Képviselőházi napló, 1901. XXI. kötet • 1903. deczember 28–1904. január 16.

Ülésnapok - 1901-370

370. országos ülés 190í január 8-án, pénteken. 187 korona közjogi helyzetének alkatrészeit, integráns elemeit képezik, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) És én azt hiszem, t. képviselőház, hogy ennek a ténynek konstatálása talán megérthetővé tesz, •— nem minálunk, a hol tisztában vagyunk vele, de más irányban sok olyan körülményt, a melyet nem képesek megérteni azok, a kik a magyar nemzeti jogfejlődésnek ezen specziális sajátságával tisztában nincsenek. Mert hiszen sok minden, a mi számtalan félreértésre adott okot, ered a világnézet azon különböző mivoltából, a mely a magyar nemzetet a germán alapon felépült többi európai nemzetektől ebben a tekintetben megkülönbözteti. Mert, mig a királyság intézménye a germán alapon kifejlődött közép- és nyugateurópai álla mokban részben a feudalizmuson, részben pedig teokratikus alapokon épült fel. addig Magyarországon a királyság intézménye magából a nemzetből, a nemzeti akarat alapján fejlődött ki, (Élénk helyeslés jobbfelöl.) és integráns részét, alkotó elemét, hogy ugy fejezzem ki magamat : kicsucsosodását képezte magának a nemzetnek. (Elénk helyeslés jobbfelöl,) Ezért van az, t. ház, hogy a magyar nemzet királyhűsége és lojalitása mindig különbözött a többi nemzetekétől. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Polónyi Géza: Nálunk nem isteni jogon, hanem a nemzeti akaraton alapuló jogon uralkodtak. (Felkiáltások jobb felöl: Hiszen ezt mondta!) Gr. Tisza István miniszterelnök: A magyar nemzet engedelmessége királya iránt nem a hűbéres szolga engedelmessége volt és nem is egy felsőbb isteni eredetű hatalom előtti meghajlás, (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) hanem igenis a szabad ember és a szabad nemzet spontán elhatározásából származó, férfias, büszke, de annál hűebb, annál megbízhatóbb és minden megpróbáltatást annál jobban kiálló érzület. És épen azért ne felejtsék el soha azok, a kiknek talán nem tetszik és nem tetszett a múltban az, hogy a magyar nemzet lojalitása és hűsége az uralkodóhoz sokszor talán más formákat vesz fel, mint más nemzeteké, hogy ez a királyhűség és lojalitás a legnagyobb kísértések és a legnagyobb megpróbáltatások között is mindig kiállta a tűzpróbát. {Elénk helyeslés és taps jobb felöl) Miután ez a felfogás teljes mértékben áthatja egész gondolkodásomat, semmi kifogásom sem volt ellene, sőt örömmel járultam hozzá ahhoz, hogy ez a ház határozatává is emeltessék, (Helyeslés jobbfelöl.) Azonban, bocsánatot kérek, t. képviselő urak, az ellen aztán tiltakoznom kellene, hogy ebből több magyaráztassék ki, mint a mennyi annak világos tartalma szerint benne van. Mindenekelőtt épen ebben a kérdésben én nem látok és nem láthatok polémiát a chlopyi napiparancs kifejezései ellen. Először azért nem, mert a chlopyi napiparancs ügyét én azon nyilatkozatok által, a melyeket a korona nevében ebben a házban a korona akkori felelős tanácsosa tett, teljesen, s végképen befejezettnek tekintem, (Helyeslés jobbfelöl.) és a magam részéről semmiféle további glosszákba és polémiákba ezen a téren bele nem megyek; másodszor azért, mert a chlopyi napiparancs öröklött jogokról beszél, s ez szerintem ezzel a felfogással semmi ellentétben nem áll, mert hiszen nagyon természetes: mi a trónöröklés alapján állunk; a magyar nemzet uralkodója és királya örökli jogait a maga elődjétől, de azzal a jogi természettel, azzal a tartalommal és azzal a kerettel örökli ezeket, . . . Ugron Gábor: És azon kötelezettségekkel! Gr. Tisza István miniszterelnök :... a mint azt a magyar nemzet akarata, a magyar törvényhozás megállapitotta. Tehát magában azon tényben, hogy itt öröklött jogokról beszél az uralkodó, a mihez teljes joga van, s a mi a valóságnak teljesen megfelel, nincs megtámadása, negálása annak, hogy mi a fejedelmi jogok közjogi természetét ugy fogjuk fel, a hogy azt pártkülönbség nélkül mindnyájan felfogjuk. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) A másik dolog pedig az, (Halljuk! Halljuk!) hogy a t. képviselő ur ebből fegyvert kovácsol azon álláspontunkkal szemben, hogy ő Felségének a közös hadsereg szolgálati és vezényleti nyelvének megállapítása alkotmányos fejedelmi jogát képezi. Én most nem megyek bele ennek a kérdésnek a megvitatásába; e vitát most teljesen szükségtelennek és tárgytalannak is tartom. Bármikor, ha arra kerül a sor, nagyon szivesen veszem fel az eszmecserét és az érvek harcza terén a keztyüt a t. képviselő urakkal. De azt hiszem, hogy ebben a tekintetben ez a határozati javaslat semmi változtatást nem idézhet elő. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Majd akkor leszünk szerencsések megkísérlem, és azt hiszem sikerrel, annak bebizonyítását, hogy igenis a törvényhozásban megnyilatkozott magyar nemzeti akarat folyománya az, hogy ő Felségének a hadsereg körüli alkotmányos fejedelmi jogai kiterjeszkednek arra is, hogy a közös hadsereg vezényleti és szolgálati nyelvét ő állapithassa meg. (Zajos ellenmondások balfelöl. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl,) Ez véleményklilömbség köztünk; ez volt a múltban és az a jelenben is, és ebben a tekintetben ismétlem, bármikor, mikor annak szüksége fenforog, szivesen kész vagyok a küzdelmet a t. képviselő urakkal felvenni. Ennyit szükségesnek tartottam elmondani. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza: T. képviselőház! Habár meglehetősen előrehaladt az idő és egészségi állapotom sem teszi kívánatossá, hogy beszéljek, de annyira fontosnak tartom a dolgot, hogy néhány pillanatra mégis kérem szíves türelmüket. (Halljuk ! Halljuk!) Most t. barátaim előtt, legalább 24*