztése és mennyire hátramaradtunk e tekintetben. De ott fejtette ki a katonai kormányzat is azokat a technikai okokat, a melyek őt az ujonczlétszám gyarapítására indították, A hadvezetőség előadta, hogy a mi véderőnknek tüzérsége nagyon hiányos. Hogy ebben a tekintetben elmaradtunk a többi hatalmaktól, hogy itt okvetlenül kell tenni valamit, ha nem akarjuk azt, hogy a legközelebbi alkalommal a mi hadseregünk épen ezen fontos fegyvernem, a tüzérség tekintetében a többi hadseregekkel szemben inferoritásban maradjon. (TJgy van! Ugy van! balfelöl.) Rámutattam beszédem folyamiín arra, hogy azok között az okok között, a melyek engem ez elleninditvány benyújtására birtak, leginkább az a törekvés vezetett, miként lehetne összeegyeztetni a nemzet és az állam biztonságának szempontjait a nemzet szempontjaival. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) A mikor tüzérségünk hiányait érezzük és azt az illetékes faktorok is hangoztatják, miért zárkózunk mi el az elől a tény elől, hogy e nemzetnek régi vágya, a melyet az ellenzéki padokról sokszor hangoztattak, hogy a mi nemzeti véderőnk, a honvédség is látassák el tüzérséggel és műszaki csapatokkal ? Hiszen, t. képviselőház, ha mi erre a térre lépünk, ha itt a honvédség keretében törekednénk erre, a melynek hitem és meggyőződésem szerint a nemzet és annak képviselete nagy áldozatkészséggel szavazná meg a szükséges összegeket arra, hogy a haderőnek tisztán nemzeti részében egy jó, egy helyes, megfelelő tüzérségi szervezet létesíttessék, akkor, meg vagyok győződve, t. képviselőház, ez által feleslegessé tennők legalább is egy részét azon tüzérségi reformoknak, melyeket a hadvezetőség hangoztatott, mint a közös hadsereg keretében szükségeseket. (Helyeslések a szélsöbaloläalon.) Ha mi, t. képviselőház, erre az útra lépünk, akkor igenis megtalálhatjuk esetleg a kibontakozásnak, még pedig nem az ideiglenes kibontakozásnak az útját, a melynek összes eredménye mi lehet egyéb, mint az, hogy egy törvényjavaslat végre nagy akadályok közepett hónapokig, egy félévig, háromnegyedévig tartó küzdelem és vesződség után végre-valahára megszakittatik és a véderő számára az egy évi ujonczjutalék biztosíttatik. Mert én azt hiszem, t. ház, ez nem olyan nagyeredmény, a melyben egy kormány és annak nagy pártja, a mely azt hirdeti, hogy ő van hivatva az országnak politikai vezetésére, kielégítést találhatna. (Helyeslések a szélsöbaloläalon.) Ha a kibontakozásra törekszünk, ha arra törekszünk, hogy konszolidált viszonyokat teremtsünk ebben a parlamentben, akkor ilyen eredményekkel meg nem elégedhetünk. Már pedig, t. képviselőház, ma hogyan áll a dolog? A kormány és az őt követő pártcsoport (Helyesléseié a szélsöbaloläalon.) — mert csak akkép mondhatom helyesen — a kormány és az ő körülötte seregiő pártcsoport ma egész ambiczióját. tevékenységét és erejét arra for-