Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-371

37l. országos ütés 190b január 9-én, szombaton. 19Í Az egyik az volt, a midőn Mellyes Belizár ur, a ki nem ismeretlen a fővárosban, itt tüntetőleg belekiáltott a tanácskozásba, a mi akkor sokaknak tetszésével találkozott, és nem is hallottuk, hogy e miatt valamely megtorló rendszabályt alkalmazott volna a rendőrség. A midőn azonban néhány nappal később minden előzetes rendezés nélkül egy sokkal egyszerűbb közbeszólás történt a karzatról, ez igenis maga után vonta a rendes rendőri eljárást. A másik jelenség pedig az, hogy a mióta ez a két eset előfordult, azóta látjuk a karzatokat üreseknek. (Zajos ellenmondások a jobboldalon. Felkiáltások : Mert megunták! A közönség megunta a komédiát! Zaj. Elnök csenget) A nyilvánosság nem lehet privilégium ; az nem tehető az államrendőrség dispozicziója alá, tehát a háznagyi hivatalt arra kell kérnem, hogy igenis a jegyeket a képviselőknek előjegyzéseik sorrendjében oszsza ki, mert hiszen azoknak bizonyos tekintetben elsőbbség adandó, de mindig rezerváljon bizonyos számú karzatjegyeket a nagyközönség szabad rendelkezésére. Ezt kívántam megjegyezni. (Helyeslés balfelöl.) Lovászy Márton -. Személyes kérdésben kérek szót. Az igen t. háznagy ur azt a kifejezést használta az általam előadott tényekre, hogy állítólagos panaszok. A mennyiben az igen t. háznagy ur, nem tudom, milyen értelemben mondotta ezt, de az általam előadottakat vonta volna kétségbe, ezt kénytelen vagyok visszautasítani. Csávosy Bé!a: T. ház! Személyes kérdésben kérek én is szót. Azt az » állítólagos « szót tisztán csak azért használtam, mert hivatalos jelentés alapján nincs tudomásom arról. Más czélja tehát részemről e szó használatának nem volt. (Helyeslés jobb felöl.) B. Feilitzscb Arthur: T. ház! Egészen röviden szintén személyes kérdésben kérek szót. B. Kaas Ivor t. képviselő ur a másodemeleti karzaton előfordult két esetet oly formán adja elő, mint hogyha az egyik rendezett, a másik spontán megnyilvánulás lett volna és igy bizonyos vádszerüség foglaltatik benne az elnökséggel szemben. Én, a ki akkor elnököltem és a két kihágót kihallgattam, az egyiket elbocsátottam, inig a másiknál a rendőri eljárásnak szabad folyamatot engedtem. (Mozgás balfelöl.) Hát engedelmet kérek, t. képviselőház, nagyon röviden jelzem és jelentem a következőket. Az első eset alkalmából az az idős ember igazolta ós indokolta viselkedését felháborodásával és azzal, hogy nem tudta magát fékezni elkeseredésében, (Zaj és mozgás balfelöl. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) mert családja, s ő maga is kenyérkeresetétől fosztódott meg az obstrukczió által, (Mozgás balfelöl.) és bocsánatot, engedelmet kért. Míg ellenben a másik, daczára annak, hogy faggattam és kérdéseket intéztem hozzá, (Felkiáltások a baloldalon: Az a baj, hogy faggatta! Mozgás jobbfelöl.) sőt szinte a szájába adtam a mentségi bkokat is, makacsul, semmiféle mentséget vagy mentő indokot felhozni nem akart és igy-nagyon természetesen kénytelen voltam őt a rendőrségnek átadui. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Madarász József: T. ház! (Zaj és mozgás a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk! balfelöl.) A nyilvánosság, ugy hiszem, oly alkotmányos biztosíték, (Zaj a jobboldalon.) mely, daczára az ilyen kézintéseknek, nagyon megbecsülendő még az oly többség részéről is, a mely önkénykedésre engedné magát ragadtatni. (Zaj a jobboldalon.) Azért a nyilvánosság tekintetéből nekem is tiszteletteljes kéréssel kell járulnom a t. elnökséghez — és azt hiszem, lesz is foganatja, — meg a háznagyi hivatalhoz, hogy iparkodjék eleget tenni, a mennyire lehet annak, hogy juttasson a jegy nélkül bejövő idegeneknek is helyet, mert sokan nem is juthatnak el oda a sok rendőr, meg ellenőr miatt, a hol a jegyeket kérni kell. (Igaz! Ugy van! bal felöl.) Legyen szives tehát az elnökség leginkább a nyilvánosságnak ezen biztosítása végett a netalán kellő intézkedéseket megtenni. (Helyeslés bal fel öl.) Sréter Alfréd: No, elloptak egy fél órát! Madarász József: Micsoda beszéd ez már megint? (Felkiáltások a jobboldalon: De ugy van !) Ne tegyenek rosszat! Gr. Tisza István miniszterelnök: (Halljuk! jobbfelöl.) Legyenek róla meggyőződve a képviselő urak, hogy nincs a háznak egyetlenegy tagja sem, a ki a nyilvánosság fontos jogát csorbítani akarná, és legyenek meggyőződve, annak örülnék a legjobban, ha a fél ország itt ülhetne és (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon. Felkiáltások balfedői: Nekik nem Unna jó!) szemtől-szemben gyönyörködhetnék a képviselő urak viselkedésében. (Ugy van! Zajos helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek, t. ház ! A felhozott panaszok és kívánalmakra nézve az elnök részéről kijelenteni kívánom azt, hogy meg vagyok róla győződve, hogy az a hivatal, a melyre a jegyek kiadása tartozik, s a mely közvetlenül fel van hatalmazva saját hatáskörében a közönségnek a karzatra való bebocsátására, t. i. a háznagyi hivatal, valamint az elnökség is époly nagy gonddal fog a jövőben is ügyelni a nyilvánosság tekintetében arra, hogy a rendelkezésre álló hely mértékéhez képest minden méltányos kívánalom kielégíttessék, mint a hogy azt eddig tette. Magam részéről legalább minden rendelkezésemre álló eszközzel azon leszek, hogy ugy a nagyközönség, valamint különösen a képviselő urak fenforgó méltán.) os érdekei a lehetőség szerint igazságos és méltányos kielégítésre találjanak. (Helyeslés.) Most pedig áttérhetünk a tegnap félbemaradt részletes tárgyalás folytatására. Következik ? Endrey Gyula jegyző: Ugron Gábor! Ugron Gábor: (Halljuk! Halljuk! a baloldalon. Zaj a jobboldalon.) Valójában igaza van a miniszterelnök urnak. Az országnak itt kellene