Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-372

372. országos ülés 1904 január 11-én, hétfőn. 221 emiitette, ezek a taraczkágyuk már meg is vannak. Azt is tudjuk, t, képviselőház, hogyha ezek az ágyuk használatba jönnek, a szakközegeknek még mindig mérlegelése tárgyát fogja képezni az, hogy vájjon milyen anyagból legyenek ezen ágyuk: aczélból-e vagy bronzból. Hogyha aczélágyukról van szó, t. képviselőház, a melyekről a legtudományosabb és legbehatóbb vizsgálat után tudjuk azt, hogy az aczél ág>uoső 250 hőfoknál már elveszti rugékonyságát, és ha tudjuk azt, hogy a 250 fokos hő fejlődése milyen könnyen, milyen hamar jöhet létre, akkor azt látjuk, hogy az aczélágyuk mellett lévő legénység, a melyet a most megszavazandó ujonczokból kívánnának kiállítani, igen könnyen azon veszélynek lehet kitéve, hogy nem tudja magát védeni, mert rövid egynéhány száz lövés után a lövegek kitérnek a czélirányból és czélt velük találni nem lehet. Itt is tehát egész lényeges módosításokra lehet szükség és nincs kizárva, hogy az e téren való tudományos viták eredményeinek és összehasonlításainak figyelembevétele után át kell talán térnünk a bronzágyukra. A bronzágyuk esetében is az eddigi próbák után — talán figyelemmel épen arra, hogy a hadvezetőség szorgosan kutatja azt az az anyagot, a melyet a legénységnek kezébe kell adnia, hogy ez az anyag először is expanzív támadó erővel birjon és sokáig képes legyen azt a legénységet megvédeni, a mely kényszerítve van az ágyú mögött és mellett állani — egészen más feltételekre lenne szükség. Pedig tudjuk, hogy a bronzágyukhoz nyúltak, sőt tudjuk azt is, hogy próbákat is csináltak e bronzágyukkal. Itt azonban megint hibát követett el a t. hadügyi kormányzat, mert, legalább a lapok szerint, ezen próbák után ezen ágyúkat az osztrák gyárakkal csináltatta, pedig van egy nagy rézgyár Budapesten is, a Chaudoir-féle. Ez az ember egy olyan anyagot talált fel, a mely óriási ellenálló erővel bir. Talán mégis csak érdemes lett volna megpróbálni, hogy ez az anyag az ágyucsövekre hogyan alkalmazható. Legyen szabad erre a dologra csak egy pillanatig rámutatnom. Említettem, hogy az aczél, ágyucsőnek feldolgozva, csak annyi ellenálló erővel bir, hogy 250 foknál már elveszíti a rugékonyságát, pedig a lövés biztonságánál a fődolog az, hogy a fegyver- illetve az ágyúcső — mert ettől függ az, hogy a golyót kellőképen lehessen irányítani — kellően és sokáig kitartson, A Chaudoir-féle bronzöntvény, a mely cadmiummal van keverve, 600 fokig nem veszíti el rugékonyságát. Ez a 600 fokos hevítés pedig a közönséges próbalövéseknél el sem érhető, mert az ágyuknak még nincsen lövege, hanem csak az éles lövésnél, a ndkor^ a feszítés és igy a hevítés sokkal nagyobb, mint a lövegnélküli lövésnél. Ebből az összehasonlításból is látszik, hogyha ezt a Chaudoir-féle anyagot használnák, ez garanczia volna arra, hogy az ágyúk sokkal tovább kibírják a lövést, sokkal tovább támadhat és védelmezheti a legénységet. Ezzel a magyar, budapesti gyártmánynyal tehát talán mégis csak érdemes lett volna kísérletet tenni. Csak nálunk nem próbálták ki ezt a gyártmányt, mert külföldön végeztek vele próbákat. Hozzáértő szakemberek ugyanis rájöttek arra, hogy a katonai czélokra szolgáló anyagok használhatóságát palmiumolaj fürdő próbákkal kell kipróbálni. Ezen paluiiumolaj-fürdőt, a melyet villamos árammal 1000 fokra tudnak hevíteni, alkalmazták a Chaudoir-féle anyagra és annak segélyével próbálták ki ezt. És ezt a magyar gyártmányt épen csak Magyarországon nem tudták érvényesíteni, pedig a katonai kormányzatnak talán érdemes lett volna azt figyelemre méltatnia, hogy az a sok száz millió ne menjen ki külföldre. (Helyeslés balfelöl.) Itt van ez a specziális magyar, budapesti találmány, ebből kellett volna csinálni az ágyucsöveket, a melyek igy sokkal ellentállóbbaknak, sokkal erősebbeknek mutatkoznak minden más egyéb anyagnál. A szabályzatba ennek a feltételnek is bele kellett volna jönnie, mert ezekkel az ágyúkkal jobban lett volna védve az úgynevezett Bedienungsmannschaft, az ujoncz, a kit most kérnek tőlünk. T. ház! Még egy rövid pillanatra rä kell, hogy térjek erre a kérdésre. A tervbevett aczélágyuk, a melyeket a lapok szerint a régi öntvényekből akarnak újra készíteni, nem hiszem, hogy ezt a próbát, a melyet voltam bátor megemlíteni, kiállanák. De hogy ez a Chaudoirféle magyar bronzanyag feltétlenül erősebb és értékesebb és a katonai szervezetre vonatkozólag feltétlenül többet ér, már az is mutatja, hogy 100 kilogramm használatból kiment régi bronzanyag 120 korona értékkel bir, viszont az aczél csak 9—10 koronát ér, tehát a bronzágyú beiértéke is nagyobb és sokkal helyesebb lett volna a kísérletet a bronzágyuval megtenni, semmint hogy azt a sok milliót máskép elkölteni. Legyen szabad egy ujabb hiányra rámutatnom. Tudjuk azt, hogy a hadseregben 101 gyalogezred, 4 bosnyák-ezred, 26 honvéd-gyalogezred, 37 osztrák Landwehr-ezred, és nem emlékszem, az ujabb formula szerint, hogy hogyan vannak a vadász-ezredek beosztva. Nem akarok a thémától eltérni, de sajnos, olyan sok anyag van együtt, a mely erre a szakaszra vonatkozik, hogy kénytelen vagyok mégis egypár szót mondani a többi feltételekre vonatkozólag. Vájjon miért nincs a javaslatban egyéb föltétel, pl. a dobosoknak eltörlésére vonatkozólag? Mire való a csapatoknál az a rengeteg dobos, a kiknek száma 19.773? (Mozgás a baloldalon.) Hisz ez maga egy kis hadsereg. B. Kaas ivor: Montenegrónak nincs annyi katonája! Udvary Ferencz: Talán t. képviselőtársaim között vannak, a kik Boszniát végigmarsirozták, vájjon mit láttak ők, hogy mit csináltak a do-