Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-371

37Í. országos ülés 190k január 9-én, szombaton. 203 baloldalon: Nem tudnak!) de egypár odavetett közbeszólással engem sem zavarba nem hoznak, sem azokat, a miket mondok, meg nem erőtlenitik. (ügy van! ügy van! balfdől.) Krístóffy József: Nem is érdemes! Molnár Jenő: Ugy ? Nem érdemes ? Hát igaza van a képviselő urnak! Ugy sem tud egyebet. Én Krístóffy képviselő urat ismerem évek óta, de itt a parlamentben soha egy szakszerű beszédet öntől nem hallottam, mindig csak személyes kérdésben szólalt fel, vagy akkor, a midőn arról volt szó, hogy valakit működésében gáncsolni kell, de érdemleges felszólalást még öntől nem hallottam! Hát akkor hagyjon nekünk is békét és engedjen minket a nemzet jogaiért küzdeni. Krisióffy József: Obstrukczióban nem beszélek ! Molnár Jenő: Nem obstrukczióban, de még normális körülmények közt sem hallottam sohasem a szavát! (Egy hang jobbfelöl: Mert nem voltál itt! Derültség.) Elnök : Csendet kérek! Molnár Jenő: Ellenben én akkor is beszéltem a tárgyhoz, a midőn nem volt obstrukczió, és annál inkább beszélek most, midőn az önöknek nem tetszik. (Helyeslés balfelöl, Mozgás és zaj.) Hiszen jól is járnánk, ha mi azt lesnők, hogy mi tetszik önöknek! Hiszen már tavaly januárban ugyanazt mondták, a mit most mondanak; már akkor is lelkiismeretlen embereknek mondottak bennünket, hogy mi megállítjuk a kormány gépezetét, és ex-lexbe kergetjük az országot; hogy miféle hazafiak vagyunk! Es íme, ott vagyunk, hogy három kormány megbukott, az igaz, de mi azért helytállunk, és helyt fogunk állani mindaddig, a míg csak azt nem látjuk, hogy felesleges szót vesztegetünk. De nekünk még mindig van reményünk arra, hogy egyszer csak megmozdítjuk önökben is azt a hazafias lelkesedést, a mely szükséges ahhoz, hogy a mi működésünk sikerre vezessen. (Helyeslés balfelöl. Mozgás a jobboldalon.) Okolicsányi László: A mely most alszik! Molnár Jenő: Mert hiszen volna hatása az urak lebeszéléseinek mi reánk, hogyha már máskor is nem hallottuk volna ezeket, de hiszen mi mindig ezt halljuk hónapok és hónapok óta, ugy, hogyha most igazán hazafias érzelmek által vezettetve akarnának bennünket meggyőzni, nem hihetnők el azt, mert ugyanezt halljuk évrőlévre naponta önöktől. T. ház! Ez a törvény, a mint előbb is emiitettem, nem felel meg Magyarország közjogi viszonyainak, nem felel meg a mai helyzetnek és különösen nem felel meg akkor, a midőn mi hónapok és hónapok óta hangoztatjuk a nemzeti kívánalmakat, és mindezekre egy szavuk sincs, hanem csak üres, semmitmondó Ígéreteket hallunk nap-nap után, és a midőn azt látjuk, hogy minél jobban megerősödik a miniszterelnök ur állása, annál inkább szívja egyenkint vissza ezeket is. A midőn azt látja a miniszterelnök ur, hogy lenn erős, akkor felfelé kezdi magát megerősíteni, és a midőn a törvény első szakasza már el van fogadva, más hangon beszél, mint azelőtt, de hiszen várjunk csak, lesz még egy beszéd, s a midőn a harmadik szakasz is el lesz fogadva, akkor még a katonai oktatásra vonatkozólag is egészen más beszédet fogunk tőle hallani., (ügy van! bal felöl) A midőn már zsebben lesz az eredmény; meg lesz szavazva a javaslat: akkor fog azután majd a Kossuth-párt . . , B. Kaas Ivor: Akkor mindennek vége lesz! Molnár Jenő : ... arra ébredni, hogyha ő jóhiszeműen és csakugyan az ország békéje érdekében meg is hozta azt az áldozatot: bizony nem az lesz belőle, a mit várnak, hanem egészen más; visszatér az a rendszer, a melynek megdöntéséért mi itt évek óta harczolunk, mert a mi politikai elveinkkel azt megegyeztethetőnek nem tartjuk. Mert, t. ház, idejönni egy programmal, a mely homlokegyenest ellenkezik a magyar nemzeti politikával, idejönni azzal akkor, a midőn ennek az országnak konszolidált viszonyok kellenek; visszatérni a régi állapotokhoz, és olyan programmal jönni ide, a mely nem mond egyebet, mint az erőszakot: akkor mi minden rendelkezésünkre álló alkotmányos fegyverekkel igyekszünk ezt a kormányt a mi utunkból eltávolítani. Krístóffy József: De csak ugy, ha lehet! Molnár Jenő : De csak ugy, ha lehet; nagyon természetes. B. Kass Ivor: Mindnyáját támogatta Krístóffy ur, mégis megbuktak sorban! Molnár Jenő: Mikor a nemzet kívánságaiból — kívánságot mondok, meri még mindig ugy voltak felállítva ezek a pontozatok, melyeket mi kívánunk, mint kívánalmak és engedmények, holott az 1867 : XII. t.-cz, értelmében nekünk jogunk van ahhoz, — mondom, mikor mindezekből egyetlenegy sincs megvalósítva és nem is lesz megvalósítva, mert a mint 1868-ban hoztak egy rendeletet, esetleg most is fognak egy rendeletet hozni, de mikor ezek a fogós kérdések elimiuálva lesznek, mikor a hadsereg részére szükséges ujonczok meg lesznek szavazva, akkor mi veszekedhetünk majd a gazdasági kérdésekben, és ezeket a kérdéseket a véderőszervezetnél hiába fogjuk előhozni, ha most végleg el nem intézzük ezeket, igen vagy nem? Ha nem, akkor tndjuk magunkat tájékozni a jövőben, ha pedig igen, akkor azt hiszem, önök is szívesen fognak osztozni abban az eredményben, a melynek előidézéséhez önök semmivel sem járultak hozzá. Még azoknak az — önök szerint — engedményeknek kivívásában sem vettek részt, a miket eddig elértünk, ellenben a tisztelt miniszterelnök ur annak az átkozott obstruk26*