Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-372

372. országos ülés WOí január 11-én, hétfőn. 229 elleninditványt szándékozom benyújtani éa en­nélfogva azt hiszem, hogy az igen t. képviselő­ház meg fogja engedni azt, hogy ezt az ellen­inditványt azokkal az érvekkel, indokokkal és azzal az eszmemenettel indokoljam meg, a melyet annak indokolására a leghelyesebbnek tartok. Az egyik momentum, a melyet én kiemelni szándékozom, az, hogy a mikor a t. túloldal, most már egész láthatóan és világosan elhagyta a 67-es alapot, elhagyta pedig azért, mert már azt a nomenklatúrát is, mely a 67-es törvények­hez fűződik, száműzi azon alkotásokból, a me­lyek itt a törvényhozás termében létrejönnek és igy, mikor az egész ország előtt világosan áll, hogy az a párt, mely magát 67-es alapon állónak mondja, ezt az alapot immár teljesen elhagyta és egy harmadik, eddig még ismeret­len és névvel nem biró alapra tért át, akkor mit- látunk ? Azt, hogy a mikor erről az oldal­ról kísérletek történnek arra nézve, hogy a t. túloldalt, a kormánypártot és magát a kor­mányt .visszavezessük arra az alapra, kísérletek történnek arra, hogy a helytelen, közjogba üt­köző nomenklatúra helyett a magyar álláspont­nak, a magyar közjogi alapnak megfelelő helyes nomenklatúra alkalmaztassák: akkor a t. túl­oldal, élén a kormánynyal, mereven elzárkózik ezen jóhiszemű és jóindulstu kísérletek és tö­rekvések elől. Hiszen mi, a kik 48-as alapon állunk, ebben a vitában, látva ezeket a hibákat, látva a lej­tőn való lecsúszást, a küzdelem foylamán elhagy­tuk ezt az alapot és arra az álláspontra állot­tunk, a melyet állítólag önök foglalnak el. Mikor egy ellenzéki párt ily nagy áldozatot hoz, mikor jóakaratot és közeledést tanúsít, a mikor, mint a czimvitánál láttuk, az átalunk benyújtott ha­tározati javaslatok egész sorozatában úgyszólván lépésről-lépésre közeledtünk az önök álláspont­jához azért, hogy a mennyit csak bírunk, a magyar helyes közjogi álláspont számára meg­mentsünk, akkor a nélkül, hogy érveink, állítá­saink megczáfolása még csak meg is kisérelte­tett volna, azt látjuk, hogy hiába minden beszéd, hiába minden igyekezet, minden jóakarat és minden jóhiszeműség, mert szuverén gőggel, szu­verén megvetéssel térnek napirendre azok felett az igen fontos dolgok felett, melyeket mi fel­hoztunk. Sokat panaszkodnak önök, hogy ez a parlamentarizmus beteg. Hiszen ha beteg ez a parlamentarizmus, annak eredendő oka semmi egyéb, mint épen a kormányon lévő pártnak és magának a kormánynak hosszú időn át tanúsí­tott magatartása, az a merev elzárkózása, a mely czáfolatlanul hagyja az ellenzéki oldalról elhang­zott érveket és beszédeket, de azokat egyszerűen leszavazza. Én azt kérdem: miért nem állott itt fel a t. miniszterelnök ur, vagy a honvédelmi minisz­ter ur, vagy a t. kormánypártnak bármelyik tagja és vagy megczáfolta volna érveinket, vagy kimutatta volna hamis voltát annak, mikor mi itt a törvénykönyvet felütöttük és annak kifeje­zéseire utaltunk; vagy pedig ha ezt nem tette, kereste volna a meggyőző pontot, kereste volna az egymás megértésére és az ellentétek kiegyen­lítésére alkalmas pontot. (Ugy van! balfelöl.) A kormánynak és pártjának ez a merev magatar­tása, a mely azzal a franczia közmondással tart: »Vous parierez, messieurs, nous voterons« : »csak beszéljenek uraim, mi majd szavazunk*:, — idézte fel a parlamentarizmusnak mai betegségét; de igazolja is a mi mostani küzdelmünket, igazolja azt, hogy minekünk még ma sincs okunk és jo­gunk eltérni azon bizonyos extrém eszközök alkalmazásától, melyek a t. túloldal és a t. kor­mány magatartása folytán egyedül lehetségesek, és egyedül képesek a mai parkmenti viszonyok között eredmények elérésére, A másik momentum, a melyre én itt rá­utalni akarok és a melyet kiemelni igyekszem és a melyből meggyőződésem szerint fontoä ta­nulságok vonhatók le, az, hogy a kormány nem akarja felismerni azt a tényt, hogy a nemzet­nek az áldozatkészsége a véderő iránt annak mostani szervezetében teljesen kiapadt. Azt mondják ott, hogy ez súlyos baj. Súlyos baj mindenesetre, — mi is elismerjük és hangoz­tatjuk — mert nem válhatik egy országnak, nem válhatik egy nemzetnek előnyére, hogyha annak a nemzetnek lelkében az áldozatkészség állami biztonságának, véderejének fentartása és fejlesztése iránt nincs meg, De ezen a súlyos bajon nem segítünk azzal, hogyha a tényt ma­gát tagadásba veszszük, ha azt felismerni nem akarjuk. És habár az a tény az itt már egy év óta folyó harczokban megnyilatkozott, a kor­mány mégis ujonczlétszámemeléssel és ujoncz­megáilapitással és ujonczmegajánlási törvények­kel jön elő, a nélkül, hogy a bajnak gyökeréig menne és a bajnak gyökerét igyekeznék orvo­solni. r Én azt hiszem, hogy ezt a súlyos bajt, a melyet mi is súlyosnak ismerünk el, a kormány által követett utón megorvosolni, meggyógyítani nem lehet. Hiszen miféle eszközöket láttunk itt az alatt a körülbelül két hónap alatt, a mióta a t. kor­mány az ügyeket vezeti ? Változatos eszközöket vett igénybe a t, kormány. Megpróbálta erőszak­kal, megpróbálta oly egyezkedésekkel, a melyek a dolog lényegére ki nem terjedtek, megpróbálta az elkedvetlenités fegyverének alkalmazásával, de tagadhatatlan eredményül jelentkezik ma is, hogy a megnyugvás, a mely szükséges volna a parlamenti és közéleti állapotok szanálásához, nincsen meg sem itt a képviselőházban, sem az ország közvéleményében. Sőt tovább megyek, és azt állítom, hogy nincs meg még abban a nagy ellenzéki pártban sem, a mely látszólag, formai­lag a t. kormánynyal a küzdelem módjának megváltoztatására nézve megegyezett, és a mely, a mint látjuk, ma azt a küzdelmet az eddigi

Next

/
Oldalképek
Tartalom