Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-372

222 372. országos ülés 1904- január 11-én, hétfőn. bosok ? Semmit. Sokkal okosabb volna felcserélni őket kürtösökkel, mint a vadászcsapatoknál van, de minthogy kürtösök ngyis vannak, hát a dobosokat egyszerűen el kellene törölni és fegyveres szolgálatra beosztani. Miért kérnek ujonczot arra, hogy a tamburmajornak doboljanak? Ennek czélja nincs. Óriási szám ez, t. ház. Egy ezredben négy zászlóalj, minden zászlóaljban 4 század, minden században négy szakasz, szóval, 126 dobos van egy ezredben, a ki semmit sem csinál, csak lármát. Ha ezt a nagyszámú emberanyagot rendes katonai szolgálatra beosztaná a hadvezetőség, a mely ezzel a törvényjavaslattal lép elénk, akkor az a meddő vita, a mely lefolyt, már rég megszűnt volna, ujonczfelemelés sem kellett volna, és akkor ma már régen rendes mederbe terelődött volna a parlamenti élet. T. ház! Most azonban rá kell térnem az 1. §-nál egy olyan feltételnek a kihagyására, a mely az egész hadseregnek, hogy ugy mondjam, legfontosabb része. Mert ezúttal — legyen szabad magamat ugy kifejezni — »a katonaság eszéről« kell beszélnem, t. i. a vezérkarról. (Halljuk! Halijai !) A hadseregben, és pedig ugy a magyar honvédségben, mint az u. n. közösnek mondott osztrák és magyar hadsereg tisztikarában is bizonyos elégületlenség tapasztalható. Hisz kell is, hogy ez az elégületlenség mutatkozzék, a midőn az a katonatiszt dolgozik, fárad, az avancementja pedig olyan, hogy mikor az a főhadnagy végre is elérte már azt a fokot, hogy avancementja folytán magasabb grádusokba léphet, neki 8—9 évig kell várni, hogy a következő fokozatot elérhesse. Miért, t. ház ? Azért, mert a vezérkar szervezete egészen más. mint a mit mai katonai fejlettségünk tulajdonképen megkövetel. Mi mindenben utánozni akarjuk a külföldet. Mi még azon államokat is, a melyekkel szövetségben vagyunk, lehetőleg kopirozzuk, azonban rendszerint nem egészen sikerülten. Ha a vezérkart figyelembe veszszük, minden egyes ezrednél, legyen az akár gyalogsági, akár vadászezred, akár a lovasságiak bármelyik formája: huszár-, ulánus-, dragonyos-, tüzér-, tábori tüzér-, vagy a leendő uj taraczk-tüzérezred, mindenütt látunk egy nagy kontingens vezérkari tisztet. (Ugy van! a baloldalon.) Nagyon tévedne azonban az, a ki azt hinné, mintha én a vezérkart nem látnám szükségesnek. Igenis én szükségesnek látom, és pedig olyannyira, hogy fájó szivvel veszem tudomásul, hogy ebben a szakaszban nincs erre a feltételre is hivatkozás, pedig kellene lenni, de milyen irányban? Olyanban, hogy a vezérkari tiszteknek egy egészen más státust kell képezniök, mert természetes az, hogy a tisztikar, a hadseregnek vezetősége, a mai formában ugy, mint a hogy a mai müveit és modern karczászat megköveteli, két részre osztandó fel, a mennyiben a tisztikar egyik része mappákon, tudományos vitatkozások alapján működik és ennek alapján irányítja a másik vezető szerepre hivatott tisztikart, a mely künn a terepen határozatait végrehajtja, Ez olyan szerves valami, mint az emberi test, a melynél az agy működik, a kezek pedig dolgoznak. Ennek igy kell lenni. De bocsánatot kérek, ha én attól a kéztől vagy kartól a tápláló vérerőt megvonom, akkor az agy sem lehet egészséges, mert gyenge kart fog vezetni. Ne adja Isten, de ugy látszik, hogy a mai katonai szervezetben a tisztikar meglehetősen jogosan aprehendál, mert nem tetszik neki, hogy nincsenek annak a katonatisztnek szolgálatai kellőképen méltányolva, a ki télviz idején, fagyban, sárban, hóban és melegben künn dolgozik. És miért? Azért, mert a vezérkari tiszt urakat egyszerűen beosztják az ezredekhez, a kiknek mint tudományos tiszteknek, mint tiszttudósoknak künn a természetben is meg kell ismerniök azt, a mit a teóriában láttak, a mit a Kriegs-Spielen végig csináltak. Az sem méltányos, hogy az egyéb feltételek között itt erre hivatkozás nincsen, mert ez tenné lehetővé azt, hogy a rendes kombattáns és künn a terepen működő katonatiszteknek avancementja biztositva legyen. Hogyan áll Németországban a dolog? Németországban szintén megvan a Greneralstaab, megvan a vezérkar, de egy külön státust képez. Gromon Dezső: Itt is igy van! Udvary Ferencz: Bocsánatot kérek, t. képviselőtársam, de ez nincsen benne és miért ? Miért maradt el pl. a múltkori avancement alkalmával egy nagy perczentuáczió ugy, hogy csak 80 főhadnagyból lett kapitány és a 80 főhadnagy mellett 30 generalstabler avanszirozott az ezredeken belül ? Hát ez még sem helyes; mert sem a szervezetnek, sem a feltételeknek nem felel meg. (Ugy van! a baloldalon,) Az 1889 : VI. t.-cz. 14. §-ának módosításakor mindenki jól tudta, hogy ezen kellemetlenségek és bizonyos rossz érzést felidéző dolgok egyszer csak felszínre fognak kerülni és élénken fogják illusztrálni, ,hogy mi a hiba ebben az egész szervezetben. Én állitom, hogy ez hiba és vallom, hogy ez helytelen. Ha engem Gromon Dezső t. képviselőtársam arról meg tud győzni, ha nekem ki tudja mutatni, hogy ez nem igy van, én lojálisán be fogom ismerni, hogy tévedtem. Sajnos azonban, ugy áll a dolog, a mint mondottam, és egyelőre — a mig ilyen adataim vannak, — nem is lehetséges, hogy tévedjek. De mi lesz ennek a vége, t. képviselőház ? Két-három év múlva a terepben működő tisztek, a kik nincsenek a vezérkarnál, 12 esztendeig is fognak várni arra, a míg avansziroznak. Ily körülmények között hogyan kapjunk mi tiszteket? Minden ember nem mehet el a Kriegsschuleba, és pedig miért nem mehet el ? Azért, mert különösen mi magyarok, magyar családok és ezeknek gyermekei hogyan tudjunk megfelelni azon követelménynek, a mely nagy akadályként tornyosul elénk és a mely abban áll, hogy egy u. n. stiláris gyakorlattal, miként egy bástyával van