Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-372

228 372. országos ülés 1904 január ií-én, hétfőn. zett akként a törvényhozás, Hogy a hadsereg nyelvének meghatározását ő Felségére bízta volna? (Ugy van! ügy van! a baloldalon.)Erről van S7Ó és kizárólag e körül folyt az egész vita a chlopyi hadiparancs megjelenése óta és ezt a vitát kellett eldönteni; ennek a vitának eldöntését pedig nem eredményezte ez a határozati javaslat, (ügy van! ügy van! a baloldalon.) De nemcsak hogy nem eredményezte, hanem az én nézetem szerint rosszabb és ránk nézve kedvezőtlenebb irányban magyarázta, (Ugy van! ügy van! a baloldalon.) mert a chlopy-i hadiparancs megjelenése után történt, hogy a szabadelvű párt elfogadta és programmjába felvette azt a bizonyos nyolczadik pontot, amelyet a megállapodások értelmében itt a házban soha szankczionálni nem fognak. Ebben a nyolczadik pontban az van mondva, hogy (olvassa) : »a királynak jogában áll a hadsereg szolgálati nydvét az 1867 : XII. t.-cz. 11. §-ában elismert alkotmányos fejedelmi jogai alapján meghatározni.* Ebben a pontban tebát a szabadelvű párt állást foglalt a mellett, a mi a vitáknak fó'kérdése volt: hogy az 1867 : XII. t.-cz.benfoglalt jogosítvány vonatkozik-e a nyelv meghatározására, vagy nem. Mert hiszen a felett, hogy az 1867 : XII t.-cz. 11. §-ába ő Felségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogai folytán ő Felsége által intézendőnek ismeri el azt, a mi a hadseregnek vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozik, a felett közöttünk soha kétség vagy nézeteltérés nem volt. A nézeteltérés a körül forgott, hogy ezen vezérletre, vezényletre és belszervezetre vonatkozó jogban benfogla.ltatik-e a nyelvre vonatkozó jog, a nyelv meghatározására vonatkozó jog; lehet-e helye olyan felfogásnak, mely szerint magyar alkotmányos király más nyelvet rendeljen el vagy tűrjön meg vezérlett és szolgálati nyelvül, mint a magyar állam nyelvét, (ügy van! Ugy van! a baloldalon.) E kérdés körül forgott a vita, e tekintetben volt nézeteltérés, ezt a kérdést kellett tehát megoldani. Már most a határozati javaslat mit mond? Azt mondja: »minden jognak, és igy a védszervezetben a vezérleti és vezényleti nyelvre vonatkozó jognak is, forrása a törvényhozásban kifejezésre jutó nemzeti akarat:« Hiszen, t. képviselőház, kétségtelen, hogy itten ő Felségének a vezérleti és vezényleti nyelvre vonatkozó azon jogáról van szó, a mely az 1867 :XII. t.-czikk 11. §-án alapszik; t. barátaink : Kossuth Ferencz és az ő pártja határozati javaslata szerint ebben a jogban a nyelvre vonatkozó jog is benfoglaltatik. Ha ez a kifejezés: »a nyelvre vonatkozó jog« nem lett volna benn abban a határozati javaslatban, akkor nekem az ellen a határozati javaslat ellen- nem volna kifogásom, mert az akkor egy közjogi aksziomát fejezett volna ki, a melyet minden másodéves jogászgyereknek tudnia kell; de épen ez a kifejezés: »a nyelvre vonatkozó jog is a nemzetnek a törvényhozásban kifejezésre jutó akaratán alapszik«, az a kifejezés, a melyet — azt hiszem — sem Polónyi Géza, sem Kossuth Ferencz, sem azon az oldalon ülő egyetlen képviselőtársam sem akczeptálhat soha, pedig ezt még rájuk fogják egyszer olvasni, és akkor nem fognak protestálhatni ellene. Hogy világosan ez volt a tendencziája a miniszterelnök urnak, azt ő maga elárulja január 3-án tartott beszédében, a mikor azt mondja, hogy ő most ennek a vitatásába nem megy bele; ha rákerül a sor, nagyon szívesen veszi fel az eszmecserét és majd akkor — mondja a miniszterelnök ur —- (olvassa): »leszünk szerencsések megkísérteni — és azt hiszem, sikerrel — annak bebizonyítását, hogy igenis a törvényhozásban megnyilatkozott magyar nemzeti akarat folyománya az, hogy ő Felségének a hadsereg körüli alkotmányos fejedelmi jogai kiterjednek arra is, hogy a közös hadsereg vezérleti és szolgálati nyelvét ő állapithassa meg.« Azt mondja tehát a miniszterelnök ur, hogy azt sikerrel fogja bebizonyítani; igen, mert azt fogja mondani azoknak, a kik majd felszólalnak ellene erről az oldalról, hogy ti magatok akartátok ezt; ez a ti határozati javaslatotok, a mely ellen a miniszterelnöknek természetesen nem lehetett kifogása. Ebben a megállapodásban és az annak eredményét képező határozati javaslatban tehát, t. ház, én nemcsak hogy eredményt, nemcsak hogy vívmányt nem látok, de egy olyan roszszabbodást látok, a^melyet mindenáron szeretnék megreparálni. Én azt hiszem, minél jobban fognak gondolkozni felette t. képviselőtársaink ezen az oldalon, annál inkább fel fog ébredni bennük is azon kötelesség érzete, hogy ezt meg kell reparálni, mert ez a határozati javaslat egy rosszabb irányban való fejlesztésre, egy rosszabb irányban való magyarázatra adhat okot. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Az az egy a szerencse, hogy ez a határozati javaslat a kérdést — a mint a miniszterelnök ur mondta — véglegesen el nem döntötte. Hála Istennek, hogy véglegesen el nem döntötte; nem is lehetett volna, mert egy létező, érvényes, szentesitett törvénynyel szemben ennek a határozati javaslatnak hatálya ugy sincs. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Az egyetlen megnyugtató ebben a határozatban az, hogy nagy jelentőséget és hatályt nem lehet neki tulajdonítani, (Élénk helyeslés és éljenzés a baloldalfn.) I Rátkay László jegyző: Lovászy Márton. | Lovászy Márton: T. képviselőház! A most folyo^vitából és a most folyó küzdelemből én csupán két momentumot, két tanúságot, két eredményt akarok megrögzíteni. Teszem ezt azért, mert e két momentum egybevetése engem egy bizonyos konklúzióra vezet, a melynek kapcsán a tárgyalás alatt lévő szakasz ellenében