Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-372

372. országos ülés 1904 elsánczolva a Kriegsschule kapuja a magyar ember előtt. Könnyen érthető tehát, hogy az az intelligens magyar katonaképzett ember, a ki magát a katonai tudományokban még tOTább akarja képezni, a hivatásának czélját abban látja, hagy valaha bejuthasson a vezérkarba, felemelkedhessek olyan polczra, a mi által elérje azt, hogy öregségére, a mikor nyugalomba vonul, tekintélyben és jómódban élhesse le hátralévő napjait. De van-e rá mód, hogy ezt lehetővé tegyük? Jó volna pl. a Kriegsschulba való felvétel feltételeit módositani . . . Elnök: Kénytelen vagyok a szónok urat figyelmeztetni arra, hogy most nem az általános vitánál vagyunk, ("ügy van! a jobboldalon.) Az általános vita keretébe belefoglalhatok mindezek, de a részletes vitánál a vezérkar és a tisztképzés ügyeit tárgyalni — azt hiszem — ellenkezik mégis a házszabályokkal. (Ugy van! a jobboldalon.) Erre kötelességem figyelmeztetni a képviselő urat és kérem, hogy sziveskedjék a tárgyhoz : az első szakaszhoz, illetőleg az azzal kapcsolatban álló dolgok előadásához visszatérni. (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás a baloldalon.) Udvary Ferencz: Én nem akarok a t. elnök úrral vitatkozni . . . Elnök: Nem is szabad ! Udvary Ferencz: Tudomásul veszem tehát ezt, és ezért csak szerény nézetemet fogom elmondani. Miután az 1. § ban világosan benne van, hogy (olvassa): ». . • az 1889 : VI. t.-cz. 14. §-ában foglalt összes egyéb feltételeknek és korlátozásoknak is érvényben hagyásával az 1903. év végéig kiterjesztetik és fentartatik« — szükségesnek tartottam a vezérkarnak ezt a formáját itt bemutatni, mert azoknak tiszti szolgáik is vannak, ezek a tiszti szolgák pedig sorozás utján kerülnek ki az ujonczokból. Különben, t. elnök ur, úgyis végeztem már a vezérkarral, de illusztrálásképen ezeket szükségesnek tartottam elmondani. (Helyeslés balfelöl.) Miután az ujonczjavaslat 1. §-ához kívánok hozzászólani, nem folytatom ily mélyen és behatóan beszédemet, mégis meg kell mondani és magyarázni azon körülményeket, melyek az ujonczokra vonatkoznak, mert ez kötelességünk és olyan dolgokat is meg kell említenem, a melyek az ujonczoknak eddigi munkájával szemBen esetleg módosithatók lennének. Sok nyilatkozat történik az egész országban. Az ember nap-nap után kap ilyeneket kézhez, én is leszek bátor ilyenekre hivatkozni. Megütközéssel veszik tudomásul azok, a kiknek gyermekei az ujonczozás előtt állanak, az egyik rész azt, hogy a póttartalékba kellett jönniök, a másik része pedig azért ütközik meg, mert nem lett meg a rendes sorozás, tehát a szolgálati ideje el lett odázva. Nem is azért beszélek, hogy megakaszszam a javaslatot, de szükségesnek tartom megmagyarázni, hogy miért volt köjanuár 11-én, hétfőn. 223 telességem ezen törvényjavaslat megszavazását már az általános vitában is megtagadni. Az egyéb feltételekre vonatkozólag azt akarom még megemliteni, hogy a katonai szolgálat, a melynek minden egyes fázisát a képviselőház legtöbb tagja ismeri, olyan, hogy sokan nincsenek vele megelégedve, uj ideákat kivannak tehát érvényre juttatni. Itt ezen ideák közül egy nagyon érdekes van a kezemben. Azt mondja t. i. egy körzet, hogy az ujonczoknak a besorozását mennyivel örömestebb nézné a nemzet, hogyha ezek olyan produktiv munkát is csinálnának, a mely tényleg az ország gazdasági állapotára nézve is előnyös volna. így vájjon nem volna-e helyes az az uj irány, hogy pl. a legénység, melyet most kér a t. katonai kormányzat, olyan feltétel mellett Boroztatnék be, hogy mezőgazdasági munkára is használható volna. Hiszen akkor, a mikor terepgyakorlatokat csinálnak, ugy-e bizony sánczokat ásnak ? Hát itt van egy közeli vidékről jött levél, igaz, hogy német nyelven irták, de magyar embernek vallja az illető magát és azt mondja, hogy milyen szép lenne, ha azokon a vidékeken, a hol vizállós a talaj, a katonaság egy része azt a produktiv munkát teljesítené, hogy azokon a földeken, a melyek ma értéktelenek, a helyett, hogy egészen hasznavehetetlen, talán csak gyakorlat szempontjából felhányt sánczokat építenek, csatornákat csinálnak, azzal a vizet levezetnék és igy millió, meg millió értékű földet tennének produktívvá. Ilyen feltételek mellett szivesebben jönnének katonának az emberek, mert tudnák az apák, szülők, gyámok és gondnokok, hogy gyermekeik a parádé mellett produktiv munkát is csinálnak. Hisz már ilyen munkát meg is csinált a katonai kormányzat Boszniában az által, hogy utakat építtetett. Ha tehát ott nem derogált utat csinálni, akkor miért derogál itt hasonló dolgot mivelni? Holló Lajos: Az évnek egy részét erre kellene felhasználni! Udvary Ferencz: Ha nem is az évnek egy részét, hanem mondjuk a hétnek egy-két napját. Ez is olyan pontozat lenne, mely egyéb feltételt involválna ezen szakaszhoz és az ujonczmegajánláshoz. Én nem akarok hosszasabban beszélni erre vonatkozólag, csak azt említem még meg, hogy a mi ujonczmegajánlásunknál feltétlenül szükséges leit volna egy szervezeti rendszermódositás is és pedig az egyenruházatra vonatkozólag. Ha meggondoljuk azt, hogy az a baka micsoda nagy csomaggal vonul be a harczsorba és milyen impraktikus dolgokkal van felszerelve, akkor beláthatjuk azt, hogy a kik foglalkoznak a katonai kérdésekkel, szeretnének oly feltételt is látni, hogy a javaslat praktikus dolgokat is tartalmazzon. Hiszen ha a katonának csak borjúját veszszük, kérdem : szükséges-e az, hogy a könnyű mozgást egy ilyen képtelen négyszögletes valami akadályozza ? Vájjon nem volna-e czélszerübb,