Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-371

192 371. országos ülés Í90k január 9-én. szombaton. lennie, minél több ember kellene, hogy bálija ezeket a tárgyalásokat. (Igaz! a jobboldalon.) Szederkényi Nándor: Azt akarjuk! Ugron Gábor: Minél több ember győződjék meg arról, hogy itt a harcz nagy kérdésekben folyik, és itt a harcz komoly, (Zajos ellenmondás a jobboldalon.) komoly vitatkozás fegyverével folyik. (Zaj a jobboldalon.) A lárma nem érv, a zajongás nem okosság, a tömeges felzúdulás pedig nem czáfolat. Madarász József: Csak szenvedély. Bodóky Zoltán : Ezt már mondták ! Ugron Gábor: Sem szebben, sem jobban, sem találóbban nem mondták. Bodóky Zoltán: De mondták, a mikor maguk nem hallgatták meg. Ugron Gábor: Mert most is igazolták, hogy azok, a kik fejükből egy érvet nem tudnak kirázni, szidalmakat szórnak. (Igaz! a baloldalon.) Nézzük a szőnyegen levő törvényjavaslatot. A magyar állami és nemzeti életnek megtalálják benne valóságos árnyképét. Mert a fénykép is csak árnyakból képződik. A világosság, melyet rávetnek, hozza létre, de a vonásokat az árnyak adják. Én is, a mikor megvilágosítom a törvényjavaslatot ennél az első szakasznál, csak rávetem a fényt, hogy meglássák mind az árnyakat. Egy törvényjavaslatot látok itt, a melynek czime maga négy és fél sor, a melynek első szakasza a magyar nyelvnek kerékbe törése, a magyar grammatikának nem ismerése, a magyar szókötésnek minden közbevetett mondatnál lábbal tiprása, a melyben egy paragrafus sokaságos sorokból áll és egy mondatot képez, és e mondat megalkotására vállalkoztak oly emberek, a kik a körmondat és az összetett mondat szerkezetéről fogalommal nem birnak, arról a tárgyról, a melyről e szakasz szól, nemcsak egy, de egymásután két magamagát javitő meghatározást is alkalmaznak, tehát sem értelmileg, sem nyelvtanilag nincs ez a mondat ugy fogalmazva, hogy a törvényhozás termébe ezzel be lehetne jönni. Maga a fogalmazás botrányosan silány, zűrzavaros, és szégyen, hogy egy nemzet törvényhozásában oly fogalmazással és mondatszerkezettel állanak elő, a melyért egy ötödik osztályú tanulót a tanárnak meg kellene buktatnia. (Igaz! a baloldalon.) Akkor még önök azt kérdik, hogy mi miért szólalunk fel és miért beszélünk ? Azért, hogy az ilyeneknek vége vettessék. Ha tartalmát nézzük ennek a javaslatnak, ebben két olyan kifejezést találok, a melyet én el nem fogadhatok, s a melyet a leghatározottabban vissza kell utasítanom a magyar nemzet szuverenitása, a magyar állam függetlensége és a magyar nemzet szabadsága okából. Az egyik kifejezés a következő: »a monarchia két államára nézve«. A másik: »a magyar korona országai*. A monarchia két állama! Mit jelent ez, uraim? Ez azt jelenti, hogy itt van két állam és a két állam felett van egy monarchia, vagyis egy harmadik hatalom. Ez azt teszi, hogy Magyarország és Ausztria két alsóbbrendű állami fogalmat képeznek, a melyek felett egy felsőbb harmadik fogalom áll. Ha ezt a monarchia szót ugy veszszük, mint az államforma meghatározását, akkor Magyarország is egy monarchia, mert egyeduralom, Ausztria is egy monarchia, mert egyeduralom, de egy monarchia itt nincs, mert itt két államhatalom van, a monarchia pedig jelenti az egy uralkodó alatt szervezett államhatalmat. Van itt két államhatalom, a mint van két külön fejedelmi hatalom, mert a magyar királynak fejedelmi hatalma és a magyar államnak az állami hatalma és szervezete nem ugyanazon eredetű itt, mint Ausztriában. Az uralkodó a maga jogához nem egyforma módon jut, mert Ausztriában a monarchia hatalma az örökletességen és a patrimoniális jogon nyugszik, Magyarországon pedig a választáson és a választásból folyó örökösödési renden. Magyarország uralkodója csak alkotmányosan uralkodhatik; az uralom megszerzésének, a trónrajutásnak feltételei vannak, a melyeknek teljesítése nélkül ő a királyi hatalmat a maga teljességében nem gyakorolhatja. Ausztriában ilyen korlátozó hatalom nincs, elegendő, hogy a trón megürüljön, az utána következő a trónra lépjen és azt kihirdesse, hogy a fejedelmi hatalomnak minden jogát azonnal birja és érvényesíthesse. T. ház! Mit teszen ez a szó : monarchia ? Ugyanazt, mint ez a kifejezés: Gesammtmonarchie. A Gesammtmonarchie ellen a. magyar nemzet évtizedeken keresztül a legnagyobb határozottsággal küzdött, a magyar nemzet a Gesammtmonarchienek fogalmával jogosan látta a maga állami függetlenségét veszélyeztetve és megtámadva, sőt annak proklamálása nem volt egyéb, mint a magyar állami függetlenség lerombolása. Vájjon a szónak értelme megváltozott-e, ha a Gesammtmonarchie helyett csak a monarchia használtatik ? Ha akkép van a szó használva, hogy az alatt Ausztriát és Magyarországot kell érteni, akkor ez egy összetett államot jelent, a milyen összetett állam itt nem létezik, a milyen államnak felségjoga nincs, a milyen államnak itt monarchiája nincs, a milyen államnak területe nincs. (Ugy van! Ugy van ! balfelöl.) T. ház! Mit jelent ez? Ez a szó, hogy monarchia, a mely belopta magát a magyar törvényekbe, a magyar politikai nyelvhasználatba, egy bűn, melyet, ha magyar ember használ, hazájával szemben követ el. Az megtagadása Magyarország alkotmányos önállóságának és függetlenségének, megtagadása a magyar királynak, semmi más államfenséget el nem ismerő szuverenitásának. Mert ha itt van egy monarchia, a mely felsőbb és összetett hatalmat képvisel, akkor a magyar királyság annak a